Ez a lap egy ellenőrzött változata
| I. Phótiosz | |||||
| Konstantinápoly püspöke | |||||
 | |||||
| Született | 820 körül Konstantinápoly | ||||
| Elhunyt | 893.február 6. Bordi,Örményország | ||||
| Felekezet | keleti ortodox kereszténység | ||||
| Püspökségi ideje 858.december 25. – 867.szeptember 23. | |||||
| Püspökségi ideje 877.október 26. – 886.szeptember 29. | |||||
| |||||
 AWikimédia Commons tartalmazI. Phótiosz témájú médiaállományokat. | |||||
I. Phótiosz, vagyNagy Phótiosz (ógörögül:Φώτιος,latinul:Photius), (Konstantinápoly,820 körül –Bordi,893.február 6.)konstantinápolyi pátriárka858-tól867-ig, és877-től886-ig, egyben egyike a középkor jelentős bizánci egyházi íróinak, aki többókori görög irodalmi műből részleteket mentett meg az utókor számára.
Phótiosz Konstantinápolyban született. Eleinte a testőrség főnöke, majdIII. Mikhaél bizánci császár alatt államtitkár volt.I. Ignác konstantinápolyi pátriárka elűzése után ő lett Konstantinápoly pátriárkája. Felszentelését jellemzi, hogy – a püspökségről a pápa által letett – Gergely szirakuzai püspöktől hat nap alatt az egyházi rend minden fokozatát (!) felvette, a hatodik napon pedig püspökké szentelték. Megválasztásának igazolása azonban akadályokba ütközött, ésI. Miklós pápa a863-as római zsinaton a papi méltóságától teljesen megfosztotta Phótioszt, Ignácot pedig visszahelyezni rendelte. Phótiosz, amikor hírül vette a pápa döntését, enciklikát írt a keleti pátriárkákhoz. Ezekben dogmatikus és fegyelmi vádakat emelt a latin egyház ellen, és két zsinaton a római pápát mindazokkal, akik támogatják, átok alá helyezte, és az egyházból kiközösítette.[1]
Később, III. Mihály halála után az új császárI. Baszileiosz mégis letette Phótioszt a püspökség éléről, ésSzkopen kolostorába záratta. Ignácot ellenben visszahelyezték Konstantinápoly élére. A869-es római és konstantinápolyi zsinatok – támogatva a császár döntését – Phótioszt ki is közösítették a keresztény egyházból. Phótiosz nem adta fel a harcot, és részben barátai fáradozása miatt, illetve saját kérelmére a császár megenyhült vele szemben. Phótiosz visszatérhetett Konstantinápolyba, és magának a trónörökösnek a nevelését a rábízták.[1]
877-ben elhunyt Ignác, Baszileosz pedig visszahelyezte Phótiosz a pátriárkai székbe. A régi-új püspök működését azzal kezdte, hogy több püspököt letett és helyüket barátjaival töltötte be. Azután a pápához fordult megerősítésért, amit a gyengekezűVIII. János meg is tett, bár többféle feltétel szabásával. Phótiosz ezért zsinatot hívott össze879-ben, és meghamisítva a pápai leveleket, rábírta a saját elismerésére Pál és Jenő püspök, és Péter bíboros pápai küldötteket. A pápa hamarosan értesült Phótiosz tettéről, és881-ben ismét kizárta őt az egyházból.[1]
Phótiosz nem mondott le automatikusan a méltóságáról, ennek ideje csak Baszileosz halálakor, ésVI. Leó trónraléptekor jött el. Leó ugyanis886-ban volt tanítóját rögtön letette a pátriárkátus éléről, és egy kolostorba küldte száműzetésbe. Phótiosz néhány évvel később meghalt.[1]
Phótiosz íróként is ismeretes. Nevezetesebb művei:Amphilokhia,Müriobiblion / Bibliothéké,Lexikon. Ezeken kívül számosbibliai kommentárt, dogmatiko-polemikus egyháztörténelmi iratokat (Nomoocanon névvel), 263 levelet hagyott hátra maga után.[1]
ABibliothékét (Könyvtár) Phótiosz fiatal korában írta, és öccsének, Tarásziosznak ajánlotta. A mű azokat az irodalmi alkotásokat sorolja fel, amelyeket Phótiosz körében együtt olvastak. A mintegy 300 irodalmi alkotás – aKr. e. 5. század és a saját kora között eltelt 1200 év görög irodalmából válogatva – körülbelül fele-fele részben egyházi, illetve világi jellegű. Az előbbiek közül érdekesek az úgynevezetteretnekek munkáiː gyakran igen részletesen ismerteti az ilyen alkotásokat, bár szerzőik ortodoxiával ellentétes álláspontját szigorúan elítéli. A világi művek közül sok atörténelmi írás, de képviselve van aszónoklattan, aföldrajz, anéprajz, atermészettudományok, és még néhány ókori szerelmi regény is. Ugyanakkor – nem ismert okból – averses alkotások (eposz,líra,tanköltemény,tragédia,komédia stb.) teljesen hiányoznak aKönyvtárból. Az ismertetések kiterjednek a mű szerzőjére, ismertetik az alkotás tartalmát (olykor részletes tartalmi kivonat formájában), és értékelik a stílusát. Az utóbbira vonatkozó megállapításokat a művekből vett rövid szemelvények illusztrálják.[2]
AKönyvtárat lehet tekinteni az első bizánci görög irodalomtörténeti műnek, bár Phótiosz aligha akart ilyet: a mű felépítése inkább olvasónaplóra emlékeztet, az ismertetések sorrendjében nem figyelhető meg semmiféle rendszer. AKönyvtár attól különösen értékes, hogy értékes információkat, tartalmi összefoglalásokat közöl azóta elveszett vagy hiányosan hagyományozódott antik és kora bizánci írásokról.[2]
ALexikont az antik szerzők olvasásának megkönnyítésére készítette Phótiosz, viszont ennek sokáig csak két, erősen hiányos kézirata volt ismert. Váratlan tudományos szenzáció volt a teljes szöveg előkerülése1959-ben az észak-görögországiZavorda-kolostor egyik kéziratában.[2]
