Uralkodásának meghatározó eseményei aspanyol örökösödési háború és aMagyarországon zajlóRákóczi-szabadságharc voltak. A franciaXIV. Lajos hatalmi törekvéseivel szemben öccse, a későbbiVI. Károly számára igyekezett biztosítani a spanyol trónt, miközbenSavoyai Jenő hadisikereinek köszönhetően aHabsburg Monarchia megerősítette pozícióit Észak-Itáliában. Ezzel párhuzamosan a magyar felkelés éveken át lekötötte erőit, és bár számos katonai sikert aratott, egyik háborús konfliktust sem sikerült lezárnia rövid regnálása alatt.
Mottója,latinul:Amore et Timore („Szeretettel és félelemmel”) tükrözte uralkodói törekvéseit. Mivel csak két leánya, a későbbi lengyel királyné,Mária Jozefa, valamint a bajor választófejedelemné,Mária Amália érte meg a felnőttkort, így 1711-ben bekövetkezett korai halála után öccse, Károly követte a trónon. Apjához és nagyapjához hasonlóan zeneszerető volt, ő maga is komponált, és több fennmaradt műve ma is ismert a zenetörténetben.
József nem volt híve aLipót császár tanácsosai által képviselt politikának. Aspanyol örökösödési háború kitörése után nagy lelkesedéssel csatlakozott a háborúpárti, franciaellenes irányzathoz, amelynek egyik fő képviselőjeSavoyai Jenő herceg volt.1702-ben már maga is hadvezérként vett résztLandau ostromában. József1705.május 5-én, 27 évesen lépett a trónra apjának, I. Lipót császárnak és királynak elhunytával.
József király német-római császári koronázási díszruhában
Már uralkodását megelőzően ambiciózus és újításokra törekvő tanácsadók vették körbe Józsefet. Környezetét „reformpártnak” vagy „ifjú udvarnak”(Junger Hof) is hívták. Az „ifjú udvar” még I. Lipót életében,1703–1704-ben kormányzati pozíciókat szerzett Bécsben. József már ekkortájt helyettesítette apját a bécsi minisztertanácsban(Ministerrat). Komoly sikerként könyvelték el, hogyMansfeld gróf helyett Savoyai Jenő került azUdvari Haditanács élére.
Józsefet környezete „előretekintő uralkodónak” is nevezte. A nagyszámú titkos tanácsos és udvaronc helyett tehetséges tanácsadókra támaszkodott, kísérletet tett mind a katonai, mind a polgáriközigazgatás hatékonyabbá tételére. Tervbe vette a bécsi kormányzat korszerűsítését, továbbá sikeresen stabilizálta a Habsburg Birodalom deficites államháztartását.
József arra is törekedett, hogy megerősítse pozícióját aNémet-római Birodalomban, tovább növelve a dunai Habsburg monarchia nemzetközi súlyát. Csekély eredménnyel zárult az a törekvése, hogy a német birodalmi gyűlés szervezetén javítson, és rendet hozzon a birodalmi törvényszék zűrzavaros tevékenységébe. Ugyanakkor sikerrel megoldotta azt, ami apját évtizedeken át foglalkoztatta: gyakorlatilag felszámolta a francia nagyhatalom német-római birodalmi befolyását.1706-ban megfosztotta méltóságuktól a hűtlenségbe esett és a Birodalom francia ellenségével szövetkezett bajor és kölniválasztófejedelmeket. MindII. Miksa Emánuel bajor választót, mind öccsét,József Kelemen hercegérseket törvényen kívülinek nyilváníttatta. 1704 és 1715 közöttBajorország egészét Habsburg csapatok tartották megszállva. (A választófejedelemség megszerzése tovább növelte volna a Habsburg-ház Német-római Birodalmon belüli súlyát, de az elfoglalt területet József utóda,III. (VI.) Károly kiürítette.)
Amikor József arra törekedett, hogy császári felségjogait Itáliában érvényesítse és a Habsburg-ház számára további észak-itáliai területeket szerezzen (pl. aMantovai Hercegség esetében), szembe került arómaiSzentszékkel. A franciabarátXI. Kelemen pápával kitört viszályban (1706–1709) következetesen érvényesíteni tudta a császári jogait.
A háború zavartalan folytatását kockáztatta, hogy a diadalmasan előtörősvéd király,XII. Károly,LengyelországbólSzászországba vonulva hitsorsosainak, asziléziaiprotestánsoknak védelmére sietett. Marlboroughnak sikerült XII. Károllyal megegyeznie azaltranstädti szerződésben (1706), ezt követően a svéd király visszavonult. XIV. Lajost azoudenardei (1708) és amalplaquet-i (1709) vereségek annyira megtörték, hogy a hajlandónak mutatkozott a béketárgyalásokra. A győztesek megalázó feltételeit azonban nem fogadhatta el, a háború tovább folyt.
Arany pénzérme, József római és magyar király arcképével
József trónra lépésekor őszintén kívánta a békét akurucokkal, ennek ellenére egész magyarországi uralmára rányomta bélyegét aII. Rákóczi Ferenc által vezetett rendi felkelés. József tudatában volt annak, hogya kurucok évente legalább húszezer császári katonát kötnek le Magyarországon (olykor ennél többet is), akikre nagyobb szükség lett volna az itáliai és rajnai harctereken. A Magyar Királyság területének legnagyobb részéről a Habsburg monarchia nem tudta beszedni az adót és nem tudott újoncozni sem. József ezért kezdettől fogvaáltalános amnesztiával akarta a magyarokat megbékíteni.
Rákóczit1705-ben megválasztották magyar és erdélyi fejedelemnek. Aszécsényi országgyűlés határozata Rákóczit és a kuruc szenátust bízta meg, hogy béketárgyalásokat folytasson Béccsel.
Rákóczi1705.november 11-énZsibó mellett vereséget szenvedett, ezért ki kellett vonulnia Erdélyből. Az udvarhű erdélyi rendek az 1705–1706 fordulóján tartottsegesvári országgyűlésen megfosztották Rákóczit erdélyi fejedelmi címétől. Ezalatt (1705.október 27-én)Nagyszombatban megindultak a béketárgyalások a rendi konföderáció és József között. A franciaellenes koalíció résztvevői, a protestánsAnglia ésHollandia követei támogatták a kiegyezés ügyét. A béke azonban nem jöhetett létre, ugyanis a kuruc követek ragaszkodtak azAranybulla1687-ben eltöröltellenállási jogának visszaállításához. Ebbe az udvar (ha csak nem akart politikai öngyilkosságot elkövetni) nem mehetett bele. A másik vitás kérdésErdély helyzete volt. A Habsburgok szemében ez volt a kulcs magyarországi uralmukhoz, amelyet aDiploma Leopoldinum és azAlvincziana resolutio biztosított számukra. Rákóczi viszont nem volt hajlandó lemondani az erdélyi fejedelem címéről.
XIV. Lajos ösztönzésére a magyar rendek azónodi országgyűlésen (1707.június 17-én) aHabsburg-házat és Józsefettrónvesztettnek nyilvánították, és kijelentették, hogy a királyi szék üres marad mindaddig, míg a jövőországgyűlésen nem választanak új királyt. Ezt követően a felkelőket elhagyta a hadiszerencse.
1710 szeptemberében József császár leváltotta a magyarországi császári haderő parancsnokát, a fosztogatásaival és kemény fellépésével az udvarhű magyarok számára is kényelmetlenné válóSigbert Heistert, helyére grófPálffy János horvát bánt állította. Őt azzal bízta meg, hogy mozdítsa elő a békekötést. Ekkor már a magyar rendek is hajlottak erre. Rákóczi távozásakorKárolyi Sándorra ruházta hadainak főparancsnokságát és Károlyi 1711.március 14-én – Rákóczi tudta nélkül – felesküdött József császárra. A néhány nappal későbbHusztra összehívott gyűlésen Rákóczi ismét deklarálta, hogy csak a szabadságharc vívmányainak elismerése után hajlandó tárgyalni. Károlyi erre a fejedelem beleegyezése nélkülSzatmárra rendi gyűlést hívott össze, és elfogadtatta Pálffy békeajánlatát.
A majtényi kuruc fegyverletételAszatmári béke emlékműve a Majtényi-síkságon
Április 30-án Szatmár mellett, amajtényi mezőn a még fegyverben álló 12 000 felkelő is átadta zászlait a császáriaknak, s letéve a hűségesküt, ki-ki szabadon otthonába térhetett. Másnap,1711.május 1-jén Nagykárolyban hitelesítették a békeokmány előzőleg (április 29-én) véglegesített szövegét is. A még ellenálló várak közülKővár,Huszt ésUngvár őrsége május közepén,Munkács védői pedig június második felében szintén kapituláltak, és elfogadták a szatmári békét.
Abéke ígéretet tett azalkotmány visszaállítására, avallásszabadság biztosítására és azországgyűlés mihamarabbi összehívására, amnesztiát adott a szabadságharcban résztvevőknek, egyúttal intézkedett a magyar nemességet sértő intézmények és méltóságok eltörléséről. Az ellenállás és a szabad királyválasztás jogát nem állították vissza, külön magyar hadsereget sem hoztak létre. A jobbágyi sérelmeket sem rendezték, mindazonáltal elmondható, hogy aszatmári béke hatására a rendi dualizmus érvényben maradt. A szatmári béke a Habsburg-ellenes felkelők számára jóval több nyereséggel járt, mint amennyi a katonai-politikai helyzetükből következett volna.
József halála után öccse,Károly főherceg lett Ausztria uralkodó főhercege, magyar és cseh király, majd német-római császár. Károly ebben az időbenKatalóniában harcolt a spanyol trónért, Bourbon vetélytársa,V. Fülöp spanyol király hadai ellen. József halálával a diplomáciai helyzet gyökeresen megváltozott: a Nagy Szövetség államai, akik addig Károlyt támogatták Fülöp ellenében, most nagyobb kockázatnak ítélték a spanyol királyság és a dunai Habsburg Birodalom egyazon uralkodó alá kerülését, mint egy francia Bourbon spanyolországi uralkodását. 1711 végén a szövetségesek a korábbinál kedvezőbb békefeltételeket kínáltak XIV. Lajosnak. Az 1712 végén kezdődő béketárgyalásokon Károly tiltakozása ellenére V. Fülöpöt ismerték el Spanyolország királyának, 1714-ben maga Károly is kénytelen volt lemondani spanyol trónigényéről és csatlakozni az 1713-ban megkötöttutrechti békeszerződéshez.
