Ez a lap egy ellenőrzött változata
I. Ferdinánd (Nápoly,Nápolyi Királyság, 1751. január 12. –Nápoly,Két Szicília Királysága, 1825. január 4.),Két Szicília királya 1816 decemberétől 1825 januárjában bekövetkezett haláláig. Ezt megelőzően 1759-től voltNápoly királyaIV. Ferdinánd ésSzicília királyaIII. Ferdinánd néven. Kétszer is megfosztották nápolyi trónjától: elsőként 1799-ben hat hónapra, amikor is kikiáltották aParthenopéi Köztársaságot, majd másodjáraNapóleon császár csapatai 1806 és 1815 között.
Ferdinánd voltVII. Károly nápolyi király (V. Károly néven szicíliai király is volt), ésSzászországi Mária Amália harmadik fia. 1759 augusztusában apjaSpanyolország királya lett, ám mivel nem viselhette mindhárom ország koronáját, így azon év októberében lemondott nápolyi és szicíliai királyi címeiről. Mivel Károly elsőszülött fiát,Calabria hercegét imbecillitás okán kizárták az öröklésből, második legidősebb fia,Károly pedig a spanyol trón örököse lett, így a két itáliai ország koronája az akkor nyolc esztendős Ferdinándra szállt. A kisgyermek helyett egy régensi tanács kormányzottBernardo Tanucci vezetésével.
1768-ban összeházasodottMária Karolinával,Mária Terézia császárné második legfiatalabb leányával – korábban két másik leányának,Mária Johannának, majdMária Jozefának volt a jegyese. 1772-ben született első gyermekük,Mária Terézia Karolina, majd 1775-ben megszületett első fiuk,Károly. A trónörökös születését követően felesége bekerült az országok irányítását végző titkos tanácsba, amelynek hamar átvette vezetését. A politikailag gyengekezű Ferdinánd helyett ígyde facto Mária Karolina és minisztere,Sir John Acton uralkodott afelvilágosult abszolutizmus jegyében.
Afrancia forradalom során kivégezték Ferdinánd unokatestvérét,XVI. Lajost, valamint sógornőjét,Marie Antoinette királynét. Felesége, aki közeli kapcsolatban állt húgával, mindent megtett aFrancia Köztársaság mielőbbi bukásáért, így csatlakozott aNapóleon tábornokkal szembenielső koalícióhoz is. 1798-ban azonban a francia csapatok bevettékNápolyt, ahová csak a következő évben térhettek vissza, miutánRuffo bíboros vezetésével leverték aköztársaságiakat. 1806-ban ismét elvesztették az országot: Napóleon előbb öccsét,Joseph Bonapartét, majd sógorát,Joachim Muratot tette meg nápolyi királynak. Anapóleoni háborúkat lezáróbécsi kongresszust követően Ferdinánd visszakapta országait, majd 1816 decemberében egyesítette az addigperszonálunióban kormányzott két államotKét Szicília Királysága néven.
Ferdinánd herceg 1751. január 12-én születettNápolyban. Gyermekkorát az apja által építtetettCapodimonte-palotában, valamint aportici és acasertai királyi palotákban töltötte. Teljes nevespanyolul:Ferdinando Antonio Pasquale Giovanni Nepomuceno Serafino Gennaro Benedetto volt.
Apja, a születésekorVII. Károly néven nápolyi (valamint V. Károly néven szicíliai) király révén a spanyolBourbon-ház tagjaként született. Édesanyja,Mária Amália királyné révén pedig a szász választófejedelmekkel és az osztrákHabsburgokkal állt rokonságban. Elsőfokú unokatestvérei voltakLajos Ágost dauphin (a későbbi francia király) és testvérei,Provence grófja ésArtois grófja (ők anapóleoni háborúkat követően szintén francia királyok lettek).
Ferdinánd volt szülei kilencedik gyermeke, egyben harmadik fia. Eredetileg második legidősebb fivérétől,Károlytól várták, hogy idővel a nápolyi és a szicíliai trónt örökölje. Azonban nagybátyjuk,VI. Ferdinánd spanyol király 1759 nyarán fiúörökös nélkül hunyt el, ezért apjuk lett az új spanyol király, Károly herceg pedig apjukkal együtt aSpanyol Birodalomba utazott, hogy immáron spanyol trónörököskéntAsztúria hercege váljon belőle. Így lett FerdinándNápoly ésSzicília Királyságainak uralkodója mindössze kilenc esztendős korában – legidősebb bátyját,Fülöpöt elmebetegsége miatt zárták ki a trónöröklésből. Az ifjú király mellé régensi tanácsot neveztek ki a toszkánBernardo Tanucci vezetésével. A tehetséges és ambiciózus Tanucci a kormányzást a lehető legnagyobb mértékben és legtovább a saját kezében akarta tartani, így a fiatal király oktatását szándékosan elhanyagolta, csak az élvezetekre és a szabadtéri tevékenységekre redukálta azt.
Ferdinánd kiskorúsága 1767-ben véget ért, a régensi tanács nélkül hozott első döntése pedig ajezsuiták kiűzése volt királyságaiból. A következő évben feleségül vetteMária Terézia császárné második legfiatalabb leányát,Mária Karolina főhercegnőt.
%2c_K%25C3%25B6nigin_beider_Sizilien%2c_an_einem_Tisch_sitzend%2c_Halbfigur.jpg)
A házassági szerződés értelmében a királyné csak első fiúgyermeke születését követően vehetett részt az államtanácsban és szólhatott bele a döntések alakulásába. Mária Karolina nem is habozott, hogy mielőbb igénybe tudja venni egyetlen politikai befolyásszerzési eszközét: 1772-ben szülte meg első gyermeküket, egy leányt, aki nagyanyja után aMária Terézia nevet kapta; majd 1775-ben, harmadik gyermekként született meg első fiuk,Calabria hercege. Őt további tizenhárom gyermek követett, köztük további öt fiú. A bőséges gyermekáldás ellenére feleségével való kapcsolata nem volt harmonikus, ami főleg gyökeresen eltérő személyiségükből és a hatalomhoz való viszonyulásukból fakadt.
Tanuccit, aki mindent megtett, hogy meghiúsítsa az új királyné ambícióinak érvényesülését, 1777-ben elküldték az udvarból. Az angolSir John Acton, akit 1779-ben tettek meg a haditengerészet élére – elnyerte Mária Karolina tetszését. Acton támogatta a királyné azon tervét, hogy Nápolyt és Szicíliát minél jobban kivonják a spanyol korona befolyása alól. Mivel ezt sikeresen elérték, így a királyságok immáron aHabsburg Birodalom ésNagy-Britannia felé kezdtek orientálódni. Mivel Ferdinándot nem érdekelték az államügyek, ezért a kormányzást az ambiciózus Mária Karolina ésde facto minisztere, Sir Acton végezte, aki a királyné legfőbb bizalmasává lépett elő.
1768-ban feleségül vetteMária Karolina Lujza osztrák főhercegnőt (1752–1814),I. (Lotaringiai) Ferencnémet-római császár ésMária Teréziaosztrák uralkodó főhercegnő,magyar éscseh királynő leányát.
18 gyermekük született, de csak heten érték meg a felnőttkort.
Feleségének halála után,1814.november 27-én Ferdinánd király ismét megnősült.Morganatikus házasságot kötöttLucia Migliaccióval, Floridia hercegnőjével (1770–1826), III. Benedetto Grifeónak, Partanna hercegének özvegyével. Gyermekeik nem születtek. 1825 elején, 74 éves korában, Nápolyban hunyt el.
 I. Ferdinánd Bourbon-ház, nápoly–szicíliai ág Született: 1751. január 12.Elhunyt: 1825. január 4. | ||
| Előző új titulus | Két Szicília királya 1816. december 12. – 1825. január 4. | Következő I. Ferenc |
Történelemportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
