Ez a lap egy ellenőrzött változata
| I. Albert | |
| Habsburg Albert | |
 | |
| Ragadványneve | Ausztriai |
| Német király | |
| Albrecht I. | |
| Uralkodási ideje | |
| 1298. július 27. –1308. május 1. | |
| Elődje | Adolf |
| Utódja | VII. Henrik |
| Osztrák Hercegség hercege | |
| Albrecht I. | |
| Uralkodási ideje | |
| 1282. december 27. –1308. május 1. | |
| Elődje | I. Rudolf |
| Utódja | III. Frigyes |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Habsburg-ház |
| Született | 1255. július Rheinfelden[1] |
| Elhunyt | 1308. május 1. (52 évesen) Windisch |
| Nyughelye | Speyeri dóm |
| Édesapja | Habsburg Rudolf |
| Édesanyja | Hohenburg Gertrúd |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Görzi Erzsébet |
| Gyermekei | Rudolf herceg Frigyes herceg Lipót herceg Albert herceg Ottó herceg Ágnes hercegnő |
| Vallás | római katolikus |
.svg) | |
 AWikimédia Commons tartalmazI. Albert témájú médiaállományokat. | |
Habsburg Albert (németül:Albrecht I.;Rheinfelden, 1255. július –Königsfelden, 1308. május 1.), aHabsburg-házból származó,I. Rudolf német király ésHohenburg Gertrúd másodszülött fiaként született ausztriai herceg, aki 1282-től azOsztrák Hercegséghercege, majd 1298-tól aNémet KirályságkirályaI. Albert néven.
I. Rudolf német király ésHohenbergi Gertrúd fiaként született1255-ben. Az ifjúHabsburg örökös megkapta apjától az osztrák herceg és aStájerország hercege címeket, bátyjával,II. Rudolffal együtt1282-ben.1283-ban egyedülálló kormányzatot kapott apjától és így szembetűnő sikereket ért el.
Ám Rudolf nem tudta biztosítani a német királyi trónt fia számára, így1291-es halálakor aválasztófejedelmek félve Albert kiteljesedő hatalmátólNassau-Weilburgi Adolfot választották meg királynak. Asváb alattvalók lázadása arra kényszerítette Albertet, hogy elismerje riválisának korlátlan hatalmát, és megelégedjen a Habsburg-területek kormányzásával.
A kezdeti kudarcok ellenére nem adta fel a királyi trón megszerzésének reményét, és elérte, hogy az Adolffal elégedetlen választófejedelmek1298 júniusában őt válasszák meg.[2] Adolf és Albert seregei agölheimi csatában találkoztakWorms közelében, ahol maga Adolf is elesett. Győzelme után lemondott a királyi címről,[2] és hatalmának megerősítése érdekében újra megválasztatta magátFrankfurtban1298.július 27-én.Augusztus 24-énAachenben koronáztatta meg magát. Még ugyanez év novemberében a nürnbergi birodalmi gyűlésen hercegségeit fiainak adományozta.[2] Őket a történetírók ettől fogra gyakorta „azosztrák hercegek” összefoglaló néven említik.
Megválasztása után gyorsan elhidegült kapcsolata a fejedelmekkel.[2] AmikorHolland grófi háza1299-ben kihalt, és Albert elindult a megürült birodalmi hűbér elfoglalására, semmilyen támogatást nem kapott tőlük,[2] így kísérlete kudarcot vallott.
Albert mindig kereste az alkalmat hogy fontos szerepet tölthessen be az európai politikában. Eleinte látszólag közvetítő szerepet töltött beFranciaország ésBurgundia vitájában, deVIII. Bonifác pápa nem engedélyezze az eljárásmód megváltoztatását.
1300-ban a Fülöp iránti békülékeny politikája miatt a vele elégedetlen rajnai választók szövetséget kötöttek megbuktatására.[2] A hamarosan kirobbanó háborúban (1301–1302) Albert a rajnai vámok eltörlésével maga mellé tudta állítani a városokat, így győzelmet aratott.[2]
Édesapjához hasonlóan tárgyalásokat folytatott az őt korábban még elismerni sem hajlandó VIII. Bonifáccal, aki1302-ben az"Unam sanctam" kezdetűbullájában még a néhaiVII. Gergelynél is keményebb megfogalmazását adta aSzentszék világi törekvéseinek.[2] Albert1303-ban megbízottai révén letette előtte ahűbéresküt,[3] ám a pápa még ebben az évben meghalt, és ez keresztülhúzta számításait.[2]
Pedig azÁrpád-ház1301-es kihalását követően éppen Bonifác kérésére pártolta a nápolyiKároly Róbert magyar trónigényét.[2] Ezzel összefüggésben ugyanakkor sógora,II. Vencel cseh király magyarországi politikáját nem támogathatta, holott korábban annak Lengyelország felé irányuló terjeszkedését nem gátolta meg.[2] A megszerzendő lengyel területet1300-ban még hűbérként is neki adományozta.[2]
1306-ban Vencel fiának,III. Vencelnek halálával kihalt aPřemysl-ház.[2] Albert ekkor bevonult Csehországba, és sikerült elérnie, hogy elsőszülött fiát, Rudolfot emeljék a trónra, aki a következő évben már meg is halt.[2]
Albert megújította az igényt amit még elődje, Adolf, támasztottTüringia ésMeißen irányába – utóbbit1300-ban megüresedetthűbérré nyilvánította.[2]1307-ben azonban vereséget szenvedett I. Frigyes őrgróftólLuckánál.[2]
Mivel Vencel a cseh mellett a magyar trónt is birtokolta, Albert arra is igényt tartott jogos örökségként.
Rudolf halála után hatalma meggyengültKelet-Európában. ARajnai Palotagrófság feletti befolyásra tett kísérletei során szembe került a helyi püspökkel és arajnai palotagróffal. A városok őt támogatták, így sikerült felőrölnie ellenfelei ellenállását.
Végül családi birtokaira vonult vissza, hogy csapatokat szerezzen a Rudolf halála miatt tervezett cseh hadjáratra.[2] Útközben unokaöccse, az osztrák–stájer hercegségekről arheinfeldeni szerződésben lemondott II. Rudolf fia, a magát kisemmizve érzőJános sváb herceg (1290-1313)1308.május 1-én a svájciWindischben meggyilkolta. Jánost ezután „Parracida” (rokongyilkos) melléknéven emlegették.[2] A gyilkost és bűntársaitVII. Henrik császár 1309-ben birodalmi átok alá vetette.
Bár kemény és erőskezű uralkodó volt, az igazságot mindig szem előtt tartotta, ha az nem ütközött a saját céljaival. Bátorította a városokat a tartományurak elleni lázadás tervének megvalósításában, hogy aztán dekrétumokban kötelezze le az urakat. A jobbágyok pártfogóra találtak ebben az egyszerű és igazságos uralkodóban, aki még a megvetett és üldözöttzsidókat is megvédte. Azonban asvájcikantonokban mégis kegyetlen elnyomóként vált ismertté, ahol a16. században legendák születtek a zsarnok kegyetlenségéről.
Albert1274.december 20-án[4] vette feleségülGörzi Erzsébetet[4] (1263 –1313.október 28.),II. Menyhért karintiai herceg leányátBécsben, aki a korai Babenberg őrgrófok leszármazottja volt, de a hercegeké nem. Egyik fiukatAusztriavédőszentje után Lipótnak keresztelték. Az igazat megvallva Erzsébetet több szál fűzte a császári trónhoz mint Albertet. Ugyanis az asszony leszármazottja volt,IV. Henrik német-római császárnak és unokahúgaBajorország grófjának, Ausztria legfontosabb szomszédjának.
Ezenkívül a német wikipédia megfelelő oldala szerint (Albrecht I.) 9 másik gyermek azonnal meghalt a születés után.Tulln an der Donauban temették el őket.
Carrarai márványból faragott életnagyságú szobrát felállították a Hadvezérek csarnokában, a bécsiHadtörténeti Múzeumban.
| Előző uralkodó: I. Rudolf | Következő uralkodó: III. Rudolf,III. Frigyes ésI. Lipót |
| Előző uralkodó: I. Frigyes | Következő uralkodó: I. Frigyes |
