I. Adorján vagyHadrián (latinul:Hadrianus), (712,Róma[1] –795.december 25.,[1]Róma[1]) léphetett az egyház történelmében 96.-ként apápai trónra772.február 1-jén. 23 éven, 10 hónapon és 25 napon keresztül ő uralta akeresztény egyház ügyeit. Egyike a leghosszabb pontifikátust megélő egyházfőknek. Hosszú uralma alatt átrajzolódott Itália térképe, deaz öreg kontinens is ekkor kezdte kialakítani mai arculatát. Uralkodásának évei alatt jelentős folyamatok mentek végbe, amelyek a későbbi korok egyházfőinek is meghatározták a mozgásteret.Adorján hívta össze ahetedik egyetemes zsinatot.
Rómában született a nemesColonna család sarjaként. ApjátTheodornak nevezték. ALateráni bazilika klerikusaként szolgálta az egyház ésIsten akaratát. Higgadt természete, jó politikai érzéke és hatalmas vallásossága és tudása miatt772.február 1-jén ellenvélemény nélkül választották megSzent Péter egyházának vezetésére, és ugyanazon a napon fel is szentelték.
A pápaság történetének egyik legnehezebb szakaszához érkezettAdorján pontifikátusának kezdetén. A klérust hitszegők és alombard udvar szövetségesei szőtték át.Desideriuskirály mindössze csak a pillanatra várt, hogy elsöpörje Itália összes hatalmát, és az egész félszigetet uralma alá hajtsa. A nagy pápa első intézkedése volt felülbírálni kancellárja,Afiarta Pál minden döntését. A kancellár köztudottan Desiderius legfőbb szövetségese volt.Adorjánnak több papot és egyházi személyt kellett kiszabadítania a börtönökből, és sokakat hívott vissza száműzetésükből. Amikor egy magas rangú papot talált az egyik római börtönben,Adorján úgy döntött, hogy letartóztattatja kancellárját. Pál éppen a lombard királyi udvarban vendégeskedett, és azzal a paranccsal tért vissza az örök városba, hogy ha kell láncra verve vigye az új pápát Desiderius színe elé. De amikor Pál a városba érkezett azonnal elfogtákAdorján hívei.
Ezzel az egyházfő még jobban feldühítette a lombard uralkodót, akinek a történelem során a legalkalmasabb pillanat érkezett el, hogy megtámadja Rómát. A pápaság élén egy újonnan megválasztott, még nem eléggé gyakorlatias pápa áll,Konstantinápolyban trónviszályok kötik le a figyelmet, és ami sokkal fontosabb, az új frank uralkodó,Nagy Károly a szászok elleni háborúval volt elfoglalva. Tehát egész Itália területe tulajdonképpen védtelen. Desiderius leginkább északi szomszédaitól, a frankoktól tartott, azonban a lombardok őrizték azAlpok hágóit, és ráadásul a lombard fővárosba,Paviába menekültGerperga gyermekeivel. Gerberga, Károly öccsének,Karlmann-nak volt a felesége. Miután az idősebbik testvér meghalt, a trónt Károly foglalta el, és birtokba vette bátyja földjeit is. A hatalmától megfosztott királyné fiaival Lombardiába menekült. Desiderius kezében tehát ott volt az a fegyver, amellyel egész Frankföldet fel tudta forgatni. Hiszen ha a pápát valahogy rákényszeríti, hogy kenje fel Gerberga királyné idősebbik fiát a frankok királyának, akkor Károly uralma összeomlik.
Adorján azonban talpraesett uralkodónak bizonyult, hiszen felszentelése után azonnal nekilátott megerősíteni Róma erődjeit és falait, valamint szervezni kezdte a Római Hercegség és a környező vidékek katonaságát.772-ben Desiderius seregei élén az örök város felé nyomult. Rabolva, fosztogatva közeledett a pápai székhely felé, ésAdorjánt igazán egy szerencsés béke mentette meg, amelyet Károly kötött a szászokkal.773-ban hatalmas sereggel tört át az Alpok vonulatain, elfoglaltaVeronát, ahol Gerberga és gyermekei rejtőztek, majd az ország fővárosa,Pavia felé vonult. Desiderius azonnal visszavonult székvárosába. Az ostrom több mint egy éven át tartott.774 tavaszán Károly Rómába utazott, hogy ott ünnepelje ahúsvétot, míg seregei ostromolnak. A hatalmas uralkodó Nagyszombaton érkezett meg a városba, aholAdorján kitörő tisztelettel fogadta. Az elkövetkezendő három nap a vallásos ünneppel telt. Károly több misén is részt vett, majd szerdán állami ügyekben ült le a két uralkodó. Ennek eredményeként született meg aNagy Károly adományaként ismert dokumentum, amely apápai állam alkotmányaként volt érvényben majdnem 11 évszázadon keresztül.774 júniusábanPavia elbukott. Károly a frankföldiCorbie városába száműzte Desideriust, és véget vetett a lombard királyságnak.Adorján Itália majdnem kétharmadának ura lett. Az Alpoktól egészenBenevento hercegségéig uralhatta a félszigetet. Ugyan névlegesen a pápa fennhatósága alá tartozott a terület, mégis csak kicsi része volt az egyházfő közvetlen befolyása és hatalma alatt.
Adorján figyelmét ugyan főleg a nyugati események kötötték le, mégsem feledkezett meg a keleti egyházak ügyeiről. Folyamatos kapcsolatban volt a császárokkal.775-ben meghaltV. Kónsztantinosz, aki támogatta a képrombolást, és több egyházi birtokot is elkobzott, valamint száműzte birodalmából a szerzetesrendek nagy részét. A trónon fia,IV. León követte. Ragaszkodott apja rendeleteihez, ésAdorján hiába próbálta győzködni azok eltörléséről. Mindössze öt évig uralkodhatott, és780-as halála utánVI. Kónsztantinosz került a császári méltóságba, aki helyett édesanyja,Eiréné császárnő uralkodott, akivel jó kapcsolatot épített ki az egyházfő. Ennek köszönhetően lassan a császár is megegyezettAdorjánnal a képrombolás elítélésében. Már786-ban megegyeztek a pápai követek és az udvari hivatalnokok a hetedik egyetemes zsinat összehívásába. Először akonstantinápolyiApostolok templomába gyűltek össze a zsinat részvevői786-ban. De a császári fővárosban sokan nem akarták elfogadni a képrombolás eltörlését. Így katonák törtek be a templomba. A megzavart zsinatot787.szeptember 24-én hívták össze ismét a távolabbi Nikaiában. Az összegyűlt 350 főpap éspüspök elfogadta a zsinat 22 kánonját, amelyekben az egyház egységesen elítélte a szenteket,Szűz Máriát vagyJézust ábrázoló képek elpusztítását. Elrendelte a megsemmisített vallásos jelképek helyreállítását.
A zsinat elfogadtatása a nyugati egyházak körébenAdorjánnak nagy energiáját emésztette fel. A félreértést egy politikai indíttatású félrefordítás eredményezte. A pápa hamar szembe került a frank klérussal, és magával Károllyal is. A vitát aLibri Carolini indította el. De a Szentszék és a frankok kapcsolata emiatt nem bomlott fel. A félreértéseket794-ben afrankfurti zsinaton rendezték.
A politikai és vallási kérdéseken felülAdorján pontifikátusa során sokat foglalkozott a szegényekkel és elesettekkel is, valamint igyekezett növelni a rómaiak jólétét. A lombard háborúk után sokszor osztott gabonát vagy pénzt a rászorulók között. Az örök város régi vízvezetékeinek jó részét is ő újíttatta fel. Hosszú uralkodásának795.december 26-án lett vége. Jelentős pápaságáról több korabeli forrás is fennmaradt. Így például máig látható aCodex Carolinus, amelybenAdorján és Nagy Károly levelezése őrződött meg. ASzent Péter-bazilikában temették el.
