Ez a lap egy ellenőrzött változata
Ahunok (európai hunok)Eurázsia egyik igen régi népe. Elődeiknek feltehetően aBelső-Ázsia, illetve a maiÉszak-Kína területén élthsziungnuk (ázsiai hunok) tekinthetők. E két nép művészete az egész sztyeppevidék művészetére nagy hatást gyakorolt. Sőt, e hatás mindmáig kimutatható egyes népeknél, így például a sztyeppei állatstílust még mindig a népművészet egyik virágzó ágának tekinthetjükSzibériában.
Azandronovói kultúra átfogta a sztyeppeövet aVolga vidékétől Kínáig. Állatalakokkal díszített eszközeik a szejma-turbinói kultúrától kezdve nyugaton, a Minuszinszki-medencében található bronzkori műveltségek köréig terjedt. A vaskorban ezt a sztyeppesávot fogta át a szkíta-szibériai állatművészet és az utóbbi nagy orosz-kínai-mongol régészeti felfedezések során feltárt hsziungnu művészet. Ennek egyik törzsterülete az Ordosz-vidéke, ahol a hsziungnu művészet alkotásai jól ismertek. Mind az ordoszi, mind a transzbajkáliai hsziungnu leleteken az állatművészet alakjai élnek a tárgyakon, fegyvereken, késeken, övdíszeken.
E művészeti kör legrégebbi ismert elemei a híres szibériai aranyak körében váltak ismertté. Ezek között a leghíresebb az a tükörszimmetrikusan megismételt övcsat, melyen a magyar Szent László legenda egyik jelenetének megfelelője látható.
 | Ez a szakasz egyelőre üres vagyerősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében! |
A hsziungnu és hun művészet talán legismertebb tárgyai a két vagy négy darabban öntött, majd összeforrasztott bronzüstök, melyek Belső-Ázsia ésFranciaország közötti elterjedése tükrözi a hunok mozgási terét.MagyarországonTörtelről,Hőgyészről és Rádpusztáról ismerünk ép példányokat. Érdy Miklós könyvében összegyűjtötte az Eurázsiában föllelhető csaknem 300 példányt (Érdy, 2001).
Az elmúlt években gazdag kincset tárt föl a kínai és mongol régészet is. Legismertebb azordoszi leletek közül azAluchaidengben lelt madaras korona, a xigoupani övlemez és analingaotui csőrős és szarvasagancsos aranyló.
Ugyancsak széles körben ismert híres alkotások a tükörszimmetrikusan megismételt övcsatok, melyeken a sztyeppei állatvilág szereplőivel, állatküzdelmi és vadászjelenetekkel találkozunk. Ezeket részbenordoszi bronzoknak is nevezik.
A hun művészet körébe sorolnak egyes közép-ázsiai leleteket is. Ilyen például az Orlatban,Üzbegisztánban talált kettős lemez, amelyen csatajelenetet ábrázolt a művész. A 20. század 80-as éveiben Galina Pugachenkova végzett ásatásokat Üzbegisztánban, Orlatban, mintegy 50 kilométerre ÉszaknyugatraSzamarkandtól. Az ásatás során az egyik kurgánban találták az említett kettős szíjvégre emlékeztető lemezpártOrlati lemez.[1] A lelet keletkezését a középkor korai éveire, a 3. – 5. századra datálták. A csatajelenetet többen elemezték és kapcsolatba hozták a Takht-i Sangin-ban talált csontfaragású vadászjelenettel is (Litvinsky, Brentjes). Marshak szerint közép-ázsiai hun hagyományt jelenít meg az ábrázolás. A csatajelenet ábrázolását Markus Mode elemezte és rekonstruálta a részleteket is.[2]
A hun előkelők temetkezéseire jellemző volt a sírtól külön elrejtett halotti áldozat; ilyen aPécs-Üszögpusztán előkerült leletegyüttes (kard aranylemezes tokborítása és rekeszdíszes függőgombja, reflexíj aranyborítása, aranyozott pálcarudas vaszabla, nyeregkápa aranyborítása, arany kantárdíszek), aszeged-nagyszéksósi fejedelmi kincs (arany nyakperec, aranycsatok, nyereg- és kardhüvelydíszek, lószerszámveretek, rekeszdíszes arany szíjvégek, faedények aranypántjai és egy perzsa borostyánkehely). Ugyancsak egy hun előkelő sírjához kapcsolódó áldozati együttes került előBátaszéken.Csornán találták meg az eddig egyetlen hiteles hunaranydiadémot egy női csontváz koponyáján. E rekeszdíszes aranydiadémok a sztyeppei viselet jellegzetes tartozékai voltak. A hun kor másik jellegzetes viseleti tárgya a nagy szárnyú rovart utánzó úgynevezettcikáda fibula.
A hun korszak talán legismertebb tárgyai a két vagy négy darabban öntött, majd összeforrasztott bronzüstök, melyek Belső-Ázsia és Franciaország közötti elterjedése tükrözi a hunok uralmát. MagyarországonTörtelről ésHőgyészről ismerünk ép példányokat.
