Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Hrvatska Dubica | |
 | |
| Hrvatska Dubica, a római katolikus templom. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Hrvatska Dubica |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Ružica Karagić |
| Irányítószám | 44450 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1462 fő(2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 100 m |
| Időzóna | CET,UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 11′ 21″,k. h. 16° 47′ 55″45.189272222222,16.79852777777845.189272°N 16.798528°EKoordináták:é. sz. 45° 11′ 21″,k. h. 16° 47′ 55″45.189272222222,16.79852777777845.189272°N 16.798528°E | |
| Hrvatska Dubica weboldala | |
 | |
 AWikimédia Commons tartalmazHrvatska Dubica témájú médiaállományokat. | |
Hrvatska Dubica falu és községHorvátországbanSziszek-Monoszló megyében.
Sziszektől légvonalban 47, közúton 54 km-re délkeletre, aBáni végvidéken, azUna folyó szávai torkolatától néhány kilométerre délnyugatra, a folyó bal partján a bosnyák határ mellett fekszik. Határátkelőhely Boszniába Kozarska Dubica felé.
A községhezBaćin,Donji Cerovljani,Gornji Cerovljani, Hrvatska Dubica,Slabinja ésŽivaja települések tartoznak.
A történelem előtti időben ezen a területen az illírek egyik törzse a japodok éltek. Az ő településük állhatott a község határában az Una melletti Gradina nevű lelőhelyen, ahonnan számos ókori lelet került elő. A rómaiak azi. e. 1. században hódították meg ezt a vidéket. A közeli Zrinska gora és a Trgovska gora területén már a rómaiak is bányásztak vasat, ólmot és ezüstöt. A meghódított területen megkezdődött az utak építése. Az illír területen két főutat építettek. Az egyik Salonából Sisciába, a másik Salonából Sirmiumba vezetett. Mindkét út a mai Dubica közelében haladt el. Római kori lelet az Una hídja melletti homokzátonynál talált római mérföldkő és a katolikus temető területén 1895-ben talált mérföldkő is, melyet ma a zágrábi régészeti múzeumban őriznek. A község területén összesen öt ilyen mérföldkő került elő.
A horvátok ősei a7. században telepedtek meg ezen a vidéken, mely a10. században alapított Horvát Királyság része volt.1097-ben a Petrova gora hegységben vívott csatában győzte leKönyves Kálmán serege Svačić Pétert az utolsó horvát királyt, majd a Kálmán király és a horvát nemesség közötti megállapodás a„pacta conventa” értelmében1102-ben Horvátország részeként ez a terület is aMagyar Királyság része lett. A középkorban a község területe a dubicai zsupánsághoz tartozott, első ismert birtokosai a Babonićok voltak. Dubica első írásos említése1239-ben történt, amikorKálmán herceg kibékült atemplomosokkal, akik így visszatérhettek birtokaikra.1240-ben ismét megemlítik amikor a templomosok nagymestere Jakab mester tanúként szerepel egy Dubica közelében fekvő birtok eladásánál. A templomosokZengg váráért cserébe kapták Dubicát. Távozásuk után Dubica ajohannitáké lett. Dubicán a középkorban még két kolostor működött. A pálosok kolostora a Szűz Mária templommal az Una jobb partján állt, valamint a ciszterciek kolostora. Apálosok1288-ban telepedtek meg az itteni Szűz Mária templom helyén állt épületben, ahova Iskvirin nevű rendtársuk magával hozta a Szűzanya szobrát. A rend1465-ben a török támadások hatására távozott a településről.
Dubica váráról először egy1244-ben itt keltezett okirat beszél, melyben Ernő nevű bírója megemlíti, hogy a vár a pálosok birtoka mellett áll.1258-banIV. Béla király oklevele, melyben egy a kostajnicai és a dubicai várbirtokok közötti perben ítélkezik már egyértelműen,„castrum Dobicha” alakban említi a várat. Dubica ebben az időben jelentős egyházi központ is volt.1334-ben a dubicai főesperességhez három esperesség ( a dubicai, a sanai és a vrbaši) és összesen 46 plébánia tartozott. A templomosok egészen1312-ben bekövetkezett feloszlatásukig maradtak Dubicán, ekkor a vár és a plébánia a johanniták, a Jeruzsálemi Szent János lovagrend igazgatása alá került. Dubicát1351-ben ismét egy birtokvita miatt említik újra, melyben egy évvel később a zágrábi káptalan ítélkezett. AZsigmond magyar király ésHervoja közötti háborúban1397-ben Hervoja elfoglalta Dubicát, mely1402-ig a birtokában volt. Ebben az időszakban a dubicai zsupánság területe túlnyúlt az Unán dél felé a Sana torkolatáról egészen a Kozarai-síkságig és Prosaraig.
Dubicát1461-ben támadta először a török.1483-ban Dubicánál győzte le Frangepán Bernardin serege a törököt.1513-ban a török ismét megtámadta a határvidéket és elfoglalta Dubicát, deaugusztus 16-án Dubica mellett az Una és a Száva közötti mezőnBeriszló Péter horvát bán aratott nagy győzelmet felettük. A csatában mintegy kétezer török harcos, köztük négy rangos tiszt esett el, az ötödik pedig rabságba esett. a zsákmányt a bán Ulászló királynak küldte el. A velencei-török háború során1538-ban Dubica újra a törököké lett és egészen1685-ig török kézen volt. A török uralom idején a banjalukai szandzsák része, a várnak 150 fős török őrsége volt. A törökellenes felszabadító harcok keretében Erdődy Miklós horvát bán1685-ben adta ki a parancsot a töröknek az Una folyóig történő visszaszorítására. Ennek során foglalták vissza a várat a császári erők. A kialakult erőviszonyokat az1699-eskarlócai béke szentesítette, ezzel a határ hivatalosan is az Una folyóhoz került vissza. Dubica a zágrábi káptalan birtoka lett.
1703-banLipót császár az egész Una és Kulpa közötti térséget a bán katonai parancsnoksága alá rendelte, ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banija, vagy Banovina). A18. században két nagy törökellenes háború is dúlt1716 és1718, illetve1737 és1739 között. Az elsőben a császári hadak felszabadították Észak-Boszniát és Szerbiát, de a másodikban újra elveszítették ezeket a területeket. A török hatóságok üldözni kezdték a boszniai keresztény lakosságot, ezért a nép a ferences szerzetesek vezetésével a Báni végvidék, és a Szerémség területére menekült.1718 és1871, a katonai közigazgatás megszüntetése között katonai irányítás alatt állt.
A határmenti harcok során Dubica többször cserélt gazdát. A település életében fontos szerepet játszottFranjo Tauszy a későbbi zágrábi püspök, aki 1734 és 1737 között dubicai kapitány volt. Tauszy1736-ban a káptalan költségén az Una túloldalán új vár építésébe kezdett. Az vár már a következő évben betöltötte szerepét, amikor ellenállt a török támadásnak.1738-ban Mijo Zlatarić zágrábi kanonok és a vár akkori parancsnoka megkezdték a Szentháromság plébániatemplom építését.1742-ben a török ismét betört az Unamentére végigpusztítva azt.1749-ben a Báni végvidéket átszervezték, két ezredre, a glinaira és a kostajnicaira osztották fel. Ekkor vita robbant ki az állami és az egyházi hatóságok között a határőrvidék katonai költségei és a fizetendő adók ügyében, mely azzal zárult, hogy Dubica továbbra is káptalani birtok maradt, de a kanonokoknak eleget kellett tenni a katonai kötelezettségeknek. Dubica neve említésre került a Tauszy püspök ésKrčelić kanonok közötti egyházi vitában is.
1771-ben megkezdődtek az új Szentháromság plébániatemplom építési munkálatai. 1776-ra már a torony is állt benne a három haranggal. A felszerelést a káptalan, jövedelmeit pedig jelentős birtok biztosította, mely az Una mindkét partjára kiterjedt. Az Una túloldalán felépült aSzent István király emlékére épített Szent István templom. A plébániához még három kápolna, a Szűz Mária, a Nepomuki Szent János és a Mindenszentek kápolna tartoztak.1809 és1813 között Dubica is francia uralom alatt állt. A helyi iskola kezdetei a 18. század végéig nyúlnak vissza, amikor az oktatás még egyházi keretek között folyt. Az iskola régi történetének írásos nyomai nem maradtak, mivel a régi iskolaépület 1882-ben leégett és a tűzben minden dokumentum odaveszett. A19. század második felében Dubica ismert vásáros hely volt, ahol fejlett volt a mezőgazdaság, az állattartás és a kézművesség.
A katonai közigazgatás megszüntetése utánZágráb vármegye Kostajnicai járásának része volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. Különösen nehéz időszakot élt át a község lakossága aII. világháború alatt. 1941-ben a németbarát Független Horvát Állam része lett. 1991-ben a háború előtt lakosságának 51%-a horvát, 39%-a szerb nemzetiségű volt.1991-ben elfoglalta a jugoszláv hadsereg és a horvát lakosságnak menekülnie kellett.1995. augusztus 5-én a Vihar hadművelet elején szabadították fel a horvát erők. A visszatérő lakosság házainak, templomainak üszkös maradványait találta és teljesen megsemmisült az infrastruktúra. Baćinon tömegsírt találtak, a legnagyobbat az egész Banovinán, ahonnan 56 polgári áldozat maradványai kerültek elő. A településnek 2011-ben 1040, a községnek összesen 2089 lakosa volt.
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 2.848 | 3.153 | 3.072 | 3.379 | 3.468 | 3.783 | 3.525 | 3.383 | 2.813 | 2.793 | 2.723 | 2.433 | 2.170 | 2.062 | 987 | 1.040 |
A településen az „Ivo Kozarčanin” elemi iskola működik.
Ez a szócikk részben vagy egészben aHrvatska Dubica című horvát Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
