A világban élő horvátok számát körülbelül hatmillióra becsülik. Ha a Horvátországban és a többi volt jugoszláv köztársaságban élőkről lehet állítani, hogy beszélnek horvátul, nem lehet megmondani, a környező vagy a távolabbi országokban élők közül hányan ismerik a nyelvet, hacsak a rendelkezésre álló statisztikák nem pontosítják ezt. A horvát népesség eloszlása a világban a következő:
A horvát hivatalos nyelv Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában, Montenegróban[20] és a szerbiai Vajdaságban.[21] A horvát hivatalos nyelve azEurópai Uniónak is.
Továbbá a horvát nyelvnek hivatalosan kisebbségi nyelvi státusza van Ausztriában (Burgenlandban)[22] és Olaszországban (Molise tartományban).[23] Romániában használható a helyi hatóságokkal való érintkezésben azokban a helységekben, ahol a horvát nemzetiségűek száma eléri a 20%-os arányt.[24] Ez érvényes a Krassó-Szörény-megyei Krassóvár ésKiskrassó helységekre.
Acsa nyelvjárás(čakavsko narječje – a kérdőszóča) csaknem az egész horvát szigetvilág nyelvjárása, Mljet és a környező pár sziget kivételével. A dalmát tengerparti részen is előfordul, mégpedig Splitben, Zárában, Zenggben és a Pelješac-félsziget déli részén. AzIsztriai-félszigeten is ez a legelterjedtebb nyelvjárás. Ezenkívül aLikában, Gorski kotarban ésŽumberakban használják. A horvát nyelv legrégebbi írott emlékei ebben a nyelvjárásban íródtak. ABurgenlandba (horvátulGradišće) betelepült horvátok is a csa nyelvjárást beszélték. Napjainkra sajátos nyelvváltozatuk, az ún.gradišćei nyelv alakult ki, melyet Ausztriában és Magyarországon is oktatnak.
A közép-délszláv diarendszerre vonatkozik még egy, a fenti nyelvjárások feletti felosztás aszerint, hogyan fejlődött tovább azősszláv, a szlavisztikában hagyományosanĕ-nek, azóegyházi szlávcirill ábécében pedigѣ-nek átírt és „jat”-nak nevezettmagánhangzó. Ez vonatkozik a horvát nyelvre is, és három „kiejtés”-nek(izgovori) nevezett területi változatot határoz meg: azije-ző [(i)jekavski],e-ző(ekavski) ési-ző(ikavski) nyelvjáráscsoportokat.[27]
A legelterjedtebb azije-ző nyelvjárás-csoport. Ebben ajat egyes szavakbanje lett (pl.čovjek ’ember’), másokbanije (pl. (rijeka ’folyó’). Szlavónia egyes részein, Gorski kotarban (Zágráb ésFiume között,Delnice és környéke), a Žumberak-hegységben (Zágrábtól délnyugatra, aszlovén határ mellett), Likában, a boszniai határőrvidéken (Bosanska krajina) és Nyugat-Bosznia nagy részén, valamint Dalmáciának, Bosznia-Hercegovinának aBoszna ésNeretva folyó vonalától keletre eső részén (beleértveDubrovnikot ésSzarajevót is) beszélik. Az adriai szigetek közülMljet ésLastovoije-ző.
Aze-ző nyelvjárás-csoportban ajate-vé fejlődött (čovek,reka). Ez Zágrábban és környékén, Sziszek környékén,Károlyvárosban (Karlovac), aDrávamellék nyugati részén (Varasddal és Kaproncával), a horvát Zagorjéban, Muraközben, Szlavóniának a magyar határ mellett húzódó hosszú sávjában,Eszék ésVinkovce (Vinkovci) környékén, Isztria keleti és egyes északi részein, Rijekában, Gorski kotar egy részén és Horvátország legnagyobb szigetén,Cres-en honos. Magyarországon abaranyai horvátok egy része használja.
Azi-ző nyelvjárás-csoportban ajat-bóli lett (čovik,rika). Nyugat-Bosznia egyes részein, Közép-Boszniában (Travnik környéke), Nyugat-Hercegovinában (a Neretvától nyugatra), Dalmáciának a Neretva-torkolattól északnyugatra eső teljes területén használják.
A horvátsztenderd nyelvváltozat a sto nyelvjárásra és azije-ző kiejtésre alapszik. A másik két nyelvjárásnak, illetve agradišćei nyelvnek is van írott nyelvi normája. E négy variánst Horvátországban is és külföldön is külön horvát nyelvi normákként kezelik. Vannak más változatok is: még a török időkben a burgenlandi horvátokhoz hasonlóanMorvaországba is telepedtek le horvátok. Amorvaországi horvátok ma már csak 150-en vannak, nyelvjárásuk szintén csa, amelybe sok nyugati szláv elem épült be a cseh és morvaországi cseh nyelvjárásokból.[28] Amorva-mezői, vagyalsó-ausztriai horvátok is csa területről származtak, őket azonban a német lakosság erőszakkal kényszerítette még a16. században nyelvük és kultúrájuk elhagyására.[29] A morva-mezői horvát közel állt a gradišćeihez, s bár nem maradt sok feljegyzés róla, mindenesetre kétségtelen, hogy nagyon erős volt a német hatás benne, sokkal nagyobb mint a gradišćeiben.[30] Apozsonyi horvátok is a gradišćei nyelvet beszélik, és ennek irodalmi normáját használják (mivel Nyugat-Magyarország északi részeCsehszlovákiához került a második világháború után), az ő nyelvjárásukban viszont több aszlovák elem. Aromániai horvátok közül akrassovánok egy rendkívül archaikus nyelvjárást beszélnek, amely sto eredetű, de a mostani sto-horváttól jobban differenciált, s mivel a területen atorlaki dialektust beszélő délszláv népcsoport is él (amelyről vita folyik, hogy szerb-e, vagybolgár) a krassovánba torlaki elemek is bekerültek.[31] Akrassován nyelvet a 2011-es népszámláláskor a krassóvári horvátok egy részeanyanyelvének vallotta.
Mivel alapja a sto nyelvjárás, a mostani horvát irodalmi nyelv még mindig csaknem azonos a szerb, a bosnyák és a montenegrói sztenderddel, szemben a másik két horvát nyelvváltozattal, amelyek nagy mértékben eltérnek a sztenderdtől.
A baškai kőlapNovak herceg imakönyveTekintés IsztriáraVinodoli kódexVatikáni horvát imakönyv
Az elsőszláv törzsek körülbelül azavarokkal egy időben, a6. század végén jelenhettek meg aKárpát-medencétől délre. Egyrészt maguk az avarok telepíthették le őket, mint a nekik alávetett népekből szervezettgyepű részeit. Másrészt pedig (főleg a630-as évek után) aBizánci Birodalom is telepítette őket maga és az avarállam közé, szintén védelmi megfontolásokból: belátva, hogy nem bírnak a szláv törzsek offenzívájával – így régirómai mintára „bizánci végeket”, a bizánci hatalmat formálisan elismerő „szklaviniákat” szerveztek aBalkán-félsziget jórészéből.[33]
A horvátok első szövegei a9. században íródtakglagolita ábécével, de nem maradtak fenn. A legrégebbről fennmaradottak a11. századból származnak. Ezek többségét kőbe vésték, mint például aBaška községben (Krk-szigeten) megtalált kőlap. Ez az első olyan óegyházi szláv nyelvű szöveg (glagolita írással), amelyben a nép nyelvének elemei is fellelhetők. Ugyanakkor ez a horvát nép első írásos megemlítése is.
A12. században elkezdték használni acirill ábécét is. Alatin ábécét csak a14. század óta használják, eleinte egy ideig párhuzamosan az előző kettővel. A glagolita írást egész Horvátországban a15. század végéig használták még, sőt egyes tengerparti régiókban a19. század elejéig.
A 12. és a 15. század között a voltJugoszlávia területén beszélt szláv nyelv sok tájszólásra oszlott fel, amelyek a ma is létező csa, sto és kaj nyelvjárásokba csoportosulnak.
Az első nyelvjárás, amelyben horvátul írtak, a csa volt. Ebben szerkesztették meg az első horvát, egyházi szláv elemeket is tartalmazó világi szövegeket, a13. században:TekintésIsztriára (1275) és aVinodoli kódex (1288). AFaust Vrančić által megszerkesztett első horvát szótár (1595) is erre a dialektusra alapszik.
A sto nyelvjárás első írásos emlékei is tartalmaznak egyházi szláv elemeket. Az első teljesen ebben a nyelvjárásban szerkesztett írás aVatikáni horvát imakönyv, amelyet a csa nyelvjárásból írtak át1380 és1400 között,Dubrovnikban. Az ebben a nyelvjárásban alkotott horvátirodalom bölcsője a dalmáciai Dubrovnik régiója ésSzlavónia.
Utolsóként a kaj nyelvjárás vonult be a horvát irodalomba,1578-ban,Antun VramecPostilla című munkájával. Ekkor úgy látszott, hogy ennek a nyelvjárásnak van jövője, mivel azokon a vidékeken beszélték, ahova nem jutott el azOszmán Birodalom hatalma. A16. századtól a 19.-ig sok író használta, melyek között a legismertebbekBlaž Đurđević,Nikola Krajačević(wd),Andrija Jambrešić,Štefan Fuček,Ignac Kristijanović,Tomaš Mikloušić, ésTituš Brezovački. Mindannyian jelentős műveket írtak, a kaj irodalmi nyelv az élet minden területén képviseltette magát.[35]Maksimilijan Vrhovac(wd) püspök és államférfi megpróbálta az általános állami nyelv szintjére emelni egész Horvátországban, mégpedig úgy, hogy az általa elképzelt irodalmi nyelv jelentős számú sto nyelvi elemet is befogadott volna.[36]
A modern, azaz a21. századitól kevéssé különböző horvát nyelv, a 14. és a 15. században kezdett egyre fontosabb helyet elfoglalni. Az első jelentős dokumentuma aVatikáni horvát imakönyv.
Az első sztenderdizálási kísérletek a17. századra vezethetők vissza, amit abarokk szlavizmus korszakának neveznek. A kor irodalma jól tükrözi ezeket a kísérleteket. A modern horvát irodalmi nyelv megalkotásához hozzájárult:
Bartol Kašić(wd) (1575–1650) tevékenysége. Ez ajezsuita nyelvész alkotta meg az első horvát nyelvtankönyvet (Institutionum linguae illyricae libri duo, Róma,1604), főleg a sto nyelvjárás alapján, de sok csa elemmel is. Ugyancsak Kašić fordította le aBibliát a sto nyelvjárásije-ző változatára. Ami ennél is inkább befolyásolta az irodalmi horvát nyelv kifejlődését, az a 400 oldalnyi tartalmat túlhaladó,1640-ben megjelentRómai szertartás, az első élő nyelvre lefordított katolikus liturgiás könyv.
Egy másik jezsuita-rendi nyelvész, azolasz Giacomo Micaglia (horvátulJakov Mikalja(wd)) (1601–1654) munkái. Ő alkotta meg az első olyan szótárt, amely túlnyomóan azije-ző sto nyelvjárásra alapszik (aThesaurus lingvae illyricae című horvát–olasz–latin szótár,Loreto,1649;Ancona,1651).
A horvát nyelv sztenderdizálása szorosan kapcsolódik a horvátok nemzeti öntudatának feléledéséhez, ami a nemzetek kialakulásának általános európai irányzatának felel meg a19. században. Ezt Horvátországban az illír mozgalom képviseli, ami horvát nemzeti megújulás néven is ismeretes. Résztvevői főleg fiatal polgári származású értelmiségiek voltak.
A mozgalom vezetőjeLjudevit Gaj volt, aki nyelvészként, politikusként, újságíróként és íróként is tevékenykedett. AKratka osnova horvatsko-slavenskog pravopisanja (Röviden a horvát-szláv helyesírás alapjairól) (Buda,1830) című munkájában javasolta a horvát nyelv a 21. században is használt latin abécéjét, amelyet acseh és alengyel nyelv ábécéiből átvettdiakritikus jelekkel egészítette ki, valamint a fonetikus elven alapulóhelyesírást. A későbbiek során ezeket alkalmazták az egész horvátok lakta területen, a különböző régiókban használtolasz,német ésmagyar írásjelek helyett.
Ugyancsak ebben az időszakban honosodott meg a horvát irodalmi nyelv sztenderdje azije-ző sto nyelvjárás alapján. Ezzel a többi nyelvjárásban alkotott irodalomnak vége szakadt.
Az illír mozgalom ideológiája nem korlátozódott Horvátországra. Ideálja az összesdélszláv egy utópikus illír nemzetbe való tömörítése volt, aszlovénektől abolgárokig, akik mind idegen uralom alatt éltek. Törekvései egyeztek egyes szerb értelmiségiekéivel, ami nyelvészeti téren aszerbhorvát nyelv eszméjéhez vezetett.Vuk Stefanović Karadžić a szerb nyelvre vonatkozó reformja, amely ennek sztenderdjét ugyancsak a sto nyelvjárásra alapozta, egybeesik Ljudevit Gaj reformjával. Ez megnyilvánul, például, az úgynevezett „Bécsi megegyezés”-ben, amelyet hét horvát és szerb értelmiségi (köztük Vuk Karadžić is) írt alá1850-ben,Franc Miklošič szlovén nyelvész kezdeményezésére. Ebben megállapodtak néhány, a horvát és a szerb nyelvre vonatkozó közös normában.
Ettől az időszaktól fogva, a nyelvészet tere és a politikáé egybefonódnak a 21. században is. Időszakról időszakra, a horvát és aszerb nyelv közötti viszony a kettő egysége és különálló jellege között ingadozik, a beszélőik által átélt történelmi eseményektől függően.
A 19. század második felében a függetlenségi mozgalmak megélénkülnek. Sok horvát a függetlenség kivívását csak a többi délszláv néppel, elsősorban aszerbekkel együtt látja megvalósíthatónak.Josip Juraj Strossmayerdiakovári horvát püspök az első, aki a „jugoszláv” szót használva, kidolgoz1866-ban egy olyan programot, amely aHabsburg Birodalom határain belül élő délszlávok egyesítésére vonatkozik. Ugyancsak ő hozza létre Zágrábban a Tudományok és művészetek jugoszláv akadémiáját. A nyelv terén két főbb irányzat körvonalazódik:
Az úgynevezett „zágrábi iskola” azon igyekszik, hogy a horvát nyelvet másszláv nyelvekből (szlovén,orosz, cseh) merítve fejlessze tovább. Ugyanakkor befogadnak a sztenderd nyelvváltozatba a csa és a kaj nyelvjárásból származó elemeket is.
A „horvát vukovisták”-nak nevezett iskola Vuk Karadžić eszméit követi. Befolyásuk nagy a 19. század végén és a20. elején. Nekik sikerül végleg bevezettetniük aa fonéma-graféma elvén alapuló helyesírást és a sto alapú nyelvi sztenderdet.
A horvát és a szerb nyelv közötti közeledés folytatódik azelső világháború után, ezúttal aSzerb–Horvát–Szlovén Királyság keretén belül, amelyből később Jugoszlávia lesz. Ez az állam a háborúban győztes Szerbia égisze alatt keletkezett, és abelgrádi hatóságok megpróbálják uralkodóvá tenni aszerbhorvát nyelv eszméjét, sőt arra törekednek, hogy az egész állam nyelve aze-ző kiejtésű szerb nyelv legyen. Ez viszont nem felel meg a függetlenségre törekedő horvátoknak.
Amásodik világháború alatt megalkotják az úgynevezett „Független Horvát Államot”, aHarmadik Birodalom hűséges kiszolgálóját, amely könyörtelen üldöztetésnek teszi ki a szerb kisebbséget. Nyelvi téren hatóságai a szerb nyelvtől való minél nagyobb eltávolodás szélsőségébe esnek, úgymond „megtisztítva” a horvát nyelvet a szerb elemektől.
A háború utánikommunista Jugoszláviában a horvát és a szerb nyelv egymáshoz közelítése a párt- és állampolitika részévé válik. Ezt a horvát kommunisták is elfogadják, ami világosan kitűnik az1954-ben elfogadott „Újvidéki megegyezés”-ből. Ezt 25 nyelvész és író írja alá, 18 szerb és hét horvát. Abban egyeznek meg, hogy a szerbek, horvátok, montenegróiak és bosnyákok közös nyelve a szerbhorvát, amit horvátszerbnek is lehet nevezni, és amelynek két irodalmi változata van, a szerb és a horvát. Ugyanakkor elhatározzák egy közös szótár kiadását is.
A rendszer1960-as évekbeli viszonylagos liberalizációját kihasználva, a horvát értelmiségiek elégedetlenségüket fejezik ki a szerb nyelvváltozat elhatalmasodása iránt az állam intézményeiben.1967-ben hét horvát nyelvész és író megszerkeszti a „Nyilatkozat a horvát irodalmi nyelv helyzetéről és elnevezéséről” című dokumentumot, amelyet minden horvát intézmény aláír, és amelyben nem három, hanem négy jugoszláviai nyelv egyenrangúságát követelik: a szlovén, a horvát, a szerb és amacedón nyelvét. Ugyanakkor kérik, hogy a szerb nyelv ne legyen többé uralkodó állami szinten és az államszövetség intézményeiben. A horvát nyelvészek a horvát irodalmi nyelvet önálló entitásnak nyilvánítják ki, és számos új szót alkotnak, azzal a céllal, hogy a horvát nyelv minél inkább különbözzön a szerbtől.
Horvátország függetlenségének kikiáltása nyomán (1991) felgyorsul a horvát nyelv elválasztása a szerbtől azzal, hogy próbálják „megtisztítani” a szerb elemektől és a nemzetközi szavaktól, megnehezítik ajövevényszavak behatolását a nyelvbe, újraélesztenek már nem használt régi horvát szavakat, szláv alapúneologizmusokat alkotnak,[37] és megpróbálnak elemeket átvenni a kaj és a csa nyelvjárásokból is.[38]
A horvát nyelv 32fonémával rendelkezik, és írása nagy mértékben a fonéma-graféma megfelelés elvét követi, azaz fonematikus. A betűk és a fonémák közötti megfelelések a következők:
A magyar nyelvtől eltérően, azrszótagalkotó is lehet, kétmássalhangzó között vagy szó elején, mássalhangzó előtt. Ilyenkor kiejtése erősebben pergetett magyar[r]:vrt ’kert’,rzati ’nyerít’.
Bár a horváthelyesírás elvben fonematikus, mégis van néhány kivétel ettől:
Minden magánhangzó lehet rövid vagy hosszú, de ezt a szokásos írásban nem jelzik:zlato [zlaːto] ’arany’,ruka [ruːka] ’kéz’.
A mássalhangzó-hasonulásokat (lásd lentebb) nem tükrözi az írás szó végén:šef ga pita[ʃeːv]ga pita ’a főnök megkérdezi tőle’,zec [zeːd͡z]ga gleda ’a nyúl nézi (őt)’.
A latin ábécét használó idegen nyelvekből származó tulajdonneveket úgy írják, mint az eredeti nyelvben, de a horvát nyelv hangzóival ejtik:Köln [keln],München [minhen].
Egyesfőnevek ésmelléknevek egyes alakjaiban jelen van egya, a szó végi mássalhangzó-torlódást feloldandó, de más alakjaiban eltűnik. Például az ’öregember’ jelentésű szótövestarc-,alanyesete egyesszámbanstarac, denévszóragozás közben aza kiesik:starca ’az öregembert’. Két mássalhangzóra végződő nőnemű tövek esetében, többes számbirtokos esetben beékelődik a két mássalhangzó közé:szótősestr-, egyes szám alanyesetsestra, többes szám birtokos esetsestara.
Az-ao-,-eo- vagy-io-ra végződő hímnemű szavak [pl.čitao sam ’olvastam’ (hímneműalany),anđeo ’angyal’,cio ’egész’ (hímnem)] valamikor a nyelv történetében kemény-l-re végződtek, amely-o-vá fejlődött, de csak szó végén. Ez az-l ragozás közben visszaalakul, ha a szó belsejébe kerül, azaztoldalék követi:čitala sam ’olvastam’ (nőnemű alany),anđela ’az angyalt’,cijela ’egész’ (nőnem).
Ha egy toldalék szóhoz való hozzátevésekor egyzöngés és egyzöngétlen mássalhangzó találkozik, az első a másodikhoz hasonul. Ilyképpen,
a zöngés
b,
g,
d,
đ,
z,
ž,
dž
magánhangzókból
zöngétlen
p,
k,
t,
ć,
s,
š,
č
lesz, és fordítva.
Például avrabac ’veréb’ főnévben ragozás közben a /b/ a zöngétlen /p/ párjával váltakozik. Ez utóbbi akkor jelenik meg, amikor az /a/ kiesik a /b/ és a /t͡s/ közül, mivel a utóbbi zöngétlen és a /b/ hozzá hasonul:vrapca ’a verebet’.
Toldalékoláskor sokszor előfordul, hogy a toldalék előtti mássalhangzópalatalizálódik, olyan értelemben, hogy képzési helye a szájpadlás legmagasabb része felé tolódik. Gyakoribb esetek:
A horvát nyelvben ahangsúly nemcsak erősségi (mint a magyarban), hanem zenei is (vö.tónus), azaz a hangsúlyos magánhangzót ahanglejtés egy tónussal feljebb vagy lejjebb viszi a szó többi magánhangzójához képest.
A hanglejtés ereszkedő vagy emelkedő volta és a magánhangzó rövidsége vagy hosszúsága négyféleképpen társulhatnak, négyféle hangsúlyt határozva meg. Ezeket írásban csak a nyelvészeti munkákban, a szótárakban és a nyelvtankönyvekben jelölik. Az erre használt jelek a példákban láthatók:
hosszú ereszkedő:zlȃto ’arany’;
hosszú emelkedő:rúka ’kéz’;
rövid ereszkedő:kȕća ’ház’;
rövid emelkedő:žèna ’nő, asszony’.
A hangsúly helye változó, de néhány korlátozáshoz kötött. A főbb korlátozások a következők:
Többszótagú szóban ereszkedő hangsúly csak az első szótagon lehet.
Egyszótagú szónak csak ereszkedő hangsúlya lehet.
Többszótagú szóban a hangsúly minden szótagra eshet, az utolsón kívül, ami az idegen szavakra is alkalmazható, de nem kötelező. Példáulfrancia eredetű szavakat lehet az utolsó előtti vagy az utolsó szótagon hangsúlyozni.[43]
Hangsúlytalan magánhangzó is lehet rövid vagy hosszú. A hosszúakat vízszintes felülvonással ( ¯ ) jelölik, nem szokványos írásokban (példáulžèna ’nő’ /žénā – többes szám birtokos eset). Hangsúlytalan hosszú szótag csak hangsúlyos szótag után következhet.
Amint ebből a példából látszik, a hangsúly jellegének és a magánhangzók tartamának funkcionális értékük van, mint például itt, ahol két esetet különböztetnek meg. A hangsúly helyének is van funkcionális értéke, például a melléknevek hosszú alakjának a ragozásában (lásdA melléknevek ragozása).
Asimulószók között egyesek mindig hangsúlytalanok, mások olykor hangsúlytalanok, máskor hangsúlyosak. Az elsők kategóriáját azenklitikumok altkotják, azaz a hangsúlytalanszemélyes névmások, asegédigék hangsúlytalan alakjai és alipartikula, a másodikat aproklitikumok, azaz azelöljárószók, akötőszók és anetagadó partikula. Mindkét kategóriabeli szavak prozódiai szempontból egyetlen, azaz egyetlen hangsúlyt hordozó szót alkotnak a csoportjuk lexikális (fogalmi) jelentésű szavával: enklitikum esetében a hangsúly a lexikális jelentésű szón marad, proklitikuméban a hangsúly átkerül ez utóbbira, amennyiben a lexikális jelentésű szónak ereszkedő a hangsúlya. Példák:
elöljárók:bez‿náde (hangsúlytalanbez) ’reménytelen’,grȃd –ȕ‿grād (hangsúlyosu) ’a városba’.
A kötőszók között vannak olyanok is, amelyek nem hangsúlyozhatók,a ’pedig’,da ’hogy’ ési ’és’, hacsak nem követi őket szünet:životinjeȋ, što je važno, ljudi ’az állatok és, ami fontos, az emberek’.
A horvát nyelvalaktani szerkezetére nézve az ún.flektáló (hajlító-ragozó) típusú nyelvek közé tartozik. Viszonylag magas fokúszintetizmus jellemzi, azaz viszonylag fontos szerepe van benne a toldalékolásnak, valamint fuzionális, ami azt jelenti, hogy egyetlen toldalék egyszerre többnyelvtani kategóriát is kifejezhet.[44]
A legtöbb indoeurópai nyelvhez hasonlóan a horvátban is megvan anyelvtani nem (hím-, nő- és semlegesnem) és az elöljárószók használata.
hímneműek, amit általában arról lehet felismerni, hogy mássalhangzóra végződnek egyes szám alany esetben, példáulgrad ’város’. Ezek ragozási osztályához tartoznak az-ao,-eo és-io végződésű hímnemű szavak is (lásd fentebbL ~ o váltakozás). Vannak-a-ra végződő hímnemű főnevek is: férfi keresztnevek (Nikola), foglalkozásnevek (vojvoda ’herceg’) stb. Ezeket az-a végződésű nőnemű főnevekhez hasonlóan ragozzák.
nőneműek, melyek végződése egyes szám alany esetben általában-a (pl.ruka ’kéz’), de vannak mássalhangzóra végződő nőnemű főnevek is, példáulradost ’öröm’,stvar ’dolog’. Ezek külön ragozási osztályhoz tartoznak.
semlegesneműek, amelyek egyes szám alanyesetben-o (kolo ’kör’) vagy-e (polje ’mező’) végződésűek. Ezeket a hímnemű mássalhangzó-végződésű főnevekhez hasonlóan ragozzák.
Négy ragozási osztály van, amelyekbe a főnevek alanyesetű alakjuknak a végződése szerint vannak besorolva, és héteset. Íme négy szabályos ragozású főnév, két, a legtöbb főnevet tartalmazó ragozási osztályból:
A hímnemű élőlények nevének egyes szám tárgyesete a birtokos esettel azonos, miközben a hímnemű életteleneké az alanyesettel azonos.
A többes szám birtokos esetének végződése hosszú-ā. Főleg ez különbözteti meg a hím- és a semlegesnemű főnév többes szám birtokos esetét az egyes szám birtokos esettől és a nőnemű főnév többes szám birtokos esetét az egyes szám alanyesettől.
A tárgyeset nemcsak atárgy esete, hanem egyeshatározóké is, mint például hely felé való mozgást kifejező igéknek alárendelt helyhatározóé (azé, amely a „hova?” kérdésre válaszol):Došao je u grad ’A városba érkezett’.
Az eszközhatározó eset élettelen főnevekkel elöljárószó nélkül használatos:zlatom ’arannyal’. Élőlényekkel as(a) elöljárószót használják:s majstorom ’a mesterrel’.
A határozói esettel (mindig elöljáróval) fejezik ki a „hol?” kérdésre válaszoló helyhatározót (Oluja je načinila velike štete u gradu ’A vihar nagy károkat okozott a városban’), és a „kiről/miről?” kérdésre válaszolót:o odmoru ’a pihenésről’.
Hagyományosan a horvát mellékneveket a következőképpen osztályozzák:
minőségjelző melléknevek:miran pas ’békés kutya’,dobro dijete ’jó gyerek’;
anyagot kifejező melléknevek:drvena klupa ’fapad’;
birtokos melléknevek:bratov kaput ’a fivér(em) kabátja’,lugareva kuća ’az erdész háza’,majčino pismo ’az anya levele’. Ezeket főnevekből képezik: a hímneműeket az-ov/-ev, a nőneműeket az-inképzővel.
A mellékneveknek kétféle formája létezik, a rövid és a hosszú. A rövidre a hímnemben mássalhangzóra végződő egyes szám alanyeset jellemző, a hosszúra – az-i végződés ugyanebben az esetben:
bratov ’a fivéré’ – rövid alakú melléknév;
hrvatski ’horvát’ – hosszú alakú melléknév.
Majdnem minden minőségjelző melléknévnek van rövid és hosszú alakja is. A hosszú a rövid alakhoz hozzáadott-i-vel képződik:smeđ >smeđi ’barna’. Ezek esetében a rövid alakot határozatlannak is nevezik, a hosszút pedig határozottnak. Ennek a magyarban a határozottnévelővel használt melléknév felel meg. Példa:Kupio sam jedan šeširsmeđ i jedansiv.Smeđi sam ubrzo izgubio,sivi nosim i danas. ’Vettem egy barna kalapot és egy szürkét. A barnát hamar elvesztettem, a szürkét még ma is viselem’.
Határozatlanként és határozottként is használják azokat a mellékneveket, amelyeknek csak egy alakjuk van. Ilyenek a birtokos melléknevek (csak rövid formájuk van), és a-ski, -nji és-ji-re végződő melléknevek, amelyeknek csak hosszú alakjuk van. Ide tartoznak a melléknevek középfokú és hasonlító felsőfokú alakjai is (lásd lentebb).
egytagú, rövid magánhangzós melléknevek:stȁr ’öreg’ >stàriji;
két- és többtagú melléknevek:srȅtan ’boldog’ >srètnijī,oštròūman ’éleseszű’ >oštroùmnijī.
Az összehasonlításnak két szerkezete van:od elöljáró + birtokos esetű főnévvel (Kamen je tvrđiod zemlje) vagynego + alanyesetű főnévvel:Kamen je tvrđinego zemlja ’A kő keményebb, mint a föld’.
Vannak rendhagyó középfokú alakok is, amennyiben tövük különbözik az alapfokú alakétól:dobar – bolji ’jobb’,zao – gori ’rosszabb’,velik – veći ’nagyobb’,malen – manji ’kisebb’,dug – dulji ’hosszabb’, melynek szabályos alakja is van:duži.
A felsőfok alakját a középfokú alak elé tettnaj-előképző adja:bliži ’kozelebbi’ >najbliži ’a legközelebbi’. Háromféleszószerkezet lehetséges felsőfokú melléknévvel:
od elöljáró + birtokos esetű főnév:Avion je najbržiod prijevoznih sredstava ’A repülőgép a leggyorsabb a közlekedési eszközök közül’;
među elöljáró + eszközhatározói esetű főnév:Avion je najbržimeđu prijevoznim sredstvima;
između elöljáró + birtokos esetű főnév:Između dragoga kamenja najtvrđi je dijamant ’A drágakövek közül a legkeményebb a gyémánt’.
Alanyesetben a két alak többes számát a szó végi magánhangzó tartama különbözteti meg.
Vannak ragváltozatok:
két változat a határozott alak hím- és semlegesnem egyes szám birtokos esetében:-ōg és-ōga. A rövidebb változat olyan melléknév esetében használatos, amely más, ugyanabban az esetben álló melléknevet követ (példa:gramatika hrvatskoga standardnog jezika ’a sztenderd horvát nyelv grammatikája’);
három változat a határozott alak hím- és semlegesnem egyes szám részes és határozói esetében:-ōm,-ōmu és-ōme. A második változat gyakoribb a részes esetben, a harmadik pedig a határozóiban (a rövidebb változat használata ugyanaz, mint a birtokos esetben:u hrvatskome standardnom jeziku ’a sztenderd horvát nyelvben’);
három változat mindkét alakban és mindhárom nemben részes, eszközhatározói és határozói esetben:-īm,-īma és-ima. Az utóbbi kettőt csak azi tartama különbözteti meg.
A., M., E. és H. esetekben a személyes névmásoknak csak hangsúlyos alakjuk van, B., R. és T. esetekben pedig egy hangsúlyos és egy hangsúlytalan alakjuk.
A magázó/önöző forma aVi, amit általában nagybetűvel írnak.
amikor kiemelik aszemélyt:Janjega dobro poznajem ’Én őt jól ismerem’;
amikor két személyt helyeznek ellentétbe:Pozvao jenas, a nenjih ’Minket hívott meg, nem őket’;
elöljárók és kötőszók után:Otišla je kući bezmene ’Nélkülem ment haza’. Amikor a hangsúly átkerül az elöljáróra, a névmás alakja nem változik:bèz mene.
Eszközhatározói esetben az egyes szám 1. személynek két hangsúlyos alakja van: a rövidebbet elöljárókkal használják, a hosszabbat ezek nélkül:Što se ne bi oženiomnome ’Miért ne venne engem feleségül’.
Tárgyeset egyes szám 3. személyben két hímnemű hangsúlytalan alak van és három nőnemű.
A hangsúlytalan alakokat általában elöljáró nélküli tárgyi vagy határozói funkcióban használják, a lexikális jelentést hordozó igealakok előtt vagy után, ezekkel együtt kiejtve őket, mintha egyetlen szót alkotnának:Jȃ samte čȅkao ’Én vártalak’. Ame, te, se, nj, nju alakokat lehet elöljárók után is használni, és akkor ezek hangsúlyosak lesznek:prȅdā me ’elém’,zȃ nj ’részére’.
Ami aju és aje tárgyeset nőnemű alakok eloszlását illeti:je az általánosan használt alak, aju-t pedig aje szótag szomszédságában használják, mégpedig aje segédige előtt (Onju je dočekao ’Ő megvárta’) és aje szótaggal végződő szavak után:Ne voli limunadu, ali pijeju kad je vruće ’Nem szereti a limonádét, de issza, amikor hőség van’.
A többi szláv nyelvhez hasonlóan és más indoeurópai nyelvekkel ellentétben, a horvátban csak egyvisszaható névmás van (a fenti táblázatban azs-sel kezdődő). Ez mindig amondat alanyára vonatkozik, akármilyen nemű, számú és személyű lenne is az:Naškodio sisebi ’Ártottál magadnak’. B./T. és R. esetben van hangsúlytalan alakja. A tárgyesetűt használják avisszaható igékkel:Ja sam se počešljao ’Megfésülködtem’ (hímnem),Ti si se počešljala ’Megfésülködtél’ (nőnem),Sestra se počešljala ’A nővér(em) megfésülködött’,Dječaci su se počešljali ’A fiúk megfésülködtek’.
kérdők:Tko stoji pred vratima? ’Ki áll az ajtó előtt?’,Što je pred vratima? ’Mi van az ajtó előtt?’;
vonatkozók:Pitajkoga hoćeš! ’Kérdezz meg, akit akarsz!’,Recišto želiš! ’Mondj, amit akarsz!’
Ragozásuk:
A.
tkȍ
štȍ
B.
kòga, kȍg
čèga, čȅg
R.
kòmu, kòme, kȍm
čèmu
T.
kòga, kȍg
štȍ
E.
kȋm, kíme
čȋm, číme
H.
kȍm, kòme
čȅm, čemu
Kérdő-vonatkozó névmások vagydeterminánsok a következők:
čiji,-a,-e,-i,-e,-a:Čiji je to pokrivač? ’Kié ez a takaró?’,Došli smo u gradčiji su stanovnici poznati po marljivosti ’Eljöttünk egy olyan / abba a városba, melynek lakói a szorgalmukról híresek’;
koji,-a,-e,-i,-e,-a:Kojim ćeš vlakom putovati? ’Melyik vonattal fogsz utazni?’,Koji je stigao? ’Melyik érkezett meg?’,Osušile su se ružekoje je sestra presadila ’Kiszáradtak azok a rózsák, amelyeket a nővérem ültetett el’;
kakav,kakva,kakvo,kakvi,kakve,kakva:Kakve si ljude tamo vidio? ’Miféle embereket láttál ott?’,Kakav je taj most? ’Milyen / Miféle az a híd?’;
kolik,kolika,koliko,koliki,kolike,kolika:Kolika je vaša kuća? ’Milyen nagy a házatok?’
Ezeket általában úgy ragozzák, mint a mellékneveket: ačiji és akoji névmásokat mint a hosszú alakúakat, akakav és akolik névmásokat mint a rövid alakúakat. Példaképpen íme akoji ragozása:
Eset
Egyes szám
Többes szám
Hímnem
Semlegesnem
Nőnem
Hímnem
Semlegesnem
Nőnem
A.
kòjī
kòjē
kòjā
kòjī
kòjā
kòjē
B.
kòjēga, kòjēg, kȏga
kòjē
kòjīh
R.
kòjēmu, kòjēm, kȏmu, kȏme, kȏm
kòjōj
kòjima, kòjīm
T.
kòjī (élettelen),kòjēga, kòjēg (élő)
kòjē
kòjū
kòjē
kòjā
kòjē
E.
kòjīm
kòjōm
kòjima, kòjīm
H.
kòjēmu, kòjēm, kȏme, kȏm
kòjōj
kòjima, kòjīm
E névmás R./H. rövidebb alakjai(kȏmu, kȏme, kȏm) nem tévesztendők össze atko névmás ugyanolyan esetű alakjaival(kòmu, kòme, kȍm), amelyektől csak a hangsúly jellege különbözteti meg őket.
njihov, -a, -o' ’az övék’,njihovi, -e, -a ’az övéik’;
svoj, -a, -e, -i, -e, -a – az alany birtokára vonatkozik, annak nemétől, számától és személyétől függetlenül. Ebben hasonlít a magyarsaját melléknévre:Mi se brinemo zasvoj posao, a vi se pobrinite zasvoj ’Mi a mi/saját dolgunkkal törődünk, ti meg törődjetek a tietekkel/sajátotokkal’. A többi birtokos névmás nem az alany birtokára vonatkozik:Poznajemtvoju sestru ’Ismerem a nővéredet’.
Ovaj, ova, ovo ’ez’,ovi, ove, ova ’ezek’ – arra vonatkoznak, ami a beszélő mellett van.
Taj, ta, to ’az’,ti, te, ta ’azok’ – arra vonatkoznak, ami közepes távolságra van a beszélőtől, például a megszólított mellett.
Onaj, ona, ono ’azok’,oni, one, ona ’azok’ – arra vonatkoznak, ami távol van a beszélőtől is, és a megszólítottól is, például egy harmadik személy mellett.
Utóképzővel alakított is van:kojigod ’akármelyik’,štogod ’akármi’.
Példák mondatokban:Netko te pozdravio ’Valaki köszönt neked’,Ništa nećeš doznati ’Semmit se fogsz megtudni!”,Bit ću sretan ako se nađeikakav bolji izlaz iz ovoga položaja ’Boldog leszek, ha legalább valamilyen jobb kiutat találunk ebből a helyzetből’,Amo dolazesvakakvi ljudi ’Ide mindenféle emberek jönnek’,Možda će se naćigdjekoji oštar nož ’Talán találunk valami éles kést’,Znam od svegaponešto ’Mindenből tudok valamicskét’,Uvijek brbljajukoješta ’Mindig össze-vissza beszélnek’,Donesištogod da pojedemo ’Hozzál valami akármilyen ennivalót’.
Vannak ezeken kívül kérdő névmásokból/determinánsokból és bizonyos különírott partikulákból alkotott határozatlan névmás értékű szókapcsolatok is. Mindezen partikulák jelentése a magyar ’akár-’ előtagéval azonos:
a kérdő névmás elé tett partikulák:ma, makar, bud, budi;
a kérdő névmás mögé tett partikulák:god, mu drago, ti volja, te volja, hoćeš, hoće;
a kérdő névmás elé vagy mögé tett partikula:bilo.
Példák mondatokban:Nikad me neće prevaritimakar kolik lažac bio ’Sose fog becsapni, akármilyen jól hazudna’,Samo da naiđemo nabudi kakvu vodu ’Bárcsak találnánk akármilyen vizet is’,Došaotko mu drago, moja su mu vrata otvorena ’Akárki jönne is, az ajtóm nyitva áll előtte’,Daj mu to zabilo što vagyDaj mu to zašto bilo ’Add oda neki akármi ellenében’.
Ajedan, jedna, jedno ’egy’,dva (hím- és semleges nem),dvije (nőnem) ’kettő’,tri ’három’ ésčetiri ’négy’számneveket ragozzák, beleértve amikor másszámoknak az utolsószámjegyei.
A 11–19-nek megfelelő számnevek eredetileg szószerkezetek: pl.jedьnъ na desęte (szó szerint ’egy tízen’) >jedanaest ’tizenegy’.
A 10-esnél nagyobb tízes számok neveiösszetett szavak, pl.dva ’kettő’ +deset ’tíz’ >dvadeset ’húsz’. Egyesek esetében az első tag hangtani változáson ment keresztül, pl.šest ’hat’ +deset >šezdeset ’hatvan’.
A százas számoknak megfelelő számneveknek van összetett szó változatuk (asto ’száz’ szóval) és két külön szóból álló (asto-ból képzettstotina nőnemű főnévvel):dvjesto vagydvije stotine 200,tristo vagytri stotine 300,četiristo vagyčetiri stotine 400.
Az 1000-nek két neve van: az egyik szláv(tisuća), a másikgörögjövevényszó(hiljada). Mindkettő nőnemű főnév, és ennek megfelelően ragozzák. Ilyen főnév amilijarda ’milliárd’ is, és hímnemű amilijun ’millió’.
A tőszámnév + (melléknévi jelző / determináns +) főnév szerkezetek
Jedan, jedna, jedno és az ezzel a számjeggyel végződő számok neve esetben egyezik a főnévvel:Ostao je bezjedne ruke ’Elvesztette félkezét’ (szó szerint ’Egy kéz nélkül maradt’),Dvadeset ijedna godina je prošla ’21 év telt el’.
Dva,dvije,tri ésčetiri, valamint az ezekkel a számjegyekkel végződő számok nevével,
amikor A., T. vagy M. esetben állnak, a főnév
birtokos eset egyes számban áll, amennyiben hím- vagy semleges nemű (dva dječaka ’két fiú’,tri sela ’három falu’), és
alanyeset többes számban, ha nőnemű:dvije ruke ’két kéz’,tri godine ’három év’.
Amikor ezek a számnevek más esetben állnak, a főnév többes számú, és esetben egyezik a számnévvel:Vjetar puše sa svihčetiriju strana ’A szél mind a négy oldalról fúj’.
A főnév alakú számnevek és az utánuk álló főnév nem egyeznek esetben, hanem az utóbbi többes szám birtokos esetben áll:Donio mi je stotinupoklona ’Hozott nekem száz ajándékot”,Sin mu je nestao s tisućamadrugih mladića ’A fia eltűnt ezer más fiatallal együtt’.
Pet ’öt’,šest „hat”,sedam „hét”,osam „nyolc” ésdevet „kilenc”, beleértve amikor más számoknak az utolsó számjegyei, és a tízes számoknak megfelelőek változatlan alakúak. Utánuk is többes szám birtokos esetben áll a főnév:Već desetdana puše jak vjetar ’Már tíz napja erős szél fúj’,Imala je petnaestbijelih kokošiju ’Tizenöt fehér tyúkja volt’.
A sorszámnevek esetragjai azonosak a hosszú alakú melléknevekéivel. Ezeket a tőszámnevekhez ajdák hozzá. Apeti ’ötödik’,šesti ’hatodik’,deveti-től ’kilencedik’dvadeseti-ig ’huszadik’ és a többi tízes számoknak megfelelőkben (trideseti ’harmincadik’ stb.) az alap-tőszámnévben nincs változás. Asedmi ’hetedik’ (<sedam),osmi ’nyolcadik’ (<osam),stoti ’századik’ (<sto),tisući ’ezredik’ (<tisuća) =hiljaditi (<hiljada),milijunti (<milijun) ésmilijardni (<milijarda) alap-tőszámneveiben vannak kisebb változások (aza kiesése, at kötő-mássalhangzó stb.) Atreći ’harmadik’ (<tri) ésčetvrti ’negyedik’ (<četiri) alapszavaiban nagyobb változások vannak, ajedan-nak és adva-nak megfelelő sorszámneveknek pedig más tövük van:prvi ’első’, illetvedrugi ’második’. A szám utolsó számjegyének megfelelő sorszámnevek ugyanazok, mint az egyedül álló számjegyeknek megfelelők:dvadeset prvi ’a huszonegyedik’,trideset drugi ’a harminckettedik’.
A gyűjtőszámnevekdvoje ’kettő, ketten’,troje ’három, hárman’,četvero vagyčetvoro ’négy, négyen’,petero vagypetoro ’öt, öten’ stb. A többi a két utóbbival hasonlóan képződik, az-ero vagy az-oro képzővel. Ezeket a számneveket például különböző nemű vagy korú személyek csoportjára használják:stol zadvoje ’asztal két személynek’ (egy férfi és egy nő),Kako ih jesedmero sjedjelo oko vatre, [...] ’Mivel heten ültek a tűz körül, [...]’.
Ugyancsak gyűjtő jellegük van a fenti számnevekből képzettdvojica, trojica, četvorica, petorica stb. főneveknek. Ezek csak élőlények nevével használhatók, amelyek birtokos eset többes számban állnak:tròjica dječákā ’három fiú’.
Minden számjegynek van egy nőnemű főnév adta neve:jedinica,dvica,trica,četvrtica,petica stb.:praviti osmice ’nyolcasokat csinál’ (korcsolyával a jégen).[45]
Mint a szláv nyelvekben általában, a horvátigét is jellemzi azigeszemlélet kategóriája, amely főleg a cselekvés megvalósítási fokát fejezi ki.
A folyamatos szemléletű ige azt fejezi ki, hogy a cselekvés folyamatban volt, van vagy lesz, avagy hogy ismételten végzett:Majka je prala / pere / će prati rublje ’A mama ruhát mosott / mos / fog mosni’.
A befejezett szemléletű ige azt fejezi ki, hogy a cselekvést egyszer és egyből hajtották végre, vagy fogják végrehajtani:Majka je oprala / će oprati rublje ’A mama kimosta / ki fogja mosni a ruhát’.
A tulajdonképpeni jelen időt csak a folyamatos szemléletű igék fejezik ki, mégpedig csak egyszerű vagyfőmondatban. A befejezett szemléletű igék jelen idejű alakját csakmellékmondatokban használják, és jövőbeli cselekvést fejez ki:Kadodspavam, bit će bolje ’(Majd) ha kialudtam magam, jobb lesz’.
A magyar nyelvben is kifejezik a cselekvés ezen árnyalatait, mint a fenti példák fordításaiban, a ’ki-’igekötővel, illetve ennek hiányával.
A legtöbb ige egyazon lexikális jelentésű folyamatos–befejezett párokat alkot, példáulpisati ’ír’ –napisati ’megír’. A horvát nyelvben több módja van az egyik igeszemléletű ige alakításának a másik igeszemlétetűből:
Az egyik ilyen mód elöljárószóból származóprefixum tétele a befejezetlen szemléletű ige elé. Ilyen prefixumok a fenti példákbelio-,od- ésna-, amelyek csak az igeszemléletet változtatják meg. Más prefixumok többé-kevésbé az ige jelentését is megváltoztatják:pisati ’ír’ >prepisati ’lemásol’. Az így képzett igébőlszuffixum hozzáadásával az ige azonos jelentésű folyamatos párja képződik:prepisivati ’másol’. A szuffixumot afőnévi igenévre jellemző-ti képző elé teszik.
Vannak olyan igék is, amelyek egy bizonyos szuffixummal folyamatosak, más szuffixummal pedig befejezettek. Például az-a- szuffixum a folyamatos szemléletre jellemző, az-i- pedig a befejezettre:lupati ’üt’ –lupiti ’megüt’.
A horvát igéket hat szabályos ragozási osztályba sorolják, a főnévi igenév tövének utolsó hangzója szerint, és egy hetedikbe, amelyben rendhagyó igék vannak. Három osztályhoz alosztályok is tartoznak: az 1.-höz hét alosztály, a 3.-hoz kettő, az 5.-hez pedig négy.
Szabályos, 1. osztálybeli, ennek 2. alosztályához tartozó ige ragozása (gyakrabban használt alakok):
A rendhagyó igék számosak, a képzők és személyragok által okozotthangváltozások úgyszintén.
A múlt idő segédigéje abiti létige kijelentő mód jelen időben, amelynek rövid, hangsúlytalan alakjai is vannak, azok, amelyek a fenti táblázatban jelennek meg. A személy erősebb kihangsúlyozására és kérdésekben a hangsúlyos alakjait használják:Mijesmo sve završili ’Mi mindent befejeztünk’,Jeste li čuli? ’Hallottátok-e?’
Az összetett igealakokban (múlt idő és feltételes mód) a cselekvő melléknévi igenév nemben és számban egyezik az alannyal.
Az 1. jövő idő általában a ragozott igei-nélküli főnévi igenevéből + ahtjeti ’akar’ ige rövid, hangsúlytalan alakjaiból képződik (Pjevatćeš ’Énekelni fogsz’), de az alanyi funkciójú személyes névmás jelenlétében a segédige a ragozott ige főnévi igeneve elé kerül, amely ez esetben a teljes alakját veszi fel:Tićeš pjevati. ’Te fogsz énekelni’.
A kijelentő mód jelen idejét a magyar felszólító mód értékével is használják egyszerű mondatban harmadik személyben (Neka mipiše! ’Írjon nekem!’), és mellékmondatban is:Ne bi to smio biti razlog da sepočnemo svađati ’Nem kéne, hogy ez oka legyen annak, hogy elkezdjünk veszekedni’.
Kevésbé használt igealakok:
A2. jövő idő(futur drugi) abiti ’van’ ige jelen idejéből és a ragozott ige cselekvő melléknévi igenevéből tevődik össze:budem tresao. Mellékmondatokban használatos. A folyamatos aspektusúaké egyidejűséget fejez ki 1. jövő idejű igével, a befejezett aspektusúaké pedig előidejűséget 1. jövő idejű igéhez viszonyítva.
Azaorist-nak nevezett alak, amelyújlatin nyelvekben azegyszerű múlt időnek felel meg(tresoh), főleg az irodalmi elbeszélésben használatos a múltbeli befejezett cselekvések kifejezésére. A beszélt nyelvben ezt a befejezett aspektusú igék összetett múltjával fejezik ki.
Azimperfekt az újlatin nyelvekbelifolyamatos múlt időnek felel meg:tresijah. Csak az irodalmi nyelvben használatos. Helyette a folyamatos aspektusú igék összetett múltját használják.
Apluskvamperfekt az újlatin nyelvekbelirégmúlt idő megfelelője. Kétféleképpen képződik: abiti segédigeimperfekt-je + cselekvő melléknévi igenév(bijah tresao), vagy abiti összetett múltja + cselekvő melléknévi igenév(bio sam tresao). Előidejűséget fejez ki más múltbeli cselekvéshez viszonyítva. Mellékmondatban általában az összetett múlttal helyettesítik.
A2. feltételes mód(kondicional drugi) abiti ige feltételes mód jelen idejű alakjából és a lexikális jelentésű ige cselekvő melléknévi igenevéből alakul:bio bi tresao ’rázott volna’. Amikor múltbeli lehetőséget fejez ki, általában a feltételes mód jelen idejével helyettesítik, és akkor a jelenbeliség vagy a múltbeliség akontextusból tűnik ki.
A horvát nyelvben vannak olyanhatározószók, amelyek már eredetileg azok, mint példáulsad(a) ’most’ éstamo ’ott’, de a legtöbb másszófajokhoz tartozó szavakból ered, elsősorban melléknevekből:
Egyes rövid alakú melléknevek alanyeset egyes szám semlegesnemű alakját használják határozószóként is, példáulbrzo ’gyors, gyorsan’;
Egyes-skī végződésű hosszú alakú melléknevek alanyeset egyes szám hímnemű alakja válik határozószóvá azī lerövidítésével:bratskī ’testvéri(es)’ >bratski ’testvériesen’.
Származnak még határozószók:
főnévből:ljeto ’nyár’ >ljeti ’nyáron’,ljetos ’a múlt nyáron’;
A módot és mennyiséget kifejező, valamint egyes időt és helyet kifejező határozószók fokozhatóak. A középfokuk alakja azonos a megfelelő melléknevek középfokú alakjávak semlegesnem alanyeset egyes számban, és a felsőfokuk ugyanazzal az előképzővel alakul: Példa:brzo ’gyorsan’ >brže ’gyorsabban’ >najbže ’a leggyorsabban’. Néhány határozószónak más szó a középfokú megfelelője:mnogo ’sok(at)’ –više ’több(et)’,malo ’kevés, keveset’ –manje ’kevésbé’,loše = zlo ’rosszul’ –gore ’rosszabbul’.
Különféle határozókra vonatkozó kérdések a következő határozószókkal kezdődnek:kad(a)? ’mikor?’,gdje? ’hol?’,kamo? ’hova?’,kud(a)? ’merre(felé)?’,odakle? ’honnan?’,kako? ’hogyan?’,koliko? ’mennyi?’,zašto? ’miért (mi okból; mi céllal)?’.
Mint a határozatlan névmások esetében, az ’akár-’ magyar előtagnak megfelelő partikulákkal lehet határozószó értékű szókapcsolatokat alkotni:ma kad(a) = bilo kad(a) ’akármikor’,ma kako = bilo kako ’akárhogy’,ma dgje = bilo gdje ’akárhol’,ma kuda = bilo kuda ’akármerre’.
A horvát elöljárószók a magyaresetragoknak ésnévutóknak felelnek meg, ésjelzőket vagy határozókat alkotnak főnévvel vagy névmással. A legtöbb elöljárószót ezekkel csak egy bizonyos nyelvtani esetben használják.
A birtokos esettel:blizu ’közelében’,do ’-ig’,duž ’mentén’,ispod ’alatt, alól’,ispred ’előtt, elől’,iz ’-ból/-ből’,iza ’túl’,između ’között, közül’,iznad ’felett, felől’,kod ’-nál/-nél, mellett’,pored ’mellett’,posle ’után’ (időben),prije ’előtt (időben)’,protiv ’ellen’,radi ’céljából, érdekében, -ért’,umjesto ’helyett’,usred ’közepén’,zbog ’miatt’.
A részeshatározó esettel:k(a) ’felé’.
A tárgyesettel:kroz ’keresztül’,niz(a) ’valami lefelé vezető irányában’,uz(a) ’mellett, közelében, -val/-vel’.
A határozói esettel:pri ’mellett, -kor’.
Más elöljárószók két, egyesek három esettel használhatók.
Elöljárószó
Eset
A használat feltételei
Példa
među
tárgyeset
hely felé való mozgást kifejező ige után
Umješao semeđu ljude ’Az emberek közé vegyült’
eszközhatározói eset
nem mozgást vagy nem hely felé való mozgást kifejező ige után
Šetao jemeđu drvećem ’A fák között sétált’
na
tárgyeset
hely felé való mozgást kifejező ige után
Golub je sletiona krov ’A galamb a tetőre szállt’
határozói eset
nem mozgást vagy nem hely felé való mozgást kifejező ige után
Golub jena krovu ’A galamb a tetőn van’
nad(a)
tárgyeset
hely felé való mozgást kifejező ige után
Nad njega su se spustile zelene grane ’Föléje zöld ágak ereszkedtek le’
eszközhatározói eset
nem mozgást vagy nem valaki/valami felé való mozgást kifejező ige után
Nad selom su se crnjeli kišni oblaci ’A falu fölött esőfelhők feketélettek’
o
tárgyeset
valaki/valami felé való mozgást kifejező ige után
Ne udaraj glavomo zid ’Ne üsd fejedet a falba!’
határozói eset
nem mozgást vagy nem valaki/valami felé való mozgást kifejező ige után
Torba visio klinu ’A táska a szegen lóg’
pod(a)
tárgyeset
valaki/valami felé való mozgást kifejező ige után
Sjeo jepod lipu ’Leült a hársfa alá’
eszközhatározói eset
nem mozgást vagy nem hely felé való mozgást kifejező ige után
Odmarao sepod lipom ’A hársfa alatt pihent’
pred(a)
tárgyeset
hely felé való mozgást kifejező ige után
Dječak je staviopred sebe malu stolicu ’A fiú kis széket tett maga elé’
eszközhatározói eset
nem mozgást vagy nem hely felé való mozgást kifejező ige után
[...] što se događapred njegovim očima ’[...] mi történik a szeme előtt’
s(a)
birtokos eset
a „miről?”-re válaszoló helyhatározó kifejezése
Crijep je paos krova ’A cserép a tetőről esett le’
eszközhatározói eset
társhatározó kifejezése
Susreo sam ses njim ’Találkoztam vele’
u
birtokos eset
birtoklás kifejezése
U Milice duge trepavice ’Milicának hosszú copfjai vannak’
tárgyeset
hely felé való mozgást kifejező ige után
Idemou šumu ’Az erdőbe megyünk’
határozói eset
nem mozgást vagy nem hely felé való mozgást kifejező ige után
U šumi se čuje cvrkut ptica ’Az erdőben madárcsiripelés hallatszik’
za
birtokos eset
időszak kifejezése
Za moje mladosti život je bio mirniji ’Fiatalkoromban az élet békésebb volt’
tárgyeset
hely felé való mozgást kifejező ige után
Mjesec se sakrioza oblake ’A hold a felhők mögé bújt’
eszközhatározói eset
nem mozgást vagy nem hely felé való mozgást kifejező ige után
Za kućom je bio lijep voćnjak ’A ház mögött szép gyümölcsös volt’
Megjegyzés: Egyes elöljárószók esetében van-a ~ ∅ váltakozás. Az-a-t a kiejtés megkönnyítése végett adják hozzá az elöljáróhoz, amikor a következő szó ugyanazzal a mássalhangzóval, hasonló típusú mássalhangzóval vagy mássalhangzó csoporttal kezdődik:s njim ’vele’, desa šalom ’(egy) viccel’,sa mnom ’velem’.
Apartikulák és amódosítószók[46] a horvát grammatikák szerint ugyanahhoz a szófajhoz tartoznak. Mindkét kategóriát ačestice,riječce vagypartikule terminussal illetik. Ezeket úgy határozzák meg, mint olyan változatlan alakú szavakat, amelyek a beszélő attitűdjét fejezik ki a közlés tartalmával kapcsolatban.
Kérdő partikulák
Ali partikula hangsúlytalan, és főleg ige (beleértve segédigét is) mögött fordul elő:Vidišli? ’Látod-e?’,Jesili pjevao? ’Énekeltél-e?’,Nećeli doći? ’Vajon nem jön el?’ Kérdőszó után is használatos, megerősítés céljából:Gdjeli se samo skrila? ’Hova a csudába bújt el?’,Štoli nam vrijeme nosi? ’Vajon mit hoz nekünk az idő?’ Ugyancsak megerősíthet ez a partikula felszólítást vagy felkiáltást is:Trčili, trči! ’Fuss csak, fuss!’Lijepali si! ’De szép vagy!’
Azar partikula mindig mondat első szója, és a kérdéssel együtt kételkedést, csodálkozást is kifejez:Zar ne vidiš? ’Hát nem látod?’,Zar ste zaista otišli? ’Hát valóban elmentetek?’Zar +ne kijelentő mondat után ez utóbbit kérdővé teszi:Vidio si ga,zar ne? ’Láttad őt, nemde?’
Megerősítő partikulák:
Pokloni mubar neku sitnicu ’Ajándékozz neki legalább valami apróságot!’;
Tkogod dođe, bit će svečano primljen ’Akárki is jönne, ünnepélyesen fogjuk fogadni’;
I on je došao ’Ő is eljött’;
Iako su radili cijeli dan,ipak nisu stigli završiti posao ’Bár egész nap dolgoztak, mégsem sikerült befejezniük a munkát’;
Ma kako odlučila, ja sam uz tebe ’Akárhogy is döntenél, én melletted vagyok’;
Makar jednom budi sretan ’Legalább egyszer légy boldog!’;
Nisu vjerovalini njemu! ’Nem hittek neki sem!’
Pa naravno! ’Hát természetesen!’;
Samo da znaš što se dogodilo! ’Ha tudnád mi történt!’;
Samo ti pričaj! ’Beszélj csak!’;
On jetakođer sudjelovao ’Ő szintén közreműködött’.
Fok-partikulák
Ezek a partikulák tulajdonság fokát fejezik ki:gotovo ’majdnem’,jedva ’alig’,još ’még’,malo ’kicsit’,mnogo ’sokkal’,naročito ’különösen’,osobito ’különösen’,posve ’teljesen’,potpuno ’teljesen’,previše ’túl(ságosan)’,prilično ’meglehetősen’,sasvim ’egészen’,skoro ’majdnem’,veoma ’nagyon’,vrlo ’nagyon’. Mondatban:Ona jemnogo veća ’Ő sokkal nagyobb’Bio jevrlo malen ’Nagyon kicsi volt’.
Ösztönző partikulák
Ada partikula + kijelentő mód jelen idő 2. személy felszólítást fejez ki:Da samo znaš što je napravio! ’Tudd csak meg, mit csinált!’ A múlt idő 2. személyű alakjával parancs kifejezésére szolgál:Da si smjesta došao! ’Azonnal gyere ide!’
Aneka partikula harmadik személynek szóló ösztönzés [Neka dođu! ’Jöjjenek (ide)!’] vagy megengedés [Neka radi što hoće! ’(Hadd) tegyen, amit akar!’,Neka se djeca vesele! ’Hadd szórakozzanak a gyerekek!’] kifejezője.
Ahajde partikula adoći ’jön’ ige felszólító mód 2. személye helyett használható (Hajde, vlak nas neće čekati! ’Gyere, a vonat nem fog megvárni!’), de bátorításként is szolgál:Hajde, izdrži još malo! ’No, bírd ki még egy kicsit!’[47]
Igenlő és tagadó partikulák:
Da, doći ćemo ’Igen, eljövünk’;
Jest, javio mi je vijest ’Igen, közölte velem a hírt’;
Ne, nije došao ’Nem, nem jött el’;
Ne pitaj me to! ’Ne kérdezd ezt tőlem!’
Bemutató partikulák
Azevo, eto, eno ’íme’ jelentésű partikulák három távolsági fokot fejeznek ki, akárcsak amutató névmások:Evo čovjeka! ’Íme az ember!’ (a beszélőhöz közel),Eto ti Marije, pa s njom možeš izaći! ’Itt van Marija, vele mehetsz ki!’ (a közlés címzettjéhez közel),Eno našega profesora! ’Az ott a professzorunk!’ (sem a beszélőhöz, sem a címzetthez közel). Amikor személyes névmásokkal használják,evo az 1. személyre mutat,eto a 2.-ra,eno a 3.-ra:Evo mene! ’Itt vagyok én!’Eto tebe! ’Itt vagy te!’Eno njega! ’Itt van ő!’ Ezek a partikulák egész mondatra is utalhatnak:Eto, sve sam vam rekao! ’Tessék, mindent elmondtam!’Evo, to je sve što znam! ’Tessék, ez minden, amit tudok!’
Agle partikula:Gle psa! ’Nézd csak a kutyát!’Gle ono! ’Nézd csak!’
Ezen szakasz a horvátmondattan főbb jellegzetességeit mutatja be, az egyszerű mondat típusaira, amondatrészekre, aszórendre és némely mellékmondat-típusra vonatkozóan.[49]
Azállítmány tagadása általában az eléje helyezettne tagadó partikulával történik:Ja na pitanjane odgovaram ’Én kérdésekre nem válaszolok’. Egyes igékkel ane egybeolvad, változatlanul azimati és ahtjeti igékkel, amelyek elveszítik első szótagjukat:imam ’van nekem’ →nemam ’nincs nekem’,hoću ’akarok/akarom’ →neću ’nem akarok/akarom’. Abiti ige kijelentő mód jelen idejű alakjaival aneni-vé válik:(je)si ’vagy’ →nisi ’nem vagy’.
A felszólító mód tiltó alakja kétféleképpen képződik:
ne + a felszólító mód parancsoló alakja:Ne ljutite se! ’Ne haragudjatok!’;
anemoj segédige + főnévi igenév:Nemojte se ljutiti!
Nemoj helyettesíthet akármilyen tiltó alakú felszólító módban levő igét, amely jelentése a kontextusból tűnik ki:Nemojmo, braćo! ’Ne tegyük ezt, testvéreim!’
A magyar ’sem’ szónak ani partikula felel meg, más tagadó szóval/szókkal vagy saját magával korrelálva:Nigdje se dosada takvo šta nije vidjeloni čulo! ’Eddig sehol sem láttak sem nem hallottak ilyesmit!’,Zatvorenik ne može biratini gosteni prijatelje ’Fogoly nem választhat magának se vendégeket se barátokat’.Ne előttni helyett azi partikulát használják:Ali njih nitkoi ne gleda ’De rájuk nem is néz senki’. Ani partikula előtagként határozatlan névmások és határozószók képzésére is szolgál:Nitko ništa nije krio! ’Senki semmit sem titkolt!’,I nigdje nema nikoga! ’És sehol sincs senki!’ Az elöljárók szétválasztják ani-t a névmástól/határozószótól:Ne možeš me zamijeniti ni sa čim ’Semmivel sem tudsz helyettesíteni’.
Da niste vi danas nešto slavili? ’Nem ünnepeltetek-e valamit (má)ma?’;
Zar misliš da je desetak godina vrijeme u kojem se može sve zaboraviti? ’Valóban azt hiszed, hogy tíz év alatt el lehet mindent felejteni?’
Ilyen mondatokban lehetni- helyetti-vel alkotott határozatlan névmásokat használni. Azi- beleérti a „legalább” jelentést:Je liišta pojeo? =Je li makarnešto pojeo? ’Evett-e legalább valamit?’,Je li teitko čuo? =Je li te makarnetko čuo? ’Hallott-e téged legalább valaki?’
A kiegészítendő kérdéseket a különféle mondatrészekre vonatkozó kérdő névmások és determinánsok, valamint kérdő határozószók vezetik be (lásd fentebb az ezekre vonatkozó szakaszokat).
Az ilyen mondatokat is lehet nemcsak jellegzetes hanglejtéssel kifejezni, hanem a főleg kérdésben használtli partikula segítségével is:Lijepali si! ’Milyen szép vagy!’ Van egy, csak felkiáltó mondatban használt partikula is, ata:Ta nismo više djeca! ’Hiszen már nem vagyunk gyerekek!’
Általában az ilyen mondat állítmánya felszólító módú ige:Pogledaj mi ruke! ’Nézd a kezeimet!’,Nemojte se ljutiti na njih! ’Ne haragudjatok rájuk!’
Vannak olyan szerkezetű parancsoló/tiltó mondatok is, amelyek állítmánya más igealakú:
da + kijelentő mód jelen idő, harmadik személyre vonatkozó:Odmahda dođu svi ovamo! ’Azonnal jöjjenek mind ide!’;
da + múlt idő, a második személyre vonatkozó (erőteljesebb parancs vagy tiltás):Dasi se smjestavratio kući! ’Rögtön menj vissza haza!’,Da se nisi nimaknuo, jesi li čuo! ’Meg se moccanj, hallod-e!’
Más típusú ilyen mondat kívánságot vagy jókívánságot fejez ki:
cselekvő melléknévi igenevű[51] állítmánnyal:Vrag gaodnio! ’Az ördög vigye el!’,Zdravi i veselibili! ’Legyetek egészségesek és vidámak!’;
da kijelentő mód jelen idejű állítmánnyal:Da si mi zdrav! ’Légy egészséges!’;
nek(a) partikula kijelentő mód jelen idejű állítmánnyal:Neka mipiše! ’(Csak) írjon nekem!’;
kad(a) feltételes módú állítmánnyal:Samokad nebih ovdjemorao sjediti […] ’Bárcsak ne kéne itt ülnöm! […]’.
Azalanyt nem mindig fejezik ki külön szóval, mivel, akárcsak a magyarban, az ige nagyon jól megkülönbözteti a személyeket a ragok révén. Ezért személyes névmással csak akkor fejezik ki, amikor ki akarják emelni. Példák:Odlazim ’Elmegyek’ (a személyrag által kifejezett alany),Slično sam mislio ija ’Én is így gondoltam’ (névmással is kifejezett alany).
A főnévvel és a névmással kifejezett alany nem mindig áll alanyesetben. Amikor az állítmányt a személytelenül használtbiti létige vagyimati ’létezik’,[52] avagy azevo bemutató partikula adja, ezeknek ún. „logikai alanyuk” van, amely lehet:
birtokos esetben:Bit ćebune ’Felkelés lesz’,U uglovima imadima ’A sarkokban füst van’,Evoromana mog kreveta ’Íme ágyam regénye’;
részeshatározói esetben:Zimami je ’Fázom’ (szó szerint ’Hideg van nekem’).
Azállítmány lehet igei vagynévszói. A névszói állítmány névszói része nemcsak alanyesetű lehet (pl.Ja jesam vještac ’Én valóban varázsló vagyok’), hanem más esetű is. Habiti akopula:
birtokos esetű névszói csoport elöljáró nélkül:Starac je [...] biodobre volje ’Az öreg [...] jóakaratú volt’;
elöljárós főnév:Ja sambez volje ’Nekem nincs akaratom’ (szó szerint ’Én akarat nélkül vagyok’) (birtokos esetű),Još ste viu snazi ’Még jó erőben vagytok’ (határozói esetű).
Más kopulákkal, példáulpostati ’vkivé/vmivé válik’, a névszói rész állhat eszközhatározói esetben elöljáró nélkül:Zidovi su postajali svetamnijima ’A falak egyre sötétebbekké váltak’.
Az alany és az állítmány számban és személyben egyeznek egymással, azon igealakok esetében pedig, amelyekben a cselekvő melléknévi igenév használatos, az egyeztetés nemben is történik:Gazdarica je ustala ’A háziasszony felállt’. Nincs viszont egyeztetés olyan bemutató szerkezetben, amelyben mutató névmás az alany ésbiti kopulás névszói állítmány van. Ekkor a névmás mindig semleges nem egyes szám alanyesetben marad:Ovo je moj drug ’Ez a társam’,No,to bi bila lijepa parada! ’Ez aztán szép parádé lenne!’.
Atárgy általában tárgyesetű, akárcsak a magyarban (pl.Htio sam razveselititetku ’Fel akartam vidítani a nagynénimet’), de lehet birtokos esetben is, amikor határozatlan mennyiségét érti bele annak, amit megnevez:Čovjek imasnage onoliko koliko mora imati snage da bi izdržao do svojega kraja. ’Az embernek annyi ereje van, amennyi erejének lennie kell, hogy kibírja a haláláig’.
Arészeshatározót elöljáró nélküli részeshatározói esetben álló névszó fejezi ki:Bratbratu, otacsinu, sinocu neće više vjerovati ’Testvér a testvérnek, apa a fiának, fiú az apjának nem fog hinni többé’.
Állandó (vagy aszemantikus) határozó lehet többféle esetű, az alanyeseten és a megszólító eseten kívül, attól függően, hogy melyik esetet követeli meg a határozó alaptagja:
birtokos eset elöljáró nélkül (általában visszaható ige esetében):Sjećate li seTanje? ’Emlékeztek-e Tanjára?’;
birtokos eset elöljáróval:Sve zavisiod rezultata ’Minden az eredménytől függ’;
tárgyeset (elöljáróval):Bacio se čovjeku trošak ’Költekezésbe ment bele az ember’;
eszközhatározói eset elöljáró nélkül:Čitava kuća je najednom zamirisalakruhom ’Egyből kenyérszag töltötte meg az egész házat’ (szó szerint ’Az egész ház egyből kenyértől kezdett szaglani’);
eszközhatározói eset elöljáróval:S poteškoćama se nije lako boriti ’A nehézségekkel nem könnyű harcolni’;
határozói eset (elöljáróval):Sve govoreo srcu [...] ’Mind a szívről beszélnek […]’.
A névszóval kifejezetthelyhatározó tekintetében megemlítendő a tárgyeset és az eszközhatározói eset használata. Az előbbit olyan igékkel használják, amelyek hely felé való mozgást fejeznek ki, az utóbbit pedig olyanokkal, amelyek nem fejeznek ki mozgást vagy nem hely felé való mozgást fejeznek ki (lásd fentebbElöljárószók).
Azon melléknevek is, amelyeknekbővítményük lehet, megkövetelik, hogy az bizonyos esetben álljon, ha névszó. Például akrcat ’telis-tele’ melléknév eszközhatározói esetben álló bővítményt követel meg (krcat košarama ’kosarakkal telis-tele’),željan ’kívánó’ birtokos esetben állót (Dečko bio željan svijeta ’A gyerek világot kívánt látni’),umoran ’fáradt’od elöljárós birtokos esetűt. Az összehasonlító szerkezetek egyikében is a melléknévnekod elöljárós bővítménye van:Kamen je tvrđiod zemlje ’A kő keményebb a földnél’.
A főnévi és a névmásijelző állhat birtokos esetben elöljáró nélkül (ugaoulice ’utcasarok’,čašavina ’egy pohár bor’,čovjekdobre naravi ’jó természetű ember’), birtokos esetben elöljáróval (kutijaod šibica ’gyufásdoboz’) vagy más esetben elöljáróval:ženas madežom ’az anyajegyes nő’ (eszközhatározói eset).
A szórend attól függ, hogy milyenszemantikai szerepe (topik vagypredikátum) van a mondat egyik vagy másik részének, és/vagy attól, hogy a beszélő kiemeli a mondat egyik-másik részét vagy sem.[53]
Bár a horvát nyelvben a szórend elég szabad, mégis lényegébenSVO-nyelv, azaz a szórend alany + állítmány + tárgy/határozó, az alábbi körülmények között:
A beszélgetőtársak már ismerik úgy az alanyt, mint a tárgyat/határozót, tehát nem forog fenn a topik és a predikátum kérdése.
Állító kijelentő mondatról van szó.
Az alanyt külön szó fejezi ki.
Az állítmány egyetlen szóból áll, mely ige.
A mondatban csak egy tárgy vagy határozó van, és ezt főnév vagy névmás fejezi ki.
A mondat semleges, azaz nincs kiemelve a mondat egyetlen része sem.
Prozódiai szempontból mindegyik mondatrész hangsúlyozott.
Példa:Narod glasa za republiku ’A nép a köztársaságra szavaz’.
Ugyanaz a szórend, ha a fenti 2–7 feltételek mellett, a fenti mondat a „Mit tesz a nép?” kérdésre válaszol, azaz a válaszban az alany topik, és az állítmány + határozó predikátum. Egyébként általában a topik megelőzi a predikátumot.
Más helyzetekben a szórend különbözhet.
Ha az alany a predikátum, akkor az állítmány mögé kerül:Za republiku glasanarod ’A köztársaságra a nép szavaz’.
Ha a tárgy/határozó topik, akkor a mondat elejére kerül:Slavko vidi Olgu.Olgu vidimo i mi. ’Slavko látja Olgát. Olgát mi is látjuk’.
Amennyiben az állítmány ún. „exisztenciális ige”, a szórend állítmány + alany:Pojavilo se sunce ’Megjelent a nap’.
Ha az állítmány partikula, ugyancsak az első helyen áll:Evo romana mog kreveta (birtokos esetű logikai alany) ’Íme ágyam regénye’.
Ha az állítmány az alany létét vagy elérhetőségét fejezi ki, és a mondatban hely- vagy időhatározó van, ez utóbbi az állítmány elé, az alany pedig az állítmány mögé kerül:Na stolu leži knjiga ’Az asztalon könyv van’ (szó szerint ’fekszik’),U frižideru ima šunke (birtokos esetű logikai alany) ’A hűtőben van sonka’.
Ha az állítmánynak két bővítménye van, mindkettő mögötte áll:Perušina pružimateri ruku ’Perušina anyjának nyújtja a kezét’.
Ha az állítmánynak egy vagy két határozószóval kifejezett bővítménye van, ez(ek) a következőképpen helyezkedik/helyezkednek el:
az állítmány előtt, ha ez egyszerű igealakú:Dragonoškamalo jede ’Dragonoška keveset eszik’;
a segédige és az állítmány többi része között, ha ez összetett alakú:Mjesec ćenoćas kasno izaći ’Ma éjjel a hold későn fog felkelni’.
Más mondatrészek általában minél közelebb állnak az őket alárendelő szóhoz.
A melléknévi jelző a jelzett szó előtt áll:Lišće pada uotvoren bunar ’A levelek a nyílt kútba esnek’.
Ha egy szónak több melléknévi jelzője van, mind a jelzett szó előtt állnak, az általánosabb jelentésűek megelőzve a szűkebb jelentésűeket:Spomenuo bih još neka terminološka rješenja, dijelom preuzeta izprethodne hrvatske gramatičarske tradicije ’Megemlítenék még néhány terminológiai megoldást, amelyeket az előbbi horvát grammatikai hagyományból vettem át’.
Ha egy szónak determinánsa és melléknévi jelzője van, az első megelőzi az utóbbit:Pokupit ćetvoje bijelo platno ’Meg fogja venni fehér vásznadat’.
A melléknév bővítményeként használt határozószó a melléknév előtt áll:Ljudi su ga upotrebljavali usasvim druge svrhe ’Az emberek egészen más célokra használták’.
A főnévi és a határozószói jelző a jelzett szó után helyezkednek el:Tišinanad Aljmašem ogromna je ’Aljmaš felett a csend hatalmas’,Vratio sam se na pozivodavde ’Itteni hívásra jöttem vissza’.
Akármelyik mondatrészt ki lehet emelni erősebb hangsúlyozásával és máshová helyezésével, mint az a hely, amelyet akkor foglal el, amikor nincs kiemelve:
Amikor az állítmánynak van bővítménye, az alanyt úgy emelik ki, hogy az állítmány mögé helyezik, a bővítményt pedig az állítmány elé:Šunku donosiSlavko ’A sonkát Slavko hozza’;
Amikor nincs bővítménye, az állítmányt úgy emelik ki, hogy az alany elé helyezik:Uređuju željezničari ’Rendeznek a vasutasok’;
Amikor van bővítménye, az állítmányt úgy emelik ki, hogy a bővítmény mögé helyezik:Slavko Olguprezire ’Slavko Olgát megveti’;
Névszói állítmány névszói részének a kiemelése a kopula elé helyezésével történik:Dug je život! ’Hosszú az élet!’;
Tárgyat úgy emelnek ki, hogy az állítmány elé teszik:Republikance vodi Stipa ’A republikánusokat vezeti Stipa’,Ova knjigazlata vrijedi ’Aranyat ér ez a könyv’;
Határozót a mondat elejére helyeznek kiemelés céljából:Sa svakim nešto dijeliš ’Mindenkivel megosztasz valamit’;
Melléknévi jelző kiemelés céljából a jelzett szó mögé kerül:Ivina kuća ima pročeljevisoko ’Ivo házának magas homlokzata van’.
Azenklitikumok rendszerint közvetlenül a mondatuk első hangsúlyos szava mögött állnak:Mite ništa ne pitamo ’Semmit sem kérdezünk tőled’,Vratiosam se u sobu ’Visszatértem a szobába’,Jesteli dobro putovali? ’Jól utaztatok-e?’. Állhatnak még mondatok közötti kötőszó után vagy más mellékmondatokat bevezető szók után, akkor is, ha ezek nem hangsúlyosak, kivéve azi ’és’ és aza ’meg, pedig’ kötőszókat:Neki su kolege već dobili upalu ... pasu ih operirali ’Egyes kollégák már gyulladást kaptak, és megműtötték őket’,Kako ste saznali daću biti u Zagrebu? ’Hogyan tudtátok meg, hogy Zágrábban leszek?’,Nikada nisam znao gdjesam ’Sose tudtam, hol vagyok’.
Ha több különféle enklitikus szó követi egymást, sorrendjük a következő:
ali partikula + segédige + személyes névmás:Pitam se dali ćete mu vi moći pomoći ’Azon tűnődöm, hogy tudni fogtok-e ti segíteni neki’;
személyes névmás + aje segédige:Vidioga je samo jednom ’Csak egyszer látta (őt – hímnem)’;
más enklitikus segédige-alak + személyes névmás:Znao sam daćete je potražiti ’Tudtam, hogy keresni fogjátok (őt – nőnem)’.
Amikor két hangsúlytalan személyes névmást használnak egy mondatban, beleértve a visszahatót:
részes esetű + tárgyesetű:Dajtemi ga! ’Adjátok ide (nekem)!’,Onjoj se nasmješao ’Ő (hímnem) rámosolygott (a nőre)’;
részes esetű + birtokos esetű:Žaomi ga je ’Sajnálom (őt – hímnem)’;
birtokos esetű + tárgyesetű:Djeca suga se nagledala ’A gyerekek megunták nézni (őt – hímnem)’.
az elöljárók a velük alkotott határozó vagy jelző előtt:Pismo je držaou ruci ’A levelet a kezében tartotta’;
a kötőszók az előtt a szó előtt, amelyet az előző szóhoz kötnek, vagy annak a mondatnak az elején, amelyet más mondathoz kötnek:Plači glad na sve strane ’Sírás és éhezés mindenütt’,Moram priznatida će i to biti lijepo ’Be kell ismernem, hogy ez is szép lesz’,Ako ga sretneš, pozdravi ga i od mene ’Ha találkozol vele, köszöntsd részemről is’;
ane partikula a tagadott szó előtt:Ne marim ja za to ’Nem törődöm én ezzel’. Összetett igealakú állímány esetében a segédige követi ane-t, egyetlen szót alkotva egyes segédige-alakokkal (lásd fentebbA tagadó mondat), de elválasztva a feltételes mód segédigéjétől:Kad bi se ljepota sastojala samo u veličini, onda se vodopadine bi mogli mjeriti sa Nijagarom ’Ha a szépszég csak a nagyságból állna, akkor a vízesések nem mérkőzhetnének a Niagarával’.
Az alábbiakban néhány olyan horvát mellékmondat szerkezeteit mutatjuk be, amelyek különböznek a magyar megfelelőiktől.
Acélhatározói mellékmondatnak több szerkezete lehetséges:
A legegyszerűbb ada kötőszós, melyben a mellékmondat állítmánya kijelentő mód jelen idejű:Izađe da seprošeta gradom[54] ’Kimegy a városba sétálni’.
E mellékmondatnak ada kötőszóval feltételes módú is lehet az állítmánya:Možda sve ovo radim samo zato dabih pokazao svoju superiornost svijetu ’Lehet, hogy csak azért teszem mindezt, hogy megmutassam felsőbbrendűségemet a világnak’.
Akako kötőszóval az állítmány csak feltételes módban állhat:Kako se dječak nebi ugušio, oni na poklopcu ostave otvor velik kao šaka ’Azért, hogy a fiú ne fulladjon meg, a fedőn tenyérnyi nagy nyílást hagytak’.
Van egy szerkezet ali szócskával is, ugyancsak feltételes módú állítmánnyal tagadó alakban, de nem tagadó jelentéssel:Ispuhujem dim cigarete u oknone bih li ga barem malozatamnio ’Az ablakra fújom ki a cigaretta füstjét, hogy legalább egy kicsit sötétítsem be’.
Akövetkezményes mellékmondat állítmánya lehet kijelentő módú, mint a magyarban (Škola je tako dosadna da svi jedvačekamo svježi zrak, slobodu ’Az iskola olyan unalmas, hogy mindannyian várjuk a friss levegőt, a szabadságot’), de lehet feltételes módú is:Nisam ratnik dabih vjerovao u pobjedu ’Nem vagyok harcos, hogy higgyek a győzelemben’.
Afeltételes mellékmondat kötőszava lehet a magyar ’ha’-nak pontosan megfelelőako, és állítmánya kijelentő mód jelen vagy jövő időben, valamint feltételes módban, de a kötőszó lehetkad(a) is, melynek fő jelentése ’amikor’:Kada bi zemlja bila ravna, vidio bih Afriku [...] ’Ha a Föld lapos lenne, látnám Afrikát [...]. Ada kötőszó is lehetséges kijelentő módú állítmánnyal:Da ga čujem, mislim da bih umrla ’Ha hallanám (őt), azt hiszem, meghalnék’. Továbbá van ali partikulával szerkesztett feltételes mellékmondat is:Pišeš li, onda misli i na čitatelja ’Ha írsz, akkor gondolj az olvasóra is’.
A választékosnyelvi regiszterben az alárendelt cselekvést főnévi igenévvel szokás kifejezni, akárhányszor lehetséges, általában akkor, amikor alanya ugyanaz, mint az alárendelő igéjé, és amikor ez utóbbi a következőket fejezi ki:[55]
lelki állapotot:Pa kako se nije bojaodoći ovako po danu ovamo? ’Hogy lehet az, hogy nem félt csak úgy idejönni nappal?’;
akaratot:On hoćespavati ’Aludni akar’;
az alárendelő ige alanyának a kötelezettségét:Danas moramootići po onu cijev [...] ’Ma el kell mennünk az után a cső után […]’;
bírást:Nije mogaoizdržati ’Nem bírt kitartani’;
cselekvés kezdését vagy abbahagyását:Zašto sam – onako mlad – prestaopisati? ’Miért hagytam abba ilyen fiatalon az írást?’;
hozzáértést:Znale su mi mnoge noćioteti počinak ’Sok éjszaka tudta elrabolni tőlem a pihenést’;
próbálkozást:Pokušao sampokrenuti udove ’Próbáltam megmozdítani a tagjaimat’.
Ugyancsak a főnévi igenévvel fejezik ki a határozatlan alanyú alárendelt cselekvést, amikor az alárendelő ige személytelen, és kötelezettséget fejez ki. Ez a módja az általános, nem bizonyos személyre vonatkozó kötelezettség kifejezésének:Prije svanuća trebasakriti pušku ’Hajnal előtt el kell rejteni a puskát’,Valjaspasavati obraz grada ’Illik megmenteni a város becsületét’.
Mivel a horvát sztenderd nyelvváltozat alapja a sto nyelvjárás, a szavak többsége ebből származik, de magába foglal szavakat a többi nyelvjárásokból is, például akukac ’bogár’ szót a kaj-horvátból, vagy aspužva ’spongya’ szót a csa-horvátból.[57]
Mint a nyelvek általában, a horvát is gyarapította szókészletét jövevényszavakkal.[58]
A horvát nyelv szókészletét elsősorban a szomszédos nyelvek befolyásolták, melyek közül az újlatin nyelvek nagyobb mértékben, mint más délszláv nyelvekét. Fennmaradtak a horvát nyelvben a ma már kihaltdalmát nyelvből származó szavak, példáultunj ’tonhal’ ésspužva ’spongya’.Olasz szavak is már aközépkorban kerültek a horvát nyelvbe, főleg a tengerparti régiókban és a szigeteken. Ezek közül a sztenderd nyelvváltozatban ma is megvannak olyan szavak, mintbarka ’csónak’,balkon ’erkély’,boća ’tekegolyó’. A későbbi korokban folytatódott ez a hatás olyan szavakkal, mint példáulbanka ’bank’,valuta ’valuta’,novela ’novella’,kantautor ’énekes és zeneszerző’ stb. Még több olasz jövevényszó van a tengerparton és a szigeteken használt nyelvváltozatokban.
Anémet nyelv előbb az ország kontinentális részén beszélt horvát nyelvre hatott. A sztenderdben 2 000-re becsülik a német jövevényszavak számát.[59] Példák:cigla ’tégla, ’tetőcserép’,krumpir ’burgonya’,logor ’tábor’,šminka ’smink’.
Ugyancsak Horvátország kontinentális részébe kerültek előbb magyar szavak, melyek közül a sztenderd nyelvbe példáulbaršun ’bársony’,bunda,gumb ’gomb’,karika,kočija ’kocsi’.[60]
AzOszmán Birodalommal való szomszédságtörök szavak bekerülését is okozta a horvát nyelvbe:boja ’szín’,budala ’hülye’,bunar ’kút’,čarapa ’harisnya’,čelik ’acél’,džep ’zseb’,jastuk ’párna’,kutija ’doboz’,majmun ’majom’,pamuk ’pamut’,rakija ’pálinka’,šećer ’cukor’.
A 19. század vége felé szláv nyelvekből vettek át szavakat. Azoroszból például olyanokat, mintbodar ’erős’,dozvoliti ’megenged’,sujevjerje ’babona’,točan ’pontos’,vjerojatan ’valószínű’. Ugyancsak a 19. században acseh nyelv szolgált szóforrásként, főleg a technikai és tudományos szaknyelvekben. Ezek közül fennmaradtak a mai nyelvben:dušik ’nitrogén’,vodik ’hidrogén’,vlak ’vonat’.
A görög eredetű szavak főleg nemzetköziek, és nem kerültek közvetlenül a horvátba, de ilyenek is vannak, példáulikona ’szentkép’ éslivada ’kaszáló, legelő’. Példák eredetileg görög nemzetközi szavakra:amfora,bakterija,dinastija,filozofija,program,telefon,televizija.
Ugyanez az esete a latin eredetű szavaknak is. A legrégebbiek azegyházi latinból származnak, és eredetileg görögök:anđeo ’angyal’,bazilika,euharistija,evanđelje ’evangélium’,katolik. A legújabbak nemzetközi szavak:doktor, formula, horor, humus, kontemplacija, memorija stb.
A francia nyelvből is származnak szavak, példáulbife ’büfé’,bistro,grupa ’csoport’,meni ’menü’.
A mai horvátban a legtöbb jövevényszó azangol nyelvből jön:film,gol,hardver,marketing,monitor,menadžer,tenk,sendvič,šou,vikend.
A jövevényszavak között meg lehet különbözteni kategóriákat aszerint, hogy mennyire illeszkedtek be a horvát nyelvbe. Eszerint vannak:
olyan szavak, amelyeket már nem éreznek idegennek:anđeo,boja,šminka,vlak;
a nyelvbe alaktanilag jól beilleszkedő szavak, de amelyeket mégis idegeneknek ismernek – főleg latin, görög vagy angol eredetű nemzetközi szavak:program,memorija,gol;
a nyelvbe alaktanilag nem teljesen beilleszkedő szavak:
nem tipikus mássalhangzó-párra végződőek:bicikl,projekt;
olyan magánhangzóra végződő szavak, amelyekhez nem tipikusan adják hozzá az esetragokat:bife,bistro,meni,šou.
A horváttükörszavak főleg idegen összetett szavak szó szerinti fordításai, amelyek a horvát szóösszetétel szabályait követik. Ilyen például lentebb, aSzóösszetétel szakaszban említettpravopis ’helyesírás’, amely tulajdonképpen a németRechtschreibung és a franciaorthographe tükörfordítása. Egyéb példák:vodopad (←voda ’víz’ + apadati ’esik’ ige töve, a németWasserfall mintájára) ’vízesés’;kolodvor (←kolo ’kerék’ +dvor ’udvar’, vö. németBahnhoff) ’pályaudvar’;kamenotisak (←kamen ’kő’ +tisak ’nyomás, nyomdászat’, vö. németSteindruck) ’kőnyomat’;neboder (←nebo ’ég’ +derati ’karcol’, vö. angolskyscraper) ’felhőkarcoló’. Nem összetett, hanem képzett tükörszó atvrtka (←tvrd ’kemény’ + a-ka képző, vö. olaszfirma) ’cég’.
A tükörszó fogalom olykor csak egy, már a nyelvben meglévő szó új jelentésére (tükörjelentés) vonatkozik. Ilyen például amiš ’egér’ (← angolmouse), aszámítástechnikában használt jelentésével.[61]
Az előképzőkkel való szóalkotás kevésbé termékeny, mint az utóképzőkkel való, de mégis a szóalkotás fontos módszere.[65]
Az igék esetében az előképző-hozzáadásnak háromféle jellege van:
csak grammatikai, amikor az előképző csupán az igeszemléletet változtatja meg, lexikális jelentésbeli változtatás nélkül;
részben grammatikai, részben lexikális, amikor az igeszemléletet is, a lexikális jelentést is megváltoztatja (lásd fentebbIgeszemlélet);
csak lexikális.
Más szófajok esetében az előképzős szóalkotás csak lexikális, olyan értelemben is, hogy nem viszi át a szót más szófajba.
A legtöbb előképző elöljáróból származik, és vannak hangtani változataik attól függően, hogy milyen hangzóval kezdődik az alapszó. Előképzővel alkotható:
főnév:učenik ’tanuló’ →suučenik ’osztálytárs’,predsjednik ’elnök’ →potpredsjednik ’alelnök’ (Az előképzőpod-, de itt a [d]-t zöngétleníti a [p].);
A fenti összetett szavakon kívül, amelyeken egyetlen hangsúly van, vannak kevésbé összeolvadt szavak is, amelyekben mindegyik alkotóelem megtartja a hangsúlyát. Ezeket kötőjellel írják:spȍmēn-plȍča ’emléktábla’,drùštveno-polìtičkī ’társadalmi-politikai’.
Ebbe a szóalkotási módszerbe tartoznak összetett szó + nulla utóképző típusúak is, azaz a második tagot olyan szótő teszi ki, amely egyedül nem használható. Példák:
A horvát sztenderd nyelvváltozat kialakításának során voltak olyan időszakok, amikor könnyebben fogadtak be jövevényszavakat, és olyanok, amikor nehezebben, de általában a nyelv sztenderdizálása során a jövevényszavak elleni fellépés volt a domináns. Ez a 17. századtól a 21.-ig észlelhető.[70] Ez okozta azt, hogy a magyarnyelvújításhoz hasonló módszerekkel horvát elemekből értelmiségiek tudatosan alkottak szavakat, amelyek bekerültek a sztenderdbe, beleértve tükörszavakat is, mint a fent említettvodovod éspravopis szavak, vagy aTükörszavak szakaszban idézettek. Ilyenek még aglazba ’zene’,tvornica ’gyár’,učionica ’osztályterem’,časnik ’tiszt’,povijest ’történelem’,knjižnica ’könyvtár’,proračun ’költségvetés’.[71]
A horvát nyelv sztenderdje és a szerbé közeledtek egymáshoz az első világháború előtt és után, majd a második világháború után. Ezekben az időszakokban a szerb nyelv hatására, amely könnyebben fogadta be a jövevényszavakat, ezekből több volt a horvátban is. A Független Horvát Állam (1941–1945) radikális „nyelvtisztító” politikát folytatott, és az ilyen szavakat horvát szavakkal helyettesítették, de a kommunista Jugoszláviában visszafogadták őket a horvátba. Példák ilyen szavakra:[72]
funkcionar ~dužnosnik ’tisztviselő’;
inventar ~imovnik ’leltár’;
propaganda ~promidžba ’propaganda’;
registar ~upisnik ’jegyzék, iktatókönyv’;
revers ~primka ’nyugta’;
telegraf ~brzojav ’távíró’;
telegram ~brzojavka ’távirat’.
A Horvát Köztársaság kikiáltása után (1991) a nyelvtisztításra való törekvés újra feléledt. A tendencia az, hogy helyettesítsék általában a szerb nyelvben használt szavakat, és különösen azokat, amelyek a volt Jugoszláviára emlékeztetnek, ezek között sok közös jövevényszót. Helyettük régebbi, a passzív szókészletben megmaradt horvát szavakat aktivizálnak. Például a fentiek közül újra használják adužnosnik és apromidžba szavakat. További példák:[73]
armija ~vojska ’hadsereg’;
oficir ~časnik ’tiszt’;
kasarna ~vojarna ’laktanya’;
ambasador ~veleposlanik ’nagykövet’;
fronta ~bojište, bojišnica ’front’;
sekretar(ica) ~tajnik (tajnica) ’titkár(nő)’.
Ilyen jövevényszavak nem tűnnek mégis el egészen, de olykor a szópárok tagjai között gyengül aszinonímia azzal, hogy egymástól különböző területeken használják őket. Például azarmija szót inkább idegen hadseregekre használják, avojska szót pedig inkább a hazaira. Azambasador többnyire idegen nagykövetre vagy képletesen használatos, aveleposlanik pedig Horvátország követeire.Sekretarica viszonylag gyakran atelefonska sekretarica ’üzenetrögzítő’ szókapcsolatban jelenik meg, miközben atajnica szót inkább személyre használják.
Általában a horvát sztenderd kerüli a jövevényszavakat,[74] de a laikus beszélők nem tartják be automatikusan a normát. Például az angol jövevényszavak gyakoriak a fesztelen nyelvi regiszterben, de sokkal ritkábbak a választékosban.[75] Helyettük horvát alkotott szavakat ajánlanak. Példák:[68]
Említésre méltó jelenség még a jövevényszó – horvát szó szinonimapárok együtt való használata szaknyelvi szövegekben, például nyelvészeti munkákban. Ilyen Barić 1997, amelyben majdnem minden nyelvészeti szakszót így használnak. Példák:akcent – naglasak ’hangsúly’,aspekt – vid ’igeszemlélet’,indikativ – izjavni način ’kijelentő mód’,ortografija – pravopis ’helyesírás’,prefiks – predmetak ’előképző’,prezent – sadašnje vrijeme ’jelen idő’.
Azokban az időszakokban, amikor a horvát nyelv távolodik a szerbtől, mint az 1991-es év utáni is, a nyelvtisztítás a szerb sztenderd szavakkal szemben is megnyilvánul, akár szláv eredetűek, akár jövevényszavak, amelyeket horvátok is használnak, de a horvát sztenderd nem fogadja el őket. Ilyenek például abioskop – hr.kino ’mozi’,gas – hr.plin ’gáz’,izviniti se – hr.ispričati se ’elnézést kér’,lenjir – hr.ravnalo ’vonalzó’,nauka – hr.znanost ’tudomány’,učestvovati – hr.sudjelovati ’együttműködik’,vaspitati – hr.odgojiti ’nevel’.[76] A horvát nyelvészek között nincs teljes egyetértés abban, hogy mely szavak szerbizmusok. Például agvožđe ’vas’ szó szerbizmus Vladimir Anić[77] és Jovan Ćirilov[78] szerint, de nem az Vladimir Brodnjak[79] szemében; vagy aručak ’ebéd’ szó szerbizmus Ćirilov szerint, de nem az Brodnjak szerint.[80]
„Sva ljudska bića rađaju se slobodna i jednaka u dostojanstvu i pravima. Ona su obdarena razumom i sviješću i trebaju jedna prema drugima postupati u duhu bratstva.”
„Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.”
↑(angolul) U. S. Census Bureau.Detailed Languages Spoken at Home and Ability to Speak English for the Population 5 Years and Over: 2009–2013 oldal.Detailed Languages Spoken at Home and Ability to Speak English for the Population 5 Years and Over for United States: 2009–2013 (Otthon beszélt nyelvek és az angol nyelvet beszélni való képesség az 5 éves és az azon felüli korú lakosság körében, az Egyesült Államok szintjén: 2009–2013) táblázat (Hozzáférés: 2018. június 2.)
↑(németül) Statistik Austria.Bevölkerung nach Staatsangehörigkeit und Geburtsland oldal.Bevölkerung zu Jahresbeginn 2002–2017 nach detailliertem Geburtsland (A lakosság a 2002–2017-es évek kezdetein, születési ország szerint) táblázat (Hozzáférés: 2018. június 2.)
↑(románul) Institutul Național de Statistică.Nép- és lakásszámlálás 2011. Eredmények.Tab10. Populația stabilă după limba maternă (10-es táblázat. Állandó lakosság anyanyelv szerint) (Hozzáférés: 2018. június 2.)
↑(horvátul)Zajednica Hrvata u Republici Makedoniji (Macedóniai Horvátok Egyesülete). Hrvatska nacionalna manjina u Makedoniji (A macedóniai horvát nemzeti kisebbség) (Hozzáférés: 2023. augusztus 3.)
↑(angolul) A 2007-esMontenegró Alkotmánya 13. cikkelyének értelmében. (Hozzáférés: 2018. június 2.)
↑Dragutin Pavličević.Moravski Hrvati – povijest – život – kultura (A morvaországi horvátok – történetük, életük, kultúrájuk). Zágráb: Hrvatska sveučilšna naklada. 1994
↑Horvát Sándor. Magyarok és horvátok együttélése Vas megyében a 19. század második felében (Előadások Vas megye történetéről IV). Szombathely. 2004.ISBN 963-7227-15-6
↑Georg von Gyurikovits. Die kroatische Kolonie in Niederösterreich (A horvát települések Alsó-Ausztriában).Österreichische Blätter für Literatur, Kunst, Geschichte, Geographie, Statistik und Naturkunde. 4. 1847. 5/6 sz. Bécs
↑Castilia G. M. Karaševski hrvati u prošlosti i danas (A krassovánok a múltban és ma).Hrvatska revija. 4. 2004. 98–105. o.
↑Barić 1997, 10-37 o. nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrásokból származó információkat.
↑Barić 1997, 391–579. o. nyomán. A példák többsége irodalmi művekből származik.
↑Mivel a szerb nyelvben gyakori ez a szerkezet (Browne 2005. 64. o.), egyes horvát szerzők szerbizmusnak és, következésképpen, elvetendőnek tekintik, példáulHitrec 2011. Ugyanez észlelhető szerkesztési tanácsadókban, mint amilyenRujnić-Sokele 2013, 9. o.
↑Amit ezzel a használattal Barić 1997, 418. o.optativ módnak nevez.
↑Személyes igeként ennek jelentése ’van neki, birtokol’.
↑Barić 1997, 583–599. o. és Browne 2004, 60–63. o. nyomán szerkesztett szakasz
↑Gyakori szerkezet a szerb nyelvben (Browne 2005. 74. o.), miközben a horvát nyelv a főnévi igenevet preferálja ada + kijelentő módú ige szerkezettel szemben, amikor az alárendelt cselekvés és az ezt alárendelő ige alanya ugyanaz. EzértHitrec 2011 szerbizmusnak tekinti, miközben megemlíti, hogy valamikor horvát írók is használták szerb hatásra. Ugyancsak hibásnak tekinti ada-s szerkezetetRujnić-Sokele 2013, 9. o.
↑Barić 1997, 575. o. Mások, mintHitrec 2011 ésRujnić-Sokele 2013 (9. o.) csak ezt a szerkezetet tartják helyesnek ezen esetekben, helyette ada + kijelentő módú szerkezetet pedig horváttalannak.
↑Grčević 2002. 2–4. o., 1991 előtti és utáni horvát sajtótermékeken végzett kutatások statisztikai adatai nyomán.
↑Franičić 2005 szerint a szakszavak sztenderdizálásának első elve a következő: „A honi szavaknak elsőbbségük van az idegenekkel szemben (pl. [...] aknjižnica szónak abiblioteka szóval szemben)” (221. o., idézi Milković 2010, 55. o.).
(angolul) Grčević, Mario.Some remarks on recent lexical changes in the Croatian language (Megjegyzések a horvát nyelvben történt újabb lexikális változásokról). Lucic, Radovan (szerk.):Lexical Norm and National Language. Lexicography and Language Policy in South-Slavic Languages after 1989. 150–163. o. [Die Welt der Slaven. Bd. 14, Hrsg. von Peter Rehder und Igor Smirnov] München: Verlag Otto Sagner. 2002. (Hozzáférés: 2018. június 2.)
(horvátul) Hitrec, Hrvoje.Stare balkanske zatucanosti (Régi balkáni makacskodások).Portal Hrvatskoga Kulturnog Vjeća. 2011. október 27 (Hozzáférés: 2018. június 2.)
(horvátul)Hrvatski jezični portal (HJP) (Horvát nyelvi portál). (Hozzáférés: 2018. június 2.)
(franciául) Le Goff, Jacques.Előszó. Supičić, Ivan (szerk.).Trésors de la Croatie ancienne, des origines à la fin du XIIe siècle (Horvátország régi kincsei, a kezdetektől a 12. századig). Académie croate des Sciences et des Arts, Somogy Éditions d’Art, Éditions Antun Gustav Matos. 1999.ISBN 2-85056-287-4. (Hozzáférés: 2018. június 2.)
(horvátul) Samardžija, Marko.Leksik (Szókészlet). Lončarić, Mijo (szerk.):Hrvatski jezik (Horvát nyelv). Opole (Lengyelország): az Opolei Egyetem Lengyel Filológiai Intézete. 1998. 133–152. o. (Hozzáférés: 2018. június 2.)
(horvátul) Silić, Josip – Pranjković, Ivo:Gramatika hrvatskoga jezika za gimnazije i visoka učilišta (A horvát nyelv grammatikája gimnáziumok és főiskolák részére). Zágráb: Školska knjiga. 2005.
(horvátul),(angolul) Tadić, Marko – Brozović-Rončević, Dunja – Kapetanović, Amir:Hrvatski jezik u digitalnom dobu (A horvát nyelv a digitális korban). Springer. 2011. (Hozzáférés: 2018. június 2.)
(magyarul) Vig István.A horvát nyelv. Lukács István (szerk.):A szláv civilizáció. Budapest: Bölcsész Konzorcium. 2006.ISBN 963 9704 59 8. (Hozzáférés: 2018. június 2.)
(horvátul) Anić, Vladimir.Veliki rječnik hrvatskoga jezika (A horvát nyelv nagy szótára). Zágráb: Novi Liber. 2006
(horvátul) Brodnjak, Vladimir.Rječnik razlika između hrvatskoga i srpskoga jezika (A horvát és a szerb nyelvek közötti különbségek szótára). Zágráb: Školske novine. 1992
(horvátul) Ćirilov, Jovan.Hrvatsko – srpski rječnik inačica (Horvát–szerb variánsok szótára). Zágráb: Hrvatska sveučilišna naklada d.o.o./NIRO “Školske novine”. 1992
(horvátul) Franičić, Anđela – Hudeček, Lana – Mihaljević, Milica.Normativnost i višefunkcionalnost u hrvatskome standardnom jeziku (Normativitás és multifunkcionalitás a horvát sztenderd nyelvben). Zágráb: Hrvatska sveučilišna naklada. 2005
(horvátul) Tomo Maretić.Hrvatski ili srpski jezični savjetnik (Horvát vagy szerb nyelvi tanácsadó). Zágráb: JAZU, 1924
(angolul) Franolić, Branko.The Croatian Language Today (A horvát nyelv ma). Előadás a Trinity College-en. Cambridge. 2001 május. (Hozzáférés: 2018. június 2.)
(horvátul) Schruiff, Franjo.Zur Geschichte und Entwicklung der kroatischen Volksgruppe (Megjegyzések a horvát etnikai csoport történetéről és fejlődéséről). Karall, Kristina (szerk.).Gradišćanskohrvatski glasi – Sprachkurs Burgenlandkroatisch. 1. rész. Weitra: Bibliothek der Provinz. 1997 (Hozzáférés: 2018. június 2.)
A kereszt (†) a beszélő híján kihalt nyelveket jelöli. A csillag (*) mai élő nyelvek korábbi nyelvállapotát, közös ősét, régebbi fázisát. Külön félkövérrel emeltük ki az olyan nyelveket, melyekből több leánynyelv ágazik el, és a hatásuk kiemelkedően jelentős.
Ez a sablon azeurópaikontinensen (szigorúan véve aBalti-tenger és aFehér-tenger összekötő csatorna fehér-tengeri bejáratának és aDonazovi-tengeri torkolatának vonalától nyugatra) használt jelenleg is élő, beszélt nyelveket foglalja össze függetlenül attól, hogy melyiknyelvcsaládba tartoznak.
Van néhány vitatott állapotú nyelv, ezek ugyankihaltak, de újjáélesztették őket, és néhányan használják másodlagos, ritkán elsődleges nyelvként:korni,lív,manx.
