Ez a szócikk a tájegységről szól. Hasonló címmel lásd még:Hortobágy (egyértelműsítő lap).

Hortobágy
Nyári életkép a Hortobágyról
Besorolás	kistáj
Nagytáj	Alföld
Középtáj	Közép-Tisza-vidék
Fontosabb települések	Hortobágy
Földrajzi adatok
Terület	1700 km²
Időzóna	CET (UTC+1)
Térkép
Pozíció Magyarország térképén
AWikimédia Commons tartalmazHortobágy témájú médiaállományokat.

AHortobágyMagyarország egyik kistája, aKözép-Tisza-vidék része. Területe 1700 km². Egyes részei közigazgatásilagHajdú-Bihar,Szabolcs-Szatmár-Bereg, valamintJász-Nagykun-Szolnok vármegyéhez tartoznak. A gyéren lakott vidék nagy részenemzeti park. A hortobágyi puszta és a hozzá társítottalföldipásztor- ésbetyárromantika az ország egyik idegenforgalmi vonzereje.

A kistáj aHajdúság és aTisza folyó között terül el.

ATisza és mellékfolyóinak munkája feltűnően kiegyenlített, tökéletes sík felszínt eredményezett, aminektengerszint feletti magassága 87–110 m (átlag 92 m). A síkság egyhangúságát:

• eokalikusbuckavonulatok,
• kunhalmok,
• elhagyott folyómedrek,morotvák, folyóhátak

törik meg.

A makroformák mellett kiemelkedő a domborzat sziki mikroformáinak változatossága – a felszínt:

• szikerek,
• szikpadkák,
• laposok

tagolják, bár ezek a szintkülönbségek gyakran csak néhány centiméteresek.

A korábban időszakosan igen vizenyős terület a folyószabályozások ótaMagyarország legszárazabb régiói közé tartozik.

Ez a szakasz egyelőre üres vagyerősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A jelenlegi térszín alatt mintegy 1100–2000 méter mélyen, aKárpát-medence aljzatában északkelet–délnyugat csapású pásztákbankéső kréta, illetveharmadkori képződmények települnek. A medence aljzata aHajdúszoboszló–Hajdúböszörmény vonaltól aJászsági-medence felé lejt.

A medencét zömmelpannóniai korú üledékek töltötték fel; az alsó pannóniai rétegek (főlegmárgák) a medence belsejében, a felső pannóniaiak részben már a feltöltődő medence peremén rakódtak le.

Ajégkorszakban aTisza eleinte azÉr–Berettyó vonalon folyt, a Hortobágy pedig zömmel aSajó–Hernád hordalékkúpjának része volt. Az Ős-Sajó üledéksora a területen mintegy 200 m vastag; anyaga főleg homok; a folyóvízi üledékekhez kimutatható mennyiségű,eolikusnak tartottkőzetliszt keveredik. ATisza 15–20 ezer éve, az utolsó nagy eljegesedés (würm) előtt, a Jászsági-medence besüllyedésének eredményeként foglalta el nagyjából jelenlegi helyét, lefejezve korábbi, zömmel észak–dél irányú, kisebb mellékvölgyeit. Ezek maradványai máig követhetők, bár a domborzat egyenetlenségeit apleisztocén végén lerakódott agyagoslösz részben elfedte.

Az alacsonyabb helyzetű területeket aholocén időszakban rendszeresen elöntötte a Tisza, és ezeken a részeken 2–3 m vastag finomszemű (agyag–iszap)ártéri üledéket halmozott föl.

Éghajlata mérsékelten meleg, száraz. A csapadékszegénység nyári napbőséggel, nagy hőmennyiséggel párosul. Az évi átlagos középhőmérséklet 9,8–9,9 °C, a tenyészidőszaké 17 °C. Viszonylag sok (20-25) a hőségnap. A hazai mércével szélsőségesen kontinentálisnak számító éghajlat fő jellemzője a nagy évi átlagos hőingás (Tiszaörs 24,6 °C,Karcag 24,1 °C). Ez elsősorban a viszonylag zord teleknek köszönhető (a januári középhőmérsékletTiszaörsön -3,1 °C,Karcagon -2,2 °C). Az éjszakai fagyok korán köszöntenek be, a tengerszint feletti magassághoz viszonyítva sok (120–130) a fagyos nap. Sok (40–46) a ködös nap is, az átlagos felhőborítás viszont az országos átlagnál alacsonyabb, és így az évi napfénytartam kicsivel meghaladja a 2000 órát.

A Hortobágy még hazai viszonylatban is kimondottan száraz vidék: az éves csapadék 520–550 mm. A csapadék eloszlása igen egyenlőtlen: a nyári időszakban rendszeres és jelentős a csapadékhiány. A Hortobágy tavasszal és ősszel áthatolhatatlan sártengerré, nyáron száraz pusztasággá válik. A nyári szárazságok idején a pusztán semmi sem állja útját a nagy szeleknek. A gyakori forgószelek (trombák) magasra felkavarják a puszta szikes porát. A Hortobágy éghajlatának sokat emlegetett jellemvonása a csapadék és a hőmérséklet járásának szeszélyessége.

A Hortobágy leghíresebb fajai aszürkemarha,rackajuh,mangalica sertés és anóniusz ló. De a terület színes madárvilága is egyedülálló, eddig 342 madárfaj előfordulását regisztrálták itt, ezek közül 152 fészkel is a területen.

• A területen szép számban él ahamvas rétihéja, azugartyúk, aréti fülesbagoly és aszalakóta. A védelemnek köszönhetően ritka ragadozó madarak választják költőhelyül e nyugalmas vidéket. Költ ittréti ésparlagi sas, valamintkerecsensólyom is. A nyílt, legeltetett pusztai területekenürgetelepek találhatók. Az egyre fogyatkozó, védettrágcsáló a parlagi sas és a kerecsensólyom legfőbb tápláléka.
• A szikes puszták kiemelkedő és különleges természeti értéke a világszerte veszélyeztetetttúzok(Otis tarda).
• A20. század elejéig adaru(Grus grus) aKárpát-medenceben fészkelő faj volt. Ma már csak a tavaszi és az őszi vonuláskor találkozhatunk velük. Ősszel a Kárpát-medencén át vonuló darvak 95 százaléka a Hortobágy felé veszi az irányt, ahol hosszú időre megpihennek, és csak az elsőhó vagy afagy beálltával kelnek ismét útra.

Annak ellenére, hogy a Hortobágy nem klimatikussztyepp, sajátos vízháztartása miatt nagy részét mégisgyeptársulások borítják.

A hortobágyi növényvilágot atündérrózsa, aboglárka, avízi rucaöröm és abékatutaj színesíti. A száraz pusztát asziki őszirózsa és asóvirág díszíti.

A zömmel kőzetliszttel borított, lapos hátakon és akunhalmokon (Szálka-halom,Csípő-halom stb.)löszpusztagyepek maradványait találjuk.

Ebben a fajgazdagtársulásban tömegesen fordul elő:pusztai csenkesz,deres tarackbúza,kunkorgó árvalányhaj (helyenként). Gyakoriak a különbözőzsályafajok, mint például aligeti zsálya,osztrák zsálya ésréti zsálya. További, társulásalkotó fajok még ataréjos tarackbúza,közönséges borkóró. Ritka és értékes növényei között van számon tartva amacskahere és amagyar szegfű.

Az elszikesedő talajon só- és szárazságtűrő növények élnek, jellemzőenszolonyec talajon. A szikes rétek jellegzetes növényei asziki őszirózsa, asziki kocsord. Aszikes puszták fennmaradásának egyik biztosítéka a legelő állatok rendszeres rágása, tiprása.

A talajhumusztartalmának csökkenésével a löszpusztagyepet felváltja afüves szikes puszta, ennek főbb társulásalkotó növényei apusztai cickafark,veresnadrág csenkesz,villás boglárka.

A gyengébb minőségű szikes talajokonürmös szikes puszta alakul ki, fontosabb növényei averesnadrág csenkesz,sziki üröm,magyar sóvirág éssziki csenkesz.

A kopár szikeseken (azok vízborítottságától függően) két fontosabb növénytársulás váltakozik:

• A vízállásos szikes laposokon,szolonyec talajonmézpázsitos szikfokvegetáció(Puccinellietum limosae) alakul ki. Talajszelvényéből a humuszosA szint hiányzik; a sók a felszínen halmozódnak fel. A nagy sótartalmat csak kevés faj bírja ki; jellemzően:sziki mézpázsit,mocsári csetkáka,sziki szittyó,sziki útifű,kígyófark,pozsgás zsázsa,egérfarkfű,sziki kerep,vékony útifű,orvosi székfű (kamilla).
• A szikerecskék völgyeiben, a szélsőségesen sós talajon„vakszik” alakul ki, és ezen csak abárányparéj él meg.

A pusztarész legmélyebb részén terül el aFecske-rétszikes mocsara. A nyíltvizű mocsártól kifelé haladva az alábbi társulások követik egymást:nádas,gyékényes,sziki nádas,sziki kákás,hernyópázsitos sziki rét (gyengébb minőségű talajon) ésecsetpázsitos sziki rét (jobb talajon).

Asziki tölgyesek maradványa a puszta peremen azohati erdő és azújszentmargitaiTilalmas erdő. Tavasszal atörpe mandula, atavaszi csillagvirág és azodvas keltike díszítik az erdőt. Később nyílik afátyolos nőszirom és amagyar zergevirág.

Az ártereken él az idős fák árnyékában aszegfűbogyó és asövényszulák, asüntök. A holtágakban fordul elő a védettcsomorika,fehér tündérrózsa ésvízitök. A mocsaras, vizenyős részekenzsombéksás,mocsári gólyahír,mocsári nőszirom, a mélyebb vizekbennád,sulyom,rence,kolokán,tündérfátyol él.

Az erdők között megbúvó réteken tavasszal afekete nadálytő, asárga nőszirom, aréti iszalag virágai, nyár végén aTisza-parti margitvirágok virítanak.

Az ember már a fiatalabbkőkorszakban is jelen volt a területen, ezt az itt emelt réz- és bronzkori kunhalmok,kurgánok^[1] bizonyítják.

Aközépkorban alakultak ki az első falvak. A települések azAlföldön keresztülvezető fontos kereskedelmi útvonalak mentén alakultak ki. A XVII. században megjelentek az első csárdák, valamint hidak is a Hortobágy területén. Ezek közül a legismertebb az 1827 és 1833 között építettKilenclyukú híd.

1846-ban vette kezdetét aTisza szabályozása, ennek következtében a Hortobágyon vízhiány alakult ki és a szikes területek terjeszkedni kezdtek.^[2]

A térségben kiépített utak ma is jobbára elkerülik a tájegységet, vagy csak a peremvidékén húzódnak, mint például a4-es,34-es,35-ös főutak, vagy a Püspökladány–Nádudvar–Nagyhegyes közti3405-ös út. Lényegében csak a33-as főút, a Debrecent Balmazújvároson át Tiszacsegével összekötő3316-os út és aDebrecen–Füzesabony-vasútvonal szeli át a területet, mindhárom kelet-nyugati irányban.

• Hortobágyi Nemzeti Park

• Szabolcs I., 1954: Hortobágy talajai – Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 144 p.
• Marosi S., Somogyi S., 1990: Magyarország kistájainak katasztere I-II, MTA FKI, Budapest, 1023 p., p. 204–209.
• Sümegi P., Molnár A., Szilágyi G., 2000: Szikesedés a Hortobágyon. Természettudományi Közlöny 131. (5) p. 213–216.
• Kovács G.-né, Salamon F. (szerk.), 1976: Hortobágy a nomád pusztától a Nemzeti Parkig. Natura Kiadó, Budapest, 351 p.

AWikimédia Commons tartalmazHortobágy (tájegység) témájú médiaállományokat.

• Hortobágyi Madárpark
• Hortobágy Természetvédelmi Egyesület

• Magyarország földrajzi kistájai
• Magyarország rámszari területei
• Hortobágy

• Szakaszcsonkok