Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Horn Gyula | |
.jpg) | |
| 2007-ben | |
| Született | Horn Gyula János 1932.július 5. Budapest |
| Elhunyt | 2013.június 19. (80 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Király Anna |
| Gyermekei | két gyermek |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Rosztovi Állami Közgazdasági Egyetem(–1954, közgazdaság-tudomány) |
| Kitüntetései | lásd díjai, elismerései |
| Sírhelye | Fiumei úti sírkert |
| AHarmadik Magyar Köztársaság 3.miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1994.július 15.–1998.július 6. | |
| Köztársasági elnök | Göncz Árpád |
| Előd | Boross Péter |
| Utód | Orbán Viktor |
| AMagyar Népköztársaság, majd aHarmadik Magyar Köztársaságkülügyminisztere | |
| Hivatali idő 1989.május 10.–1990.május 23. | |
| Előd | Várkonyi Péter |
| Utód | Jeszenszky Géza |
| AMagyar Szocialista Párt 2. elnöke | |
| Hivatali idő 1990.május 27.–1998.szeptember 5. | |
| Előd | Nyers Rezső |
| Utód | Kovács László |
| Politikai pályafutása | |
| Párt | |
| Választókerület |
|
 | |
| Horn Gyula aláírása | |
 AWikimédia Commons tartalmazHorn Gyula témájú médiaállományokat. | |
Horn Gyula János (Budapest,1932.július 5. – Budapest,2013.június 19.) magyar politikus, közgazdász, a közgazdaság-tudományok kandidátusa, aMagyar Népköztársaság utolsó külügyminisztere,1994 és1998 között aharmadik magyar köztársaság harmadikminiszterelnöke.
A Horn család harmadik gyermekeként született.Evangélikus vallásra kitértzsidó családból származott.[1] Dédszülei: Horn Józsua, Weiss Hanna. Nagyszülei: Horn Salamon Károly vasúti mozdonytisztító, Blau Róza.[1] Édesapja Horn Géza szállítómunkás, bútormunkás, édesanyja Csörnyei Anna gyári munkásnő volt.[2] A Horn családSashalmon aNagyicce megállóhely ésSashalom megállóhely közötti Barakknak nevezett telepen élt szegényes körülmények között (a maiSashalom, Lándzsa utca környéke). Heten voltak testvérek, Géza (Havas Szófia édesapja,[3] Budapest, 1925. február 20. – Budapest, 1956. december 15.)[4] dokumentumfilm-rendező, Károly (1930–1946) fiatalon elhunyt, Tibor (1935), Sándor (1939–2014), Tamás (1942) és Dénes (1944) munkások.
1956 februárjában nősült, felesége Király Anna (1932–2024) statisztikus.[5] Két gyermekük született: Anna (1956) és Gyula (1969).[6]
Édesapját1944-ben aGestapo elhurcolta, és innen nem tért vissza.[6] BátyjaHorn Gézafilmrendező, aki 1956-ban tisztázatlan körülmények között hunyt el. (Horn Gyula állítása szerint testvérét forradalmárok meglincselték aNépligetben. Más állítások, tanúk és dokumentumok szerint azonban Horn Géza balesetben halt meg: elütötte egy szovjet teherautó.)[7] Unokahúga (Horn Géza lánya)Havas Szófia, az MSZP volt országgyűlési képviselője.
Elemi iskolábaAngyalföldön járt, de az ötödik osztály után már munkát kellett vállalnia. 1948-ban a dolgozók esti iskoláján tett szakérettségi vizsgát. Felsőfokú tanulmányait aSzovjetunióban végezte, 1954-ben a Rosztovi Közgazdasági és Pénzügyi Főiskolán szerzett diplomát. 1970-ben elvégezte aMagyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Politikai Főiskoláját is. 1977-ben elnyerte aközgazdaságtudománykandidátusa címet.
1954 és1959 között aPénzügyminisztérium főelőadója volt. 1954-től tagja volt aMagyar Dolgozók Pártjának.
1956. október vége, november eleje között – állítása szerint –nemzetőr volt,[8] majd belépett a megalakuló Magyar Szocialista Munkáspártba. 1956 decemberétől 1957 júniusáig az MSZMP KB felkérésére a karhatalmi őrszolgálatnál, az úgynevezettpufajkásoknál volt állományban.
Horn Gyula filmrendező bátyját a család állítása[9] szerint a forradalom alatt fegyveres felkelők ölték meg, jóllehet halálának körülményei máig vitatottak, többek szerint egy szovjet jármű gázolta őt halálra.[10]
1957-ben megkapta aMunkás-paraszt Hatalomért Emlékérmet, az „ellenforradalom” leverésében fontos szerepet játszó személyeknek járó magaskitüntetést.
1959-ben került a Külügyminisztériumba, ahol először a szovjet főosztály munkatársa lett. 29 évesen1961. március 1-jétől aszófiai magyar nagykövetség III. osztályú, gazdaságpolitikai titkára lett,[11] majd1963-tól1969-ig Belgrádban teljesített külügyi szolgálatot. Nagykövetségi titkár, majdtanácsos lett. Ezután az MSZMP KB Külügyi Osztályára került, itt politikai munkatárs, konzultáns, illetve osztályvezető-helyettes (1969–1983), majd1985-ig osztályvezető volt. Hamarosan már az MSZMP-n belüli reformszárny tagjaként, felvilágosult, gyakorlatias szakemberként tartották számon Magyarországon és külföldön egyaránt.
1985-ben visszatért a Külügyminisztériumba, ahol államtitkár lett. 1987–88-ban tagja volt a Minisztertanács Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizottságának is.1989-ben külügyminiszter lett aNémeth Miklós vezettekormányban. Külügyminisztersége idején került sor a diplomáciai kapcsolatok felvételéreDél-Koreával,Izraellel, aVatikánnal és aDél-afrikai Köztársasággal.
Nyugati elismertségét elsősorban akeletnémet menekültek előtti 1989. szeptemberi határnyitás körül játszott szerepének köszönheti. Ő volt ugyanis az, aki1989.június 27-énAlois Mock osztrák külügyminiszterrel együtt a televízió nyilvánossága előtt jelképesen átvágta az azt megelőző hónapokban felszámolt műszaki határzár(„vasfüggöny”) erre a célra meghagyott mintegy tízméteres maradványát.[12] Ez az esemény, amelyet akkor Páneurópai Piknik néven hirdetett meg, vált később a vasfüggöny elbontásának látványos jelképévé.
Horn Gyula jelentette be azt is, hogy 1989. szeptember 11-től a magyar hatóságok átengedik a nyugati határon a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) azon állampolgárait, akiket Ausztria vízum nélkül hajlandó fogadni. A határ október 7-ig állt nyitva. A döntés bejelentésekor mintegy hatvanezer keletnémet volt Magyarországon. Ez a határnyitás jelentős mértékben járult hozzá a keletnémet rendszer bukásához és a későbbi német újraegyesítéshez.
Külügyminiszterként ő készítette elő és már 1990 márciusában ő írta alá amagyar–szovjet csapatkivonási megállapodást. A rendszerváltás korának magyar politikusai közül, beleértve a polgári ellenzék képviselőit is, elsőként vetette fel Magyarország lehetségesNATO-tagságának témáját, illetve azEurópai Unióhoz való csatlakozás ügyét.
1989-ben azMSZP egyik alapítója volt, októbertől az MSZP Országos Elnökségének tagja, 1990 májusától 1998 szeptemberéig a párt elnöke volt.
1990-től 2010-ig volt tagja az Országgyűlésnek, 2007 szeptemberétől azonban, betegsége miatt, nem vett részt a parlament munkájában. 1990 májusától 1993. januári lemondásáigaz Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke is volt.
1990–1995 között, öt éven át volt tagja a Svéd Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) igazgatótanácsának.1996 és2003 között aSzocialista Internacionálé kelet-európai alelnöke volt.
 | Lásd még:Horn-kormány |
1994. július 15-én a választásokon nagy többséggel győztes MSZP vezetőjeként az Országgyűlés miniszterelnökké választotta, s e tisztséget 1998. július 6-ig látta el. AHorn-kormány fogadta el és hajtotta végre a gazdaság szanálása érdekében aBokros Lajos akkori pénzügyminiszterről elnevezettBokros-csomagot, amelynek révén Magyarország elkerülte a fenyegetőpénzügyi csődöt és az ország gazdasága viszonylag rövid időn belül növekedési pályára állt. Az ellenzék élesen bírálta a csomagot azzal, hogy a magyar társadalomnak indokolatlanul súlyos árat kellett fizetnie a gazdasági korrekcióért.
1998-banelvesztette a választást aFidesszel és vezetőjével,Orbán Viktorral szemben. A választási vereséget követően 1998 szeptemberében, az MSZP VI. kongresszusán lemondott pártelnöki tisztéről.
2002-benMedgyessy Péter akkori miniszterelnök kinevezte Horn Gyulát a miniszterelnökEU-különmegbízottjának.2004-ben az MSZPEurópai Parlamenti választási listájának 2. helyén volt, de még a szavazás előtt bejelentette, hogy nem vállalja a képviselőséget.
%2c_Budapest_1.jpg)
2007.szeptember 16-án kórházba került, ahol öntudatát vesztette. Ezután azHM Állami Egészségügyi Központban ápolták, a nyilvánosság kizárásával. Hosszú betegség után,2013.június 19-én, életének 81. évében elhunyt.Július 8-án temették el aFiumei úti sírkertben, a szertartáson részt vettek a harmadik Magyar Köztársaság korábbi államfői és miniszterelnökei,Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke ésHans-Dietrich Genscher korábbi nyugatnémet külügyminiszter.
1989.február 10-én az MSZMP központi bizottsági ülésén mentegette azokat, akik '56-ban a szovjetek ésKádár János oldalára álltak:„Nem is szabad megengednünk azt, hogy 1956 kapcsán valamiféle lelkiismereti válság keletkezzen mindazoknál, azokban, akik akkor fegyvert fogtak, mert akik fegyvert fogtak novemberben, és novemberben felléptek, azok az ellenforradalommal szemben léptek fel.”
Az 1956-os forradalom 50. évfordulóján nagy vihart kavart ésSólyom László köztársasági elnök nyílt bírálatát is kiváltotta a németDie Welt folyóiratnak adott Horn-interjú, amelyben a politikus védelmébe vette saját 1956-os szerepét, azt állítva, hogy a forradalom leverésében közreműködő karhatalmi egységekben a törvényes rendet védte, a forradalom idején kiszabadult bűnözőkkel szemben.2007.július 4-én erre az interjúra és Horn 1956-os szerepére hivatkozva Sólyom visszautasította Gyurcsány Ferenc kormányfő javaslatát, hogy 75. születésnapja alkalmából a legmagasabb állami kitüntetést, a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje polgári tagozatát adományozza Hornnak.„Nem kaphatja meg Horn Gyula ugyanazt a kitüntetést, amitKirály Béla megkapott” – írta a kormányfőhöz intézett válaszlevelében Sólyom.[13] Egy újabb Die Welt interjúban születésnapja előtt Horn megerősítette, amit korábban mondott 1956-ról, azt állította, apufajkások „közönséges bűnözőkkel” szemben léptek fel rendfenntartó céllal, ugyanakkor védelmébe vette aRákosi-rendszer szociális vívmányait és Kádár Jánost.[14]
A Horn, illetve a 75. születésnapján részt vevőMihail Gorbacsov által 1956-ról hangoztatott nézetektől közleményben határolta el magát aSzabad Demokraták Szövetsége.[15] Az ünnepséget szervezőMagyar Szocialista Párt csak Gorbacsov egyes kijelentéseitől határolódott el.[16]
2002-ben és 2007-ben is az akkori kormányfők (Medgyessy,Gyurcsány) javasolták magas állami kitüntetésre az akkor 70., 75. éves Horn Gyulát, de mindkét esetben az államfők (Mádl,Sólyom) elutasították azt, Hornnak az 1956-os forradalomban betöltött megosztó szerepe miatt.[17]
| Elődje: Nyers Rezső | Utódja: Kovács László |
| Elődje: Várkonyi Péter | Magyarország külügyminisztere 1989. május 10. – 1990. május 23. | Utódja: Jeszenszky Géza |
| Elődje: Boross Péter | Utódja: Orbán Viktor |
