| Szigetmonostor | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Közép-Magyarország | ||
| Vármegye | Pest | ||
| Járás | Szentendrei | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Molnár Zsolt (független)[1] | ||
| Irányítószám | 2015 | ||
| Körzethívószám | 26 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 2991 fő(2025. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 99,74 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 23,51 km² | ||
| Földrajzi nagytáj | Alföld[3] | ||
| Földrajzi középtáj | Duna menti síkság[3] | ||
| Földrajzi kistáj | Vác–Pesti-Duna-völgy[3] | ||
| Időzóna | CET,UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Szigetmonostor weboldala | |||
AWikimédia Commons tartalmazSzigetmonostor témájú médiaállományokat. | |||
SzigetmonostorközségPest vármegyében, aSzentendrei járásban, abudapesti agglomerációban.
ADunaváci főága és aSzentendrei-Duna által közrefogottSzentendrei-sziget legdélibb települése; főutcája a sziget egyik legfontosabb útjának számító1113-as közút. Szigetmonostorhoz tartozikHorány üdülőfalu, valamint a sziget teljes déli része, mintegy 12 kilométernyi észak-déli kiterjedésben.Szentendre ésLeányfalu határvidékével, illetveDunakeszivel forgalmaskompjárat köti össze; előbbit a 11 307-es (a túlparton pedig a 11 308-as), utóbbit a 11 306-os (a túlparton pedig a 12 301-es) út szolgálja ki. Normál vízállásnál a település személyszállító révjáratokkalGödről ésSzentendre belvárosából is elérhető. Bár áthalad a közigazgatási területén aMegyeri híd is, annak környezetvédelmi okok miatt nincs lejárata a Szentendrei-szigetre, így közúton a település csak aTahitótfaluban találhatóTildy hídon közelíthető meg.
AVisegrádi-szorost elhagyva lényegesen lelassul aDuna folyása, hordalékát lerakja, így alakult ki a 31 km hosszú, átlagosan 3-3,5 km szélesSzentendrei-sziget. Felszínét a Duna hordaléka, s avíz és aszél formálta.Geológiai sajátossága, hogy a kavicsréteget alul agyag, felülhomok zárja le, s így kiválóvízszűrő, -tisztító szerepet tölt be, ezáltal jó ivóvizet biztosítfővárosnak éskörnyékének, valamint a sziget településeinek.[4][5] A sík, alacsonyan fekvő területet a gyakori árvizektől kiterjedt gátrendszer védi.[6]
ADuna szabályozása előtt a terület gyakran volt vízzel elborítva, így a település csak a szentendrei sziget közepe felé, a kiemelkedő homokdombokon alakulhatott ki. Elég elzárt terület a közlekedés szempontjából az évszázadok során, de történelmi viharok idején bizonyos védelmet is jelentett ez a földrajzi adottság. A sziget már az őskorban is lakott volt, erre utalnak a rézkorból és a vaskorból származó leletek. Arómai korban a horányi révnél őrtorony is volt. Ahonfoglaláskor a Kartal nemzetség birtokába jutott. Tiburc ispán1214-benbencéskolostort alapított a Szent Szalvátornak (Krisztus) szentelve. Sajnos a kolostornak ma már nyoma sincs, a település azonban kezdetben annak alapítójáról kapta nevét: Tiburcmonostor, majd Monostor néven vonult be a történelembe. Szigetmonostor elnevezéssel majd csak a kiegyezés évében,1867-ben találkozunk először.
A falu lakosai az1520-as években[forrás?] tértek át areformátus hitre, lelkészük vezetésével a Nagy-Duna partjáról a település jelenlegi helyére menekültek a török elől, de az adó elől nem menekülhettek, adót kellett fizetni a töröknek és a magyar királyságnak is. Azellenreformáció megtorlásai sem kerülték el a települést.I. Lipót német-római császár nemigen kapott tőlük adót, így eladta a területet agyőri vár kapitányának, Zichy István grófnak. A török uralom végére mindössze 52 település maradt lakott hely a megyében, köztük Monostor.1750-ben Zichy István Horányi Gábor uraságnak adta el Monostort, Horányi egyre többkatolikus embert telepített be, így alakult ki Monostoron az a helyzet, hogy a felvégen a reformátusok, az alvégen a katolikusok laktak, s a két felekezet sokáig rivalizált egymással.
A katolikusoknak1752-ben épülttemplom, a reformátusoknak1771-ben miután a katolikus Horányi család kezéről a birtok azóbudai koronauralom alá került.
A19. században többször is voltárvíz, ennek ellenére a község fejlődött és gyarapodott, főleg a 19-20. század fordulóján, majd a 20. században. Fő foglalkozás és megélhetési forrás amezőgazdasági termények előállítása; búza, árpa, rozs, kukorica mellett zöldségek, gyümölcsök; málna, földieper, ezek ma is jellemzőek. Már az1930-as évektől nagy szerepe van a térségnek afőváros ivóvízellátásában, így az infrastruktúra is fejlődésnek indult. Utak, járdák, vízvezeték, orvosi rendelő, sportlétesítmények, presszó, húsbolt, önkiszolgáló bolt, könyvtár épültek. A falu életének meghatározó tényezőjévé vált a Fővárosi Vízművek jelenléte: Munkaadóként és fejlesztőként, ugyanakkor szabályozóként és a falutól délre eső területek szigorú őrzőjeként is.
Ma sem sorvadó település Szigetmonostor, mintegy kétezer lakosa van, s aDuna–Ipoly Nemzeti Park része. Védett növénye az árvalányhaj, a településtől délre fekvő Rudafáserdőt is szeretnék védetté nyilvánítani.[7] Festői tájait ma is látogatják alkotó művészek is, mint hajdanVajda Lajos festőművész és grafikus. 1953-ban a helység katolikus templománakfreskóitJeges Ernő festette.
A településen a 2002. október 20-án megtartott önkormányzati választás érdekessége volt, hogy az országos átlagot jóval meghaladó számú, összesen 7 polgármesterjelölt indult. Ilyen nagy számú jelöltre abban az évben az egész országban csak 24 település lakói szavazhattak, ennél több (8 vagy 10) aspiránsra pedig hét másik településen volt példa.[11]
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 2235 | 2262 | 2519 | 2735 | 2972 | 2999 | 2984 | 2991 |
| 2013 | 2014 | 2018 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 | 2025 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,4%-a magyarnak, 0,3% cigánynak, 0,9% németnek, 0,3% szlováknak mondta magát (12,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 33,9%, református 16,8%, evangélikus 2%, görögkatolikus 0,4%, izraelita 0,2%, felekezeten kívüli 17,8% (27% nem nyilatkozott).[16]
2022-ben a lakosság 86,2%-a vallotta magát magyarnak, 0,7% németnek, 0,4% cigánynak, 0,4% románnak, 0,3% lengyelnek, 0,2% szlováknak, 0,2% szerbnek, 0,1-0,1% görögnek, örménynek, bolgárnak, ruszinnak és ukránnak, 4,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (13,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 22% volt római katolikus, 11,3% református, 1,7% evangélikus, 0,4% görög katolikus, 0,2% izraelita, 0,2% ortodox, 1,1% egyéb keresztény, 1,1% egyéb katolikus, 18,5% felekezeten kívüli (42,9% nem válaszolt).[17]
Czellár Katalin -Somorjai Ferenc: Magyarország. Budapest : Panoráma, 1996. Szentendrei-sziget l. 676. o.ISBN 963-243-761-6