Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Vipera ammodytes Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
.png) A homoki vipera elterjedési területe | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 AWikifajok tartalmazHomoki vipera témájú rendszertani információt.  AWikimédia Commons tartalmazHomoki vipera témájú médiaállományokat ésHomoki vipera témájú kategóriát. |
Ahomoki vipera(Vipera ammodytes) ahüllők(Reptilia) osztályába akígyók(Serpentes) alrendjébe és aviperafélék(Viperidae) családjába tartozó, mediterrán elterjedésű, erős méreganyaggal rendelkező, közepes termetű viperafaj.
A homoki vipera(Vipera ammodytes) fajnevet igen megtévesztően választották meg, mert ez a kígyó szinte sohasem él homokos talajon. Ez az elnevezés sokkal jobban illik az Észak-Afrikában és az Arab-félsziget egyes területein élőszarvasviperára(Cerastes cerastes). Ennek a fajnak a szemei fölött egy-egy kis szarvacska helyezkedik el; feltehető, hogyLinné (1758), amikor leírta aVipera ammodytes-t (eredetilegColuber ammodytes), valamiféle párhuzamot vélt felfedezni a kétfajszarvai, majd ebből adódóan ezek életmódja ésbiotópja között.[1]
AViperagenusz név az elevenszülésre utal.Vivipara azt jelenti elevenszülő, ami avivo (élek), és aparo (szülök)latin szavakból származik, így lett avivipara-ból aVipera név. Míg agörögammodytes szó homokon csúszót vagy mászót, illetve homokbúvárt jelent.[2] Ebből vette át amagyar (homoki vipera),német (Sandotter), vagy afrancia (Vipére ammodyte)nyelv a maga elnevezését. Ezzel szemben azonban más nyelvek elnevezései előnyben részesítik az orrszarvra utaló névadást, mint pl. azangol (Nose-horned Viper), azolasz (Vipera dal corno) vagyromán (Vipera cu corn) nyelvek. Ezt kezdi némileg követni a német nyelv is, amelyben újabban azeuropäische Hornotter (európai szarvasvipera) elnevezés is feltűnt.
1974-ben Sochurek a Dél-Ausztriában (szűkebben Kelet-Karintiában) élő formát alfaji rangra emelte, és ezt kedves öreg barátjának - az osztrák homoki vipera másik nagy szakértőjének - a Friesachban élő Gregor Wallnernek ajánlotta. Így született meg aVipera ammodytes gregorwallneri alfaj elnevezése.[3]
Ausztria (Karintia, Dél-Stájerország),[4] Északnyugat-Olaszország,Horvátország,[1]Szlovénia,Bosznia-Hercegovina,Montenegró,Macedónia,Szerbia,Románia,Bulgária,[5]Albánia,Görögország (előfordul a Paros, Antiparos, Strongylo és Andros szigeteken),Törökország,Oroszország,Örményország.
A homoki viperákra jellemző azivari kétalakúság.[5] Ahímek ezüst- vagy fehéresszürke alapon sötét cikcakkos hátmintát viselnek, amely a farok hegyéig húzódik. Az oldalakon a hátrajzolatnál gyengébb tónusú foltok láthatók. Orrcsúcsukon pikkelyszarvat viselnek. A fejtetejükön halotti urnára vagy kétágú gyertyatartóra emlékeztető, ritkán csíkokkal is megtoldott rajzolat lehet. A fej oldalán, aszemek hátsó szélétől a szájszögletig, néha a halántékig érő sötét sávok húzódnak. A felső ajakpajzsok szürkésfehérek, néhol foltosak. Hasoldaluk szürkés, sőt foltokkal spriccelt. Farokvégük alulról téglavörös. Anőstények alapszíne rózsaszínes, vöröses vagy barnás, ahímekével megegyező, de gyengébb tónusú hátszalaggal. Fejük hasonló. Hasoldaluk az előbb említett alapszínek valamelyikéhez közelít és úgyszintén erősen pöttyözött. Farokvégük téglavörös. Ritkán akadnak egyszínű vörös vagy fekete példányok is. A homoki viperák rendszerint 60–80 cm hosszúak. Rekordpéldányuk 110 cm-es volt. APhároszon előforduló homoki viperák mindössze 38–45 cm-esre nőnek.
 |
| Alfaj | Leíró | Testhossz | Ventralia | Subcaudalia | Elterjedése |
|---|---|---|---|---|---|
| V. a. ammodytes | Linnaeus,1758 | max. 82 cm | 134-152 | 21-23 pár | Ausztria (Karintiában és Dél-Stájerországban), Észak-Olaszország,Szlovénia,Horvátország,Bosznia-Hercegovina,Macedónia,Albánia, Északnyugat-Románia,Bulgária |
| V. a. gregorwallneri | Sochurek,1974 | hím 110 cm, nőstény 90 cm | 122-145 | 21 pár | Ausztria, Albánia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia,Montenegró |
| V. a. meridionalis | Boulenger,1903 | 60–80 cm | 133-147 | 24-35 pár | Görögország,Törökország |
| V. a. montandoni | Boulenger,1904 | 50–60 cm | 149-158 | 30-38 pár[2] | Bulgária, Dél-Románia |
| V. a. transcaucasiana[5] | Boulenger,1913 | max. 75 cm | 148-160 | 32-40 pár | Örményország, Dél-Törökország (Anatólia) |
 | |
Száraz, napsütötte, déli fekvésű hegyoldalakat, bozótosokat, kőgörgeteges lejtőket, elhagyott kerteket és teraszos művelésű szőlőket részesítenek előnyben. Ezenkívül előfordulnak romoknál,machiával vagykrisztustövissel benőtt domboldalakon, réteken, valamint ritkás erdőkben. 2000 m-es magasságig hatolnak fel. Az elterjedési terület nagy részén napközben csak tavasszal és ősszel találhatók meg, amikor nem túl magas a hőmérséklet, mint a nyári forróságban. Akadnak kivételek is, a Velebiteki viperák nyáron is aktívak.[6]
A kifejlett példányok cickányokkal, pockokkal, egerekkel, vakondokkal, madárfiókákkal és gyíkokkal, a fiatalok elsősorbanöves szkolopendrákkal(Scolopendra cingulata) és gyíkokkal táplálkoznak. Érdekes, hogy a termetes szkolopendrák viszont az újszülött viperákat is zsákmányolhatnak. AKikládokon élő populációk gyakorlatilag egész évben tevékenyek, míg a többi vidéken általában október végétől március-áprilisig telelnek. Az egyedül telelő viperák ritkák, nagyobb kolóniákban alszanak. A gyökerek közti üregekben, föld alatti sziklahasadékokban, elhagyott bányákban, 1,5–4 m mélyen telelő állatok ötvenen-hatvanan, esetleg ezernél is többen lehetnek.[7] Megosztják "ágyukat" más fajokkal, mint. példáulerdei siklóval(Zamenis longissimus),négycsíkos siklóval(Elaphe quatuorlineata),haragos siklókkal(Coluber caspius) ésdahl-ostorsiklókkal(Platyceps najadum) is. Rövid ideig, főként a fiatal példányok a 0 °C alatti hőmérsékletet is elviselik. Tavasszal elsőként a hímek ébrednek, majd néhány nap múltán követik őket a nőstények. A párosodást a hímek viadala vezeti be. Maga a nász többnyire nem tart tovább két-három óránál. A megtermékenyültnőstények ezután sokat napoznak és intenzíven táplálkoznak, majd a vemhesség utolsó szakaszában beszüntetik a zsákmányszerzést. A kicsik július végétől október elejéig jönnek a világra. A homoki viperák a szabadban az ember elől elmenekülnek, de ha ebben megakadályozzák őket, harapással próbálkoznak. A nagyobb példányoknál améregfogak hossza elérheti a 13 mm-t.[5]
Ahímek tavaszi vedlése jelzi a párzási ciklus kezdetét és aspermiogenezis befejeztét. Ekkor felkutatják a nőstény viperákat, és „megküzdenek” értük a riválisaikkal. A hímek harca itt is – mint aviperaféléknél általában – egymás lökdöséséből és lenyomásából áll.[8] Akopuláció előtti rivalizálás és udvarlás, 12 napig is eltarthat és a hímek többnősténnyel is képesek eredményesen párzani.[7]
Apárzás előtt a hím a nőstényen szaggatott mozgással mászik végig, miáltal a nőstény és a hím megfelelő testrészei a szükséges pozícióba kerülnek. A hím közben nyelvöltögetéssel tarja akontaktust a párjával. Szerencsés esetben a nőstény az udvarlás hatására lassan előremászik, míg a hím a farkával megpróbálja átölelni a nősténykloákájának tájékát. Ha ez sikerül, és a nőstény nem tanúsít ellenállást, akkor a hím a közelebb esőhemipénisz-tagot bevezeti a párja testüregébe. Akopuláció 20perctől akár 4óráig is eltarthat. Ennek során a nőstény nyugodtan fekve maradhat, együtt kúszhat a hímmel vagy maga után vonszolhatja a párját.[9]
A párzási időszak áprilistól május közepéig tarthat, de kedvezőtlen időjárás esetén akár júniusig is elhúzódhat. Ezen időszak elmúltával a hímek visszavonulnakterritóriumaikba.
A szülés általában a nyár végére esik, amikor a nőstények koruktól és méretüktől függően 3-12, ritkán 14-20utódot hoznak a világra. A homoki vipera alfajai közül aV. a. gregorwallneri tudja a legtöbb utódot a világra hozni. Az újszülöttek hossza 14–24 cm.[4] A fiatalok a születésük után 6 órán belül vedlenek. Az első vedlés után már meg lehet ismerni az ivarokat a jellegzetes színezetből.[10]
A homoki vipera mérge elsősorban a vért és véredényeket károsítja, nagy mennyiségű idegmérgező (pre- és posztszinaptikus neurotoxin is), és kis mértékben sejtmérgező tényezői is vannak. Összetevői hatásosabb elegyet képeznek, mint más, közeli rokonfajok(V. berus, V. ursinii, stb.), és a marása halálos kimenetelű is lehet. A homokivipera méregmirigyeiben kb. 4-szer annyi méreg van mint egykeresztes viperáéban(V. berus). A homoki vipera alfajai közül aV. a. montandoni és aV. a. meridionalis méreganyaga a legerősebb.[3]
Améreg erősen toxikus,populációnként változó.[5] Brown (1973) adLD50 értéket egerekre: 1,2 mg/kg (IV), 1,5 mg/kg (IP) és 2,0 mg/kg (SC) között.[3] Novaket al. (1973) 0,44-0,82 mg/kg (IV) és 0,19-0,64 mg/kg (IP) közötti tartományban határozza meg. Minton (1974) 6,6 mg/kg (SC) -t állapít meg .[5]
Mérgét agyógyszeripar is felhasználja. Elsősorban fájdalomcsillapítók készítésében (reuma,izomláz ésidegfájdalmak ellen),szívgyógyszerek, ésvérkészítmények előállításban hasznosítják, de felhasználják az égések és daganatos betegségek gyógyításánál is. Ezenkívül még a csecsemők egy speciális anyagcsere zavarának leküzdésében is szerepe van, egy diagnosztizáló szer alkotóelemeként.[7]
A homoki vipera mérgéből is készítenek marása elleni humánszérumot, amelyekpolivalensek, azaz más viperafajok marása ellen is hatékony.
A V.ammodytes mérge ellenpolivalens antivenint gyártó szérumtermelő intézetek:
| Behringwerke AG Postfach D-3550 Marburg/Lahn | Europa serum Vorderer und Mittlerer Orient serum |
| Schweiz Serum und Impfinstitut Rehagstrasse 79. CH-3018 Bern/Schweiz | Europa serum |
| Pasteur Vaccins 3, Avenue Pasteur B.P. 10. | Ipser Europe |
| F-92439 Marnes-La Coquette Instituto Sieroterapico e Vaccinogeno | Snake Venom Antiserum (Vipera ssp., Europa) |
| Imunoloski Zavod Rockefellerova 2. Zagreb/Horvátország | Serum antiviperinum |
A marás külsőleg is látható fő tünetei:
A megmart személyeknél általában a következő tünetek jelentkeznek: félelemérzet, szívdobogás, szédülés, fejfájás, izzadás, gyengeség, hányinger, súlyosabb esetekbenláz, hasi fájdalmak, székelési és vizelési zavarok. Ha az idegmérgező faktorok is megnyilvánulnak, akkor egyensúlyi,látási, beszéd- és nyelési zavarok lépnek fel. Előfordul a szemhéj ernyedt lógása, azállkapocs bénulása, légszomj és az eszméletvesztés is.[3]
A méreg aszervezetben előidézi avérnyomás csökkenését, a vörösvérsejteket feloldja, asejtszöveteket elbontja, a helyi vérzéseket fokozza. A toxin hat azidegekre (kettős látás, beszéd- és nyelészavar stb.), azonban nem elhanyagolható tényező véralvasztó hatása. Atünetek nem jelentkeznek kötelező érvényűen minden marásnál, általában csak egy részük jelentkezik.
A század első felében a mérgeskígyók számát úgy csökkentették, hogy vérdíjat tűztek ki a fejükre. 1911 és 1913 közöttKarintiában 473 példányért fizettek fejpénzt.Krajnában 1912-ben 14623 homoki viperára fizettek vérdíjat. Ezek a számok meg sem közelítik aBosznia-Hercegovina területén végzett hajtóvadászatot, melynek eredménye 863 000 kígyó, többségében homoki vipera,rézsikló, de méglábatlan gyík kiirtása is. A 60-as években, szinténJugoszlávia egyes területeinEgyiptomi mongúz(Herpestes ichneumon) betelepítésével igyekezték kiirtani a mérgeskígyókat, de mivel ezek azemlősök nem válogatnak, így máshüllőfajokat is irtott.[6]
Az osztrák homoki vipera (V. a. gregorwallneri) állományt[4] hivatásos kígyóvadászok tizedelték, hogy a terraristák és a gyógyszeripar igényeit kielégítsék. Az építkezések is oly mértékben járultak hozzá élőhelyek zsugorodásához, hogy ez az alfaj Ausztriában a kihalástól fenyegetett fajok közé tartozik. A kígyófarmokon élő példányok a rendszeresméregleadás és az ebből következőstressz miatt csak általában 2-3 évig élnek.
ABerni egyezmény[11] természetvédelmi szempontból jelentős állatfajok közé sorolta (Appendix II).
A homoki viperához hasonló fajok:
| • | V. ammodytes | V. aspis |
|---|---|---|
| Méret (max.) | 110 cm | 75 cm |
| Rostale | egy sor | két-három sor |
| Nasale | orrszarv | orr felfelé ível |
| Frontale | osztott? | nem teljesen osztott |
| Supraocularia | 10-13 pár két teljes sorban | kettő vagy egy sor |
| Dorsalia | 21-40 sor | 21-23 sor |
| Ventralia | 133-160 | 134-169 |
| Subcaudalia | 24-46 pár | 30-49 pár |
Terráriumi körülmények között a homoki vipera(V. ammodytes) különböző alfajai azáspisvipera(V. aspis) egyes alfajaival képesek hibrideket létrehozni. A két faj elterjedése Olaszország északi részén, egy kis területen ugyan átfedi egymást, de innen még nem jelentettek olyan egyedeket, melyek feltehetően hibridek lennének.[12]
Hibridek ismérvei:
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap