Két, egyforma nagyságú, nagyjából kúp alakú edényből áll, amelyek lyukas csúcsait egymáshoz illesztették. A felső edényt homokkal töltik meg, amely bizonyos idő alatt a nyíláson át az alsó edénybe folyik. Ha a felső edény kiürült, a homokórát megfordítják, hogy ismét a homokkal telt edény álljon felül.
A homokóra a felső kúpból meghatározott idő alatt kiürülő anyag időszükségletét jelzi, ami a felhasználás szempontját szem előtt tartva egy előre beállított érték (pl. 3 perc, fél óra stb.). Ezt az időt az üveg alakja, mérete és a benne lévő anyag mennyisége és minősége határozza meg. A homokóra a köztes időt általában nem jelzi, illetve az nem olvasható le.
Az eltelt ciklusidő az utolsó homokszem leesésekor telik le. Ez az idő hosszú, folyamatos használat alatt kis mértékben változhat, mivel a legördülő homokszemek egymáshoz dörzsölődnek, ezért alakjuk változhat, ami befolyásolja az eltelt időt. Az eltérés a felhasználás szempontjából elhanyagolható.
Homokórát csak akkor tudtak készíteni, amikor azüvegfúvás mesterségét már megismerték. Nem tudni, mikor, hol készítették az első homokórákat. EurópábanMichelangelo egyik tanítványát tartják feltalálójának, de ez nem bizonyos. Tény, hogy a16. században már használták. Lehetséges, hogy azarabok találták fel, akiknek a finom, száraz homok bőven rendelkezésükre állt, bár a homokszemek egyformaságára törekedniük kellett, amit valószínűleg többszöri átszitálással értek el.
Aközépkori ésreneszánsz festők a mulandóságot gyakran jelképezték homokórával, amelyet egy csontváz csontkeze fordít meg.Homok helyetthiganyt is használtak, sőtólomporral is készült „homokóra”.[forrás?]
A homokóra az idő és a halálattribútuma a keresztény liturgiában; rendszerintcsontváz mellett ábrázolják, amely homokórát visel a kezében vagy a fején. Főleg falusi templomokban használták még a19. század végén is: aszószékre állították fel, hogy a pap meghatározhassaprédikációjának időtartamát.
