Ahollandok (saját nyelvükönNederlanders, ami annyit tesz:alföldi) többségükbenHollandiában élő,nyugati germán nyelvet beszélő nép. EredetilegNémetalföldön ésÉszak-Franciaországban éltek, de a12. század óta szerte a világon kolóniákat hoztak létre. Lélekszámukat épp ezért nehéz meghatározni, a különböző felmérések 14 és 26 millió közé teszik attól függően, hogy az egykorigyarmatokon élő holland származásúakat hollandnak tekintik-e.
Egyetnikai csoport vagynemzet tagjai általában a feltételezett közös származás, a közösnyelv,kultúra, értékrend, esetleg a közösvallás alapján határozzák meg magukat. Bár ma ez már nem olyan kézenfekvő, mint korábban, a holland nemzet legmeghatározóbb vonásai az alábbiak:
Nyelv: a holland nyelvet körülbelül 22 millióan beszélik világszerte, bár nem minden beszélője tekinti magát hollandnak (például aflamandok nem, bár a nyelvük ugyanaz).
Kultúra: a holland kultúra jórészt megegyezik az általános északnyugat-európai kultúrával, és a szokások sem különböznek sokban máseurópai országokéitól.
Származás: bár az évszázados nemzetközi kölcsönhatásoknak és a bevándorlásnak köszönhetően ez egyre kevésbé jellemző, a tipikus holland alkat nagyon hasonló más északnyugat-európai országok lakóiéhoz. A magas termet, a világos bőr valószínűleg jellemző volt azokra az őslakó vagy vándorló germán törzsekre is, akik a népvándorlás korában érkeztek a maiNémetalföldre.
Vallás: bár ma a vallás már nem játszik meghatározó szerepet Hollandiában, a társadalmat mélyen átitatják akeresztény hagyományok: ez nem meglepő egy olyan országban, ahol a tájat templomtornyok díszítik, keresztény ünnepeket tartanak (Karácsony,Húsvét stb),bibliai eredetűközmondások, szólások a mindennapi beszéd részét képezik. Bár jelentős a más vallású (főlegmuszlim) kisebbség, a keresztény ideológia a politikában is helyet kap, a jelenlegi kormány nagy részét keresztény pártok alkotják.
A holland nyelv első variánsa 450 körül vált ki az ófrank nyelvből, de beszélőik ekkor még biztosan nem tekintették magukat külön népnek. A frankokhoz hasonlóan a legtöbb germán nép sosem alkotott egységes etnikai csoportot és sosem beszélt egységes nyelvet. A mintegy ötvengermán nyelv közül csak azafrikaans érthető kölcsönösen a hollanddal. A holland nemzet fogalmát a19. század közepén határozták meg, amikorHollandia ésBelgium különvált, bár vitatható, hogy ez egybeesik-e a nemzeti öntudat kialakulásával vagy az korábbra tehető.
A hollandok és a flamandok germán népként való meghatározása, illetve germán származásuk hangsúlyozása valaha, a romantika korában mindennapos volt, ma azonban – politikai okokból – háttérbe szorul. A 19. századi pángermán törekvések a német egység megvalósulásával egyidőben szorgalmazták, hogy a két rokon nép is egyesüljönNémetországgal. Azelső világháború során Németország igyekezett hangsúlyozni a flamandok rokon voltát, hogy ezzelFlandria későbbi megszállását megkönnyítse. Hasonlóképpen aHarmadik Birodalomban aKulturraumforschung is Északnyugat-Európa megszállását és a birodalomhoz csatolását vetítette elő. A hollandnéprajztudósok akkoriban hasonló nézeteket követtek, amásodik világháború előtt teljesen általános volt, hogy a hollandokat a germán faj részeként, germán törzsek leszármazottaiként definiálták. A háború után azonban a germán-pángermán egységre való utalások kikerültek a holland (és az egyetemes) néprajztudomány eszköztárából.
Aholland szó jelentése, akárcsak más nyelvi megfelelőié (Nederlander,Dutch stb.) többféleképpen is meghatározható:
Az egyik értelmezés a hollandokatHollandia lakosságával azonosítja. Hollandiának vannak azonban olyan lakói, akik nem hollandnemzetiségűek és magukat sem tartják – legalábbis etnikai értelemben – hollandnak, például az északon élőfrízek vagy az egyre növekvő számú bevándorló.
A szó vonatkozhat a hollandállampolgárokra. Az állampolgársági törvény aNederlander szót a Holland Királyság polgáraira vonatkoztatja, ebbe a körbe tehát azok is beleesnek, akik nem holland nemzetiségűek. A Holland Királyság részét képezik olyan tengerentúli területek (aKarib-szigeteken), amelyek lakossága etnikailag teljesen eltér a hollandoktól, de a törvény szerint aholland jelző nekik is kijár.
Illetve a holland telepesek, kivándorlók leszármazottaira, akik hollandnak vallják magukat vagy környezetük annak tekinti őket, bár sokuk sosem járt az anyaországban és a nyelvet sem beszéli.
A hollandkultúra sokszínű, területi különbségek és idegen hatások egyaránt megfigyelhetők rajta a hollandok tengerészeti-kereskedelmi hagyományainak köszönhetően.Németalföld és népe századokon át fontos kulturális központ volt, e korszak csúcspontjának az úgynevezettholland aranykort tekintik. A20. században holland építészek jelentősen befolyásolták az modernépítészet fejlődését, a hollandfestőművészet pedig (Rembrandt,Van Gogh,Escher) világszerte ismert.
A holland népre és kultúrájukra komoly befolyást gyakorolt a szomszédos országok kultúrája. Első helyen afrancia hatás említendő meg,Franciaország ugyanis meghatározó szerepet játszott Hollandia történetében a17. és19. század között, amásodik világháború óta pedig azangolszász hatás a legjelentősebb. Nem elhanyagolható az egykori gyarmatok, elsősorbanIndonézia hatása sem. Afrízek, akik saját nyelvüket beszélik és főkéntFrieslandtartományban élnek, ugyancsak gyakoroltak némi hatást a holland kultúrára, különösenÉszak-Holland tartományra.
Anémetalföldi szabadságharc és avesztfáliai béke után a hollandokat és (a maiBelgium északi részén élő) flamandokat általában már nem tekintették egységes nemzetnek, annak ellenére sem, hogy a rövid életű Egyesült Holland Királyságban közös államuk volt. Mindazonáltal közös nyelvük, sok tekintetben hasonló kultúrájuk miatt van bizonyos „atyafiság”, rokoni öntudat a két nép között. Ugyanakkor különbségek is vannak: akálvinizmus valahaFlandriában is a legelterjedtebb vallás volt, de mivel az a szabadságharc után spanyol fennhatóság alatt maradt, ma már akatolicizmus erősebb, akárcsak Hollandia déli részén.
Az1830-as belga forradalom után a flamandok hátrányos helyzetbe kerültek a francia nyelvű elit vezette Belgiumban. Ez a19. század végén életre hívott egy ellenzéki flamand kulturális mozgalmat, amely megfogalmazta az újraegyesítés iránti igényt. Ez az új egység azonban csak Hollandiát és Flandriát foglalta volna magában, Belgium déli,vallonok lakta részét nem. Mára ez a törekvés alábbhagyott; a holland parlamentben egyetlen párt sem támogatja, Flandriában pedig az egyetlen szeparatistának mondható párt, a szélsőjobbosVlaams Belang ma már inkább egy független Flandriát szeretne.
Belgium esetleges felosztását a vallonok kevésbé támogatják, ők nem kívánnak elszakadni az iparosodottabb és gazdagabb Flandriától, ésVallóniában nincs olyan nagyobb politikai csoport, ami támogatja a Franciaországhoz való csatlakozást. Ugyancsak akadályt jelent, hogy a fővárosra,Brüsszelre mindkét nép igényt tartana. Brüsszel eredetileg holland nyelvű és flamand kultúrájú város, ma azonban lakosai 80%-a francia, hivatalosan pedig kétnyelvű.
A holland népesség két fő csoportra osztható felekezeti hovatartozás szempontjából:római katolikusokra ésprotestánsokra. ASpanyolország ellen vívott szabadságharc közben és utána az ország legnagyobb részén a protestantizmus lett az uralkodó vallás, mindazonáltal a déli országrész,Észak-Brabant ésLimburg tartományok túlnyomórészt katolikusok maradtak.[4]
Ma a lakosság harminc százalékát kitevő katolikusok jelentik a legnagyobb vallásos csoportot. A többi holland sok kisebb protestáns egyházhoz tartozik, melyek között a legnagyobb a két református egyház: aNederlandse Hervormde Kerk és aGereformeerde Kerken in Nederland, illetve ezek2004-es, az evangélikusokat is magában foglaló egyesülése óta a Holland Protestáns Egyház.
A19. században és a20. század első felében a különböző vallási csoportok teljesen elzárkózva éltek egymástól és a kialakuló munkásmozgalomtól. Ezekben a minitársadalmakban az emberek csak a saját közösségükön belül házasodtak, mindnek megvoltak a saját iskolái és egyetemei, újságai, rádióállomásai, sportklubjai, üzletei, kórházai és politikai pártjai. Ez a nagyfokú társadalmi széttagolódás, kasztosodás (hollandulverzuiling) komoly feszültséget eredményezett a politikai életben.
A társadalmi megosztottság az ötvenes években érte el csúcspontját, a következő évtizedben azonban hanyatlani kezdett. Ennek okai a nagyfokú elvilágiasodás, azindividualizmus, azellenkultúra megjelenése, afogyasztói társadalom kialakulása, a növekvő életszínvonal, a tömegtájékoztatási eszközök (főleg atelevízió) elterjedése, nagyobb társadalmi és területi mobilitás, valamint egyes pártok és csoportok (Democraten 66,Provo,Nieuw Links) tevékenysége voltak.
A Holland Statisztikai Hivatal(Centraal Bureau voor de Statistiek)2004-es tanulmánya szerint a holland lakosság 50%-a vallja magát valamelykeresztény felekezethez tartozónak, 9% tartozik más vallásokhoz és 42% nem vallásos. Ugyanez a tanulmány kimutatta, hogy az emberek 19%-a egy hónapban legalább egyszer jár templomba, 9% ritkábban és 72% szinte soha vagy soha. Van egy kiszsidó hitközösség, jobbára a nagyobb városokban. Az egyetlen vallás, ami előretört az utóbbi évtizedekben, aziszlám, főleg azokon a területeken, ahol jelentősebbtörök ésmarokkói közösségek élnek.
AzAmerikai Egyesült Államokban élő holland származású emberek többnyire vallásosabbak, mint európai nemzettársaik, aMichigan állam nyugati részén élő számos holland közösség az Amerikai Református Egyház egyik fellegvára.
Több világszerte népszerű sportágat a hollandok találtak fel (legalábbis saját állításuk szerint), például ajégkorongot vagy agolfot. Emellett számos helyi sportot, holland-fríz specialitást is űznek, ilyen apolsstokverspringen (egyfajta távolugrás),kaatsen (fríz kézilabda),klootschieten (labdadobás),kolven (hasonló a golfhoz) andkorfbal (hasonló akosárlabdához). A legnépszerűbb sportok – a résztvevők és a szurkolók számát tekintve is – afutball, akerékpározás, agyorskorcsolya, agyeplabda és atenisz.
