Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ez a szócikk a festőművész és rajztanárról szól. Hasonló címmel lásd még:Hoffmann János (egyértelműsítő lap). |
| Hoffmann János | |
| Született | 1870.február 21. Palást |
| Elhunyt | 1957.január 19.(86 évesen)[1] Szeged |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | festőművész |
| Iskolái | Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde(1888–1895) |
Hoffmann János (Palást,1870.február 21.[2] –Szeged,1957.január 19.)[3]magyar festőművész, rajztanár.
Apja Hoffmann Ferenc kincstári bányakőmíves volt,[4] anyja Hoffmann Zsuzsanna. 1870. február 24-én keresztelték. AKépzőművészeti Akadémiát 1888–1896 között végezte el; tanáraiLotz Károly ésSzékely Bertalan voltak. Atresztanai katolikus gimnáziumba ment, ahol kilenc évig tanított. Kiállított aMűcsarnokban, művei aMagyar Nemzeti Galériában is megtekinthetőek. Amakói főgimnáziumba 1901-ben került; itt harminc évig tanított, egészen 1932-ig. 1905-től az Iskola u. 18. szám alatt álló,klasszicistaFaragó-házban lakott.[5] Rajzot, géprajzot, és rajzoló mértant tanított. Növendéke voltJózsef Attila ésPáger Antal is.[6]
Városi működésének első éveiben rendszeresen szerepelt kiállításokon. 1902–1903 között aNemzeti Szalon szombathelyi tárlatán bemutatták két tájképét, majd azOrszágos Magyar Képzőművészeti TárlatSzegeden megrendezett kiállításán egy figurális és egy tájképpel mutatkozott be. Ugyanitt a következő évben három olajfestményét állították ki. 1905-1906 közöttBudapesten és Szegeden, a következő tanévben egyfelvidéki vándorkiállításon,Pozsonyban,Aradon és Szegeden szerepeltek a képei.
1907 után - valószínűleg egy rosszul viselt kritika miatt - egyetlen képét sem küldte be az országos tárlatokra. Rajzoktatási és művészettörténeti cikkei, kritikái azIparművészet Országos Értesítője, aRajz és azIparművészet hasábjain jelentek meg. Közéleti írásait aMakói Friss Újság publikálta.
Főként tájképeket festett, műveinek elsődleges tárgy a természet volt. Városképet,portrét is alkotott. 1926-1927 között tanártársának,Márton Györgynek fölkérésére elvállalta kéthagymás tanulmány illusztrálását.[7] Olaj ésakvarell technikával dolgozott; képeinek többsége szétszóródott az ismerősök és a rokonok között. Mintaszerű illusztrációkat készítettEperjessy Kálmánbökényi őstelepről és aKopáncs-pusztai éremleletről szóló publikációihoz. Ismertebb művei közé tartozikPurgly Emil földművelési miniszter arcképe, valamint aFeleségem ésUzsok című alkotása.
Felesége Ladvenszki (?) Jozefin volt, akivel 1896-ban kötött házasságotIglón.[3]
Sírja a római katolikus temetőben található, rá csak egy szót véstek:Édesapánk.
„Naturális festményeinek különösebb társadalmi mondanivalója nem volt, helyi csoportos tárlatokon olykor szerepelt képeivel. Emberkerülő volt, már hajnalban indult fehér szalmakalapjával és kerékpárjával a Maros töltésén festeni. Tanár társaival sem oldódott föl, mindenkit kollega úrnak szólított. A maga palóc nyelvjárásával kedélyeskedett a tanulókkal: „ná té májom, ná, té lékvár". Inkább túlzott szigorúság jellemezte óráit. Ha rossz volt valakinek a rajza, barackot nyomott a fejére, de erős és kemény kézzel; ütlegnek is megfelelt.”
– Tóth Ferenc: Erdei Ferenc, a makói diák. A Makói Múzeum Füzetei 52. (Makó, 1986) 21. old.
Művészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap