Ez a lap egy ellenőrzött változata
Ahidroformilezés vagyoxoszintézis fontos vegyipari homogén katalitikus folyamataldehidekalkénekből történő előállítására.[1] A reakció során egy formilcsoport (−CHO) és hidrogénatom addícionálódik a szén–szénkettős kötésre. Az eljárás folyamatos fejlesztésen ment át 1938-as feltalálása óta: a termelési kapacitás 1995-re elérte a 6,6·106 tonnát. A reakció jelentőségét az adja, hogy a kapott aldehideket könnyen át lehet alakítani különféle másodlagos termékekké: példáulhidrogénezésselalkohol állítható elő, melyből lágyítószerek vagy detergensek gyárthatóak.
A folyamatban az alként jellemzően nagynyomású (10–100 atmoszféra)szén-monoxiddal éshidrogénnel kezelik 40 és 200 °C közötti hőmérsékleten. A reakcióhozátmenetifémkatalizátor szükséges. Az elsőként használt katalizátor azOtto Roelen által felfedezettkobalt-tetrakarbonil-hidrid volt.[2][3] Későbbi munkák kimutatták, hogy atributilfoszfin (PBu3)ligandum javítja a kobalt katalizátoros folyamat szelektivitását. Az 1960-as években fedezték fel a nagy aktivitású ródium katalizátorokat.[4] Az 1970-es évek óta a hidroformilezési reakciók nagyrésztródium-alapú katalizátorokat alkalmaznak.[5] További kutatások vezettek a vízoldható katalizátorok kifejlesztéséhez, melyek elősegítik a termékek elválasztását a katalizátortól.[6]
Ez a szócikk részben vagy egészben aHydroformylation című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.