1845 és 1847 között egy saját kezűleg épített kunyhóban élt a Concordhoz közeliWalden-tó partján. Gyűjtögetésből,halászatból,növénytermesztésből és mások számára végzett fizikai munkából tartotta fönn magát, de ideje nagy részét csendes elmélyüléssel, a természet megfigyelésével és leírásával töltötte. Azt vallotta, hogy acivilizáció rombolja a természetet, és az embert megfosztja attól, hogy figyelmét teljes egészében a lét fontos kérdéseinek szentelhesse; az emberi kultúrának a természethez kell igazodnia.
1846-ban börtönbe csukták egyetlen napra, amiért nem volt hajlandóadót fizetni arabszolgaságot támogató ésMexikót támadó Egyesült Államoknak. Az 1849-ben megjelentA polgári engedetlenség iránti kötelességről című művében rámutat, hogy szerinte egy magasabb rendű törvény alapján minden embernek kötelessége megtagadni az együttműködést és elviselni az ezzel járó büntetést, ha azállam igazságtalanpolitikát folytat.
Elveinek sok követője akadt szerte a világban, mint példáulMahátma Gandhi is. Leginkább ismert idézet tőle (szerepel aHolt költők társasága c. filmben):
„Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni. Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét. Elpusztítani mindazt, ami nem volt Élet, Hogy ne a halálom óráján döbbenjek rá, hogy nem éltem.”
1837-ben visszament szülővárosába, Concordba, ahol a helyi iskolában kezdett tanítani, de néhány hét múlva otthagyta, mert nem volt hajlandó az akkori hagyomány által elfogadott testi fenyítésben részesíteni a tanulókat. 1838-ban testvérével, Johnnal egy nyelvtan-iskolát nyitottak, amiben számos haladó ötletet alkalmaztak, úgy mint a természetben tett sétákat, valamint helyi műhelyek és üzletek látogatását. Az iskola 1842-ben szűnt meg, miután John meghalttetanuszban, amit egy borotválkozás közbeni vágás okozott.
Emersonnal, akinek lakhelye szintén Concord volt, tanulmányai befejezése után ismerkedett meg. Ő vezette be az ifjú Thoreaut a transzcendentalista körbe, amit helyi írók és gondolkodók képviseltek, köztükEllery Channing,Margaret Fuller,Bronson Alcott,Nathaniel Hawthorne. Ez a kör saját folyóirattal rendelkezett és ebben jelentek meg Thoreau első írásai.
1841-ben Thoreau beköltözött Emerson házába, ahol 1844-ig gyermekeket tanított, az írások kiadásában segített és a ház körüli teendőket látta el. A családja ceruzagyárában is dolgozott, és kifejlesztett egy módszert, aminek segítségével gyenge minőségűgrafitból is jó ceruzákat lehet előállítani.
Thoreau, hogy az írásra koncentráljon, belevágott egy kísérletbe, aminek lényege azönkéntes egyszerűség volt. 1845 július 4-én beköltözött egy saját maga által épített kunyhóba, ami egy Emerson tulajdonában levő földterületen állt az erdőben, nem messze a Walden-tó partjától és körülbelül 2.5 km-re a családi otthonától. Itt 1847 szeptember 6-ig élt. Ezt követően ismét beköltözött az Emerson házba, ahol 1848 júliusáig maradt, majd visszatért családi házába.
Az elkövetkező években többek között a Walden-tó partján töltött éveit részletező fő művének a kéziratán dolgozott. A könyv végül 1854-ben jelent meg. Eredeti címe:Walden, or Life in the Woods. Részbenmemoár, részben spirituális keresés, aWalden kezdetben nem aratott sikert a kritikusok körében, de később azamerikai irodalom egyik legnagyobb klasszikusa vált belőle.
1851-től Thoreau érdeklődése egyre inkább atermészetrajz felé fordult.Botanikát olvasott, a természetben tett megfigyeléseit pedig lejegyeztenaplójába. Részletes megfigyeléseket tett Concord természeti jelenségeiről, például a termések érésének időpontjáról, a Walden tó vízszintjének váltakozásairól és különböző madárfajok vonulási idejéről. Ebben az időben földmérőként is dolgozott és egyre részletesebb leírásokat készített természeti megfigyeléseiről, amelyekre csak több, mint száz évvel később, a kibontakozó környezeti mozgalmak idején kezdtek komolyabb figyelmet fordítani. Egyik esszéjében(The succession of forest trees) leírja az erdő regenerálódásáttűz vagy emberi bolygatás után, amagvak szél vagy állatok általi terjesztése segítségével.
Időnként rövidebb időkre elhagyta Concordot és különböző kirándulásokat tett távolabbi vidékekre. Egyszer jártKanadában,Cape Codot négyszer kereste fel,Maine-ben háromszor járt. Mindhárom helyszínről külön könyvet írt (A Yankee in Canada,Cape Cod,The Maine Woods), melyekben az illető helyen tett megfigyelései szolgálnak alapul filozófiai gondolatainak. 1854-ben jártPhiladelphiában ésNew Yorkban, 1861-ben pedig nyugaton aNagy-tavak vidékén, ahol meglátogatta aNiagara-vízesést,Detroitot,Chicagot,Milwaukeet,St. Pault. Utazásai provinciálisak voltak, azonban rendkívül sokat olvasott. Minden hozzáférhető friss útleírást elolvasott, abban a korban, amikor a Föld utolsó fel nem térképezett vidékeit kutatták. OlvastaMagellánt ésJames Cookot, valamint asarkvidékek kutatóit:Franklint,Mackenzie-t ésParryt, továbbáAfrika kutatói közülDavid Livingstone-t ésRichard Francis Burtont, valamintLewist és Clarkot és még több száz kevésbé ismert felfedező és művelt utazó írását.
AzabolicionistaJohn Brown incidense alkalmával kiállt Brown mellett és beszédet mondott védelmére, ami később írott formában is megjelent(A Plea for Captain John Brown).
Thoreau 1835-bentuberkulózist kapott, amitől később időszakosan szenvedett. 1859-ben egy éjjeli kirándulása alkalmával fákévgyűrűit számolta és viharba keveredett.Bronchitist kapott és többé már nem épült fel. Élete hátralevő három évében egészségi állapota fokozatosan romlott, míg végül ágyban fekvő beteg lett. Ezalatt kéziratai szerkesztésével és rendezésével foglalkozott. Leveleket és naplóbejegyzéseket is írt amíg ereje bírta. 1862. május 6-án halt meg, 44 évesen.[1]
Ez a szócikk részben vagy egészben aHenry David Thoreau című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
