Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Heinola | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Finnország | ||
| Testvérvárosok | Lista
| ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 17 953 fő(2023. dec. 31.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | EET,UTC+2 | ||
 | |||
 é. sz. 61° 12′ 19″,k. h. 26° 02′ 05″61.2052356,26.034841261.205236°N 26.034841°EKoordináták:é. sz. 61° 12′ 19″,k. h. 26° 02′ 05″61.2052356,26.034841261.205236°N 26.034841°E | |||
| Heinola weboldala | |||
 AWikimédia Commons tartalmazHeinola témájú médiaállományokat. | |||
Heinola 17 827 lakosúváros és település központ (2024. december 31.)Finnországban, a Päijänne Tavastia régió keleti részén,Dél-Szavónia és Kymenlaakso régió határai közelében. Lakosságát tekintveLahti és Hollola után a régió harmadik legnagyobb települése. Szomszédos települései Asikkala, Hartola,Iitti,Kouvola, Mäntyharju,Nastola, Pertunmaa és Sysmä.
Heinolacímerében aTavastland tartomány vidék, azeurázsiai hiúzívhídra emlékeztetőpólya húzodik át; az 1932-ből származó Jyränkö-hídra (Jyrängönsilta) utal, amely átszeli a Kymi folyó kisebb részét, aJyrängönvirtát. A címert Gustaf von Numers tervezte, és Heinola Városi Tanácsa 1958. szeptember 23-i ülésén hagyta jóvá, s ugyanazon év november 11-én engedélyezte a Belügyminisztérium használatára.[2][3]
2024 júniusában Heinola felkerült aThe Times újság 30 vonzó nyári úticéljának listájára, ahol az emberek tikkasztó hőség nélkül nyaralhatnak.[4]
Heinola az egykori nagyobb Hollola távoli faluja volt, mígnem 1776-ban vált nagyobb jelentőségűvé, amikorIII. Gusztáv svéd király az akkori tartomány kormányzati központjává tette. Abból a korból való a városközponthálóterve. Heinola a közeli régiók kereskedelmi központjává is vált.[5]
Amikor Finnország 1809-benOroszország része lett, a tartomány fővárosát az államhatárral együtt keletre helyezték át. Ennek ellensúlyozására Heinola városi jogot kapott 1839. december 26-ánI. Miklós orosz cártól.[6][7] A második világháború előtt Heinola fürdővárosként volt ismert, 1972-ig pedig egy általános iskolai tanárokat oktató intézet (seminaari) helyszínéül szolgált. Mindkettő az1890-es években átalakult, és fontos szerepet játszott a város életében.[8]
Heinolan maalaiskuntát 1997-ben egyesítették Heinolával.
Heinola nagyrészt két tó, a Ruotsalainen és a Konnivesi között fekszik. A tavakat összekötő vízi út a várost szintén átszelőeskerrel együtt Heinola jellegzetes földrajzi adottsága. Egyautópálya (finn 4-es /E75) köti össze HeinolátLahtival (35 km) ésHelsinki (138 km); átszeli a Ruotsalainen-tavat is a Tähtiniemi hídon a város északi részén. Innen indul ki az 5-ös finn országút, amely több mint 900 kilométeren keresztül halad észak feléKuopio ésKajaani városain keresztül Sodankyläig.
Aboreális éghajlat (Dfc) a nedves kontinentális éghajlattal (Dfb) határos.
Amásodik világháború után Heinola gazdasági tekintetben iparváros volt, elsősorban fafeldolgozó iparának köszönhetően. Az ipar maradt a legnagyobb foglalkoztató az1970-es évekig, amikor a kereskedelem és a szolgáltatási szektor országos tendenciát követve növekrdni kezdett.
AVolkswagen Bogár autók Heinolán készültek.[9]
Heinolát súlyosan érintettea 2008-ban kirobbant gazdasági világválság. Az UPM-Kymmene, amely korábban a közszféra után a legnagyobb munkaadó volt, arról számolt be, hogy 2010 folyamán bezárta heinolai fűrészüzemét és rétegeltlemezgyárát.
A Madárrezervátum a régi buszpályaudvar mellett található. Alapötlete, hogy segítséget nyújtson a közlekedésben, villanyvezetékeken, üvegfelületeken megsérült madarak számára, és visszajuttassa őket a természetbe. A gondozásban maradt, illetve a természetbe visszatérni nem tudó, de fogságban tartalmas életet folytató madarak látogathatók. Iskolai csoportok és turisták számára ez jó alkalom lehet néhány olyan faj azonosítására, amelyek a vadonban nem könnyen észrevehetők. Nyáron trópusi madarak is láthatók itt, amelyek bent töltik a telet.[10]
Az1980-as években Heinola hagyományosplébániai ételei atappaiskeitto („mészáros leves”) és a palacsinta voltak.[11]
