Havasalföld (más néven:Román-alföld, régen:Munténia, Vlahföld, Oláhország,románul:Țara Românească,latinul:Valachia)Moldva mellettRománia fő történelmi tartománya.
Régimagyar neveHavaselve, ami tulajdonképpen azErdélyből nézve aDéli-Kárpátok hóval fedett hegyein túl (havas + régi magyar elü,elv, azaz valamin túli terület) fekvő területet jelentette. Ez a név később a „tartomány” értelmű „föld” szóval egészült ki, eredeti értelme elhomályosult, és az újabb nyelvérzék a havas és az alföld szavak összetételének érzi.[1]
Északon aDéli-Kárpátok, nyugaton, délen és keleten aDuna folyam határolja. Keleten, a Duna és aFekete-tenger között terül elDobrudzsa, amely időnként szintén Havasalföld része volt. Keleti, nagyobbik részeMunténia. Nyugaton egy másik nagy tájegységeOlténia, amely a Duna, a Déli-Kárpátok és azOlt folyó között terül el.
„…adjuk és adományozzuk (a nagymester) számára és rajta keresztül nevezett rendnek,Szörénység egész országát, a hegyekkel és minden hozzátartozandókkal együtt, beleértve János és Farkas kenézségeit az Olt folyóig, kivéveLitovoi vajda földjét, melyet meghagyunk azoláoknak, amint azt addig is bírták… Azt is akarjuk, hogy a nevezettoláok kötelesek legyenek teljes katonai segítségükkel segíteni a testvéreket, és szembeszállni az idegenek garázdálkodásaival, de úgyszintén ezek a testvérek is, tehetségükhöz mérten segítsék azoláhokat… Ezenkívül adományozzuk a nevezett nagymesternek és rajta keresztül az egész vendégek rendjének az egészKunországot az Olt folyótól ésErdély hegyeitől, ugyanolyan kötelezettségekkel, mint amilyeneket a Szörénységre nézve előírtunk, kivéve Szeneszlávnak, azoláhok vajdájának országát, amelyet meghagyunk számára, úgy, ahogy azt addig is birtokolta.”
Idővelvárosok is létesültek. Azerdélyi szászok kitűnő kereskedők voltak, áruikat keletről szervezték be. Kereskedelmi utak alakultak ki, melyek összekötöttékNagyszebent a Dunával, áthaladva az Olt völgyén.
Litovoi vajda tette az első kísérleteket a kenézségek és vajdaságok egyesítésére, aZsil mentén.1279-ben nem ismerte el többé az alattvalói minőséget, ezért a magyar király hadakat küldött ellene.Litovoi vajda elesett a csatában, testvére,Bărbat pedighadifogságba került. Kiváltásáért a magyar király hatalmas összeget kért.
I. Basarab havasalföldi fejedelem volt az, aki azOlt mindkét partján levő kis kenézségeket és vajdaságokat egyesítette, felszabadította aRomán-alföldöt a tatár uralom alól, és felvette a Havasalföld Nagy Fejedelme (vajdája) címet. Valószínűleg Szeneszláv utóda volt, székhelyétCâmpulungba helyezte.
Uralkodása kezdetén jószomszédi viszonyban voltMagyarországgal, elismerve a király hűbérúri jogát.1324 után a magyar királlyal együtt szerveztek hadjáratokat a tatárok ellen. Így szabadult fel aDuna torkolatától északra levő terület is, melyet a vajda nevéről elneveztekBesszarábiának. Idővel Basarab hatalma megnőtt, elfoglalta a Szörényi Bánság egy részét, és emiatt konfliktusba keveredett aMagyar Királysággal.
MiutánKároly Róbert magyar király helyreállította Magyarország belső rendjét, felszólította a vajdát, hogy mondjon le az elfoglalt bánságokról, és tegyenvazallusi hűségesküt. Basarab visszautasította ezt, és így elkerülhetetlenné vált a háború. Miután a magyar seregek visszafoglalták a Szörényi Bánságot, a vajda békét kért, és megígérte, hogy kifizeti az új adót, és a fiát túszként küldi a magyar király udvarába. Ajánlatát a magyar király visszautasította. Miközben a Magyar Királyság hadai Havasalföldről Erdély felé vonultak vissza, a vajda seregei1330 novemberében egy szorosban lesből rajtuk ütöttek, és döntő győzelmet arattak amagyarok felett. Ez 1344-ig függetlenítette az országot a Magyar Királyságtól.
Havasalföld térképe (1406)
Basarabot a trónon fia,Miklós Sándor havasalföldi fejedelem (1352–1364) követte, aki 1344-ben újra elismerte a Magyar Királyság formális fennhatóságát. Uralkodása alatt az ország megerősödött. Ő alapította az első érsekségetCurtea de Argeșben. Szövetségre lépettSzerbia ésBulgária uralkodóival. UtódjaVladislav volt, aki szorgalmazta az ország gazdasági fejlődését, szorosra fűzte a kapcsolatokat az erdélyi szászokkal, akiket Havasalföldre hívott, hogy kereskedjenek. Ő veretett első ízben havasalföldi pénzérmét.
Bár Havasalföld a 14. században rövid időre önállósult a Magyar Királyságtól, ezután is gyakran állt formailag a magyar király, majd később ténylegesen is aTörök Birodalom fennhatósága alatt.1859-benAlexandru Ioan Cuza fejedelem megválasztásávalperszonálunióra lépett Moldvával, ekkor jött létreRománia (amelyet magyarul gyakranRegátként vagyÓromániaként említenek), a török birodalom autonóm státuszú területeként. Állami függetlenségét1877.május 10-én kiáltotta ki.
Havasalföld egyesülésekor, Basarab idején a gazdasági élet legfontosabb ágazati az állattenyésztés és a földművelés voltak. A városok fejlődése még csak a kezdet kezdetén tartott, főleg szász kereskedők hozták létre a városok kezdeményeit. A termékforgalom nagyrészt természetben zajlott, a pénzforgalom csekély volt.[2]
A legnagyobb földbirtokosok a fejedelem, a nagybojárok és az egyház, a kolostorok voltak. A nagybojárok maguk is udvart tartottak, kíséretük főleg a kisebb bojárokból (slujitori) állt. A nagybojárok politikai befolyása jelentős volt, gyakran veszélyeztették a fejedelem hatalmát. Önállóan bíráskodtak területeiken, maguk vezették hadba csapataikat.[3]
A parasztság nagy része kezdetben még szabad paraszt (moșneni) volt, akik közösen művelték földjeiket és formailag csak az uralkodó alattvalói voltak. Fokozatosan azonban terjedt a jobbágyi a viszony, a 14–15. században a parasztság egyre nagyobb része szolgált termény- és munkajáradékkal a földesuraknak. A parasztok régi általános elnevezése (liude, azaz emberek) helyébe Havaselvén arumun, Moldvában avecin (=szomszéd) lépett, ami már jobbágyi viszonyt takart. Mellettük sokan már egyáltalán nem rendelkeztek földdel, legfeljebb házzal és valamennyi felszereléssel, azaz zsellérek voltak; ekkoriban havasalföldi nevükrobi azaz „rabok” volt.[3]
Havasalföld megyéi (1601-1718)
A fejedelem jövedelmeinek jelentős részét a főleg szász lakosságú városokból származó vámjövedelmek valamint a terményadók tették ki. A nagyobb udvari méltóságok alogofăt (kancellár), avornic (az udvari nemesek vezetője), apostelnic (az uralkodó bizalmasa, részben a külügyeket is ő intézte) avistiernic (kincstárnok) voltak. Az ortodox egyház, a főpapok és a kolostorok, az uralkodó fontos támaszai voltak és nagy birtokadományokban részesültek.[3]
