James Harold Wilson,Rievaulx bárója,KG,OBE, PC, FRS, FSS (Huddersfield,1916.március 11. –London,1995.május 24.) brit politikus, azEgyesült Királyság miniszterelnöke. Először 1964 októberétől 1970 júniusáig, másodszor 1974 márciusától 1976 áprilisáig viselte a hivatalt. 1963 és 1976 között aMunkáspárt vezetője volt, 1945 és 1983 között pedig parlamenti képviselőként dolgozott. Wilson az egyetlen munkáspárti vezető, aki négy kormányt is alakíthatott.
A yorkshire-iHuddersfieldben született, politikailag aktív középosztálybeli családban. Wilson ösztöndíjat nyert a Royds Hall Gimnáziumba, majd modern történelmet tanult azoxfordi Jesus College-ban. Később gazdaságtörténetet oktatott az oxfordi New College-ban, majd tudományos munkatársként helyezkedett el az oxfordi University College-ban.
Wilsont 1945-ben a parlamentbe választották Ormskirk körzetében, és azonnal kinevezték az Attlee-kormányba parlamenti titkárnak; 1947-ben tengerentúli kereskedelemért felelős miniszter lett, majd röviddel ezután a Kereskedelmi Tanács elnökévé választották. A Munkáspárt 1955-ös választásokon elszenvedett vereségét követően Wilson árnyékkancellárként csatlakozott az árnyékkormányhoz, és 1961-ben árnyék-külügyminiszteri posztra helyezték át. AmikorHugh Gaitskell, a Munkáspárt vezetője 1963 januárjában hirtelen meghalt, Wilson elindult a megüresedett vezetői pozícióért, majd a munkáspárti tisztújítást megnyerve, az ellenzék vezéreként, és immáron a Munkáspárt vezetőjeként folytathatta munkáját.
Wilson szűk győzelmet aratott a Munkáspárttal az 1964-es brit általános választáson, így ő lett Nagy-Britannia következő miniszterelnöke. Első miniszterelnöki ciklusa csökkenő munkanélküliséget és viszonylagos gazdasági jólétet hozott, bár ezt később a Nagy-Britannia fizetőképessége körüli problémák beárnyékolták. Az első és a második Wilson-kormány jelentős társadalmi változásokat vitt végbe az Egyesült Királyságban: eltörölték a halálbüntetést, enyhítették a válással kapcsolatos jogszabályokat, és liberalizálták az abortusztörvényt. A program közepette Wilson 1966-ban előrehozott választást írt ki, amelyet a Munkáspárt fölényesen megnyert. 1969-ben a Wilson vezette kormány csapatokat küldöttÉszak-Írországba.
A Munkáspárt a közvélemény-kutatásokban mért vezető pozíciója ellenére váratlanul elvesztette az 1970-es választásokatEdward Heath konzervatívjaival szemben. Wilson úgy döntött, hogy marad a Munkáspárt vezetésében, és négy évet töltött az ellenzék vezéreként, mielőtt végigvezette a Munkáspártot az 1974. februári választásokon, amelyiken viszont egy párt sem tudott többséget szerezni. Bár a konzervatívok több szavazatot szereztek, mint a Munkáspárt, Heath tárgyalásai a Liberális Párttal kudarcot vallottak, és Wilsont másodszor nevezték ki miniszterelnöknek, immár egy kisebbségi kormány vezetőjeként. Wilson 1974 októberére előrehozott választást írt ki, amely kis többséget biztosított a Munkáspártnak. Második miniszterelnöki hivatali ideje alatt Wilson felügyelte azt a népszavazást, amely megerősítette az Egyesült KirályságEurópai Közösségek-beli tagságát. 1976 márciusában hirtelen bejelentette lemondását a miniszterelnöki posztról, utódjaJames Callaghan lett. Wilson azAlsóház képviselője maradt egészen 1983-as nyugdíjba vonulásáig, amikor is megkapta a Rievaulx bárója címet, így aLordok Háza tagjává vált.
A történészek úgy értékelik őt, hogy komoly szakértelemmel vezette a Munkáspártot nehéz politikai kérdésekben. Wilson népszerűsége alacsony volt, amikor elhagyta hivatalát, ez még 2016-ban is így maradt. A legfontosabb kérdések, amelyekkel szembesült, a köztulajdon szerepe, az Európai Közösségek tagsága, valamint az, hogyan kerülje el, hogy brit csapatok vegyenek részt avietnámi háborúban. Wilson szocializmushoz való hozzáállását egyesek túl mérsékeltnek, mások túl baloldalinak tartották. A Munkáspárt enyhe-baloldalának ("soft left") tagjaként a zömmel szociáldemokratákból álló kabinet vezetésével sokszor úgy viccelődött, hogy ő mint bolsevista forradalmár vezeti a cárságpárti kabinettagokat.[8][9][10][11]
↑Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Вильсон Гарольд, 2015. szeptember 28.
↑Peter G. Moore (1996. január 1.). „Obituary: James Harold Wilson 1916-95” (angol nyelven).Journal of the Royal Statistical Society159 (1), 165-173. o.DOI:10.1111/J.1467-985X.1996.TB00710.X.
↑Andrew S. Crines and Kevin Hickson, eds.,Harold Wilson: The Unprincipled Prime Minister?: A Reappraisal of Harold Wilson (Biteback Publishing, 2016) p. 311.
Ez a szócikk részben vagy egészben aHarold Wilson című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.