Osztrák-magyar hadifoglyok Oroszországban; Fényképezte: Szergej Mihajlovics Prokugyin-Gorszkij, 1915Levelezőlap hadifoglyok és hadifogoly hozzátartozók részéreMagyar és német hadifoglyok sírjai azudmurtiaiVotkinszk melletti erdőbenA magyar hadifoglyoknak szentelt emléktábla Votkinszk mellett
Hadifogoly az a harcos, aki hadviselés során a szemben álló fél hatalmába kerül. Az elfogott személyt a hadifogoly státusza a végleges szabadulásáig és hazaszállításáig megilleti. Nem lehet hadifogolyként kezelni az állandó jellegű egészségügyi szolgálatot teljesítő, illetve egyházi személyeket. Hadifogolynak kell tekinteni az ellenféltől átszökött idegen harcosokat is. A nemzetközi jog szerint azonban nem hadifogoly akém. A hadifogoly a szemben álló hadviselő fél foglya, nem pedig az őt elfogó személyé vagy egységé.[1][2]
A hadifoglyok jogállását, a velük való bánásmód szabályait ahadijog, közelebbről az 1949. évi III.genfi egyezmény és az 1977. évi genfi kiegészítő jegyzőkönyvek igen részletesen szabályozzák. Eszerint követelmény többek között az emberséges bánásmód, az ingyenes ellátás, orvosi kezelés. Tilos a hadifoglyok kínzása, és a hadifogoly csak a nevét, születési időpontját, rangját és szolgálati beosztási számát köteles megadni.
A hadifoglyokat a fogadó államinternálhatja, hadifogolytáborokban helyezheti el. A hadifoglyokat szökés esetén csak fegyelmi büntetéssel lehet sújtani. A nemzetközi egyezmény szerint a hadifoglyokat a tényleges ellenségeskedés befejeződése után azonnal haza kell szállítani, ez nem függhet a békekötéstől, de saját elhatározásuktól sem.
Szabó György:Kolozsvári deportáltak az Uralban, Kolozsvár, 1994
Bognár Zalán:Hadifogolytáborok és (hadi)fogolysors a Vörös Hadsereg által megszállt Magyarországon 1944–1945, Kairosz Kiadó, Budapest, 2012,ISBN 978 963 662 601 3, 512 p
