Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Későpleisztocén - jelen | ||||||||||||||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett       | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Aplodontia rufa Rafinesque, 1817 | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
 AWikimédia Commons tartalmazHódmókus témájú kategóriát. |
Ahódmókus vagy vörös hódmókus(Aplodontia rufa) ahódmókusfélék(Aplodontidae) családjának, azon belül az(Aplodontia) nemnek az egyetlenfaja.
Testhossza 30-43 centiméter, farokhossza 2,5–3 cm, tömege 900-1300gramm. Úgy néz ki, mint egy farok nélkülipézsmapocok; bundája felül sötétbarna, hasoldala világosabb; feje tömpe, lábai rövidek, szemei és fülei kicsinyek. Valamennyi lábán öt ujj van, a mellsőkön az első lapított, a többiek hosszú karmokkal.
A hódmókusÉszak-Amerikában él. Elterjedési területébe beletartozikBrit Columbia délnyugati fele,Washington ésOregon szövetségi államok nyugati tájai, Észak-Kalifornia,Nevada középső vidékei.
Erősen nedves talajú erdőkben és bozótosokban él, főként a folyók közelében.
A hódmókusnak hét alfaját különböztetik meg.
Életmódja ahódéhoz hasonló. A hódmókus legközelebbi rokonai amókusfélék.
Neve arra a szokására utal, hogy – hasonlóan a hódokhoz – patakokat térít el, ágakat darabol fel, és lerágja róluk a kérget. Láttak már hódmókusokat 2200méter magasan is, bár többnyire ennél alacsonyabban tartózkodnak. Nem alszanaktéli álmot, rendszerint éjszaka tevékenyek, csupán ősszel láthatjuk őket alkalmilag nappal is. Járataikat mellső lábaikkal ássák, a fölösleges földet fejükkel és vállukkal tolják a kijárathoz. Ásás közben metszőfogaikat is használják. Föld alatti alagútjaik rendszerint nincsenek túlságosan mélyen. Tanyájuk mintegy 1,5 méter mélyen lévő, 40–50 cm átmérőjű lakóüreg, melybe durva növényi anyagot hordanak, majd növényi részecskékkel bélelik. A vakon végződő oldaljáratokban vannak az ürüléklerakó helyek és a táplálékmaradványok. Raktáraik mellett vannak olyan üregek is amelyekben teniszlabdánál nagyobb, agyagból és kövekből készült golyókat formálnak. Ezeket rágják, amikor fogaikat élesítik, máskor a már használaton kívüli kamrákat zárják el velük. A várnak több, akár tíz kijárata is van, és úgy helyezkedik el, hogy hőmérséklete és a légnedvesség állandó legyen.
A hódmókus üregei nagyon sok állatfajnak nyújtanak menedéket. Üregeikben élhetnekkétéltűek (főleg szalamandrák),teknősök,rágcsálók,nyulak,menyétfélék,bűzösborzok, de olyan viszonylag nagyobb testű állatok is, mint azamerikai borz vagy ahalásznyest. Ez utóbbiak azonban már nem mindig csak társbérlők, többnyire beköltözés után elfogyasztják az üreg tulajdonosát is.
A hódmókus kizárólag növényi anyagokkal táplálkozik. Legjobban asaspáfrányt, a tűlevelű és a keményfák kérgét, valamint a fűféléket kedveli. A lerágott zöld növényi részeket fonnyadni hagyja. Amit nem tud nyomban elfogyasztani, azt a kamrájába cipeli, ahol a növényi részek nedvesen maradnak. Bár nem valami jól kúszik, mégis felmászik a fákra, hogy ott kisebb gallyakat rágcsáljon le.
Legnagyobb ellenségei avörös hiúz, azamerikai nyérc, ahermelin, ahosszúfarkú menyét, aszirti sas és azamerikai uhu. Olykor a nagyobb testű ragadozók, így apuma vagy aprérifarkas is elkapja.
A nőstények évente egyszer, márciusban vagy áprilisban 2-3 kölyköt ellenek.
Miután a hódmókusok előszeretettel rágják le a fiatal fák kérgét, az erdőtelepítéseken érzékeny károkat okozhatnak, különösen ott, ahol újratelepítik aduglász- éshemlokfenyőket.
A hódmókus bundájában élősködik a világ legnagyobbra növő bolhafaja. AHystrichopsylla schefferi a 9 mm-es hosszt is elérheti.
A hódmókusnak a ma élő rágcsálók között nincs közeli rokona.Élő kövület. Az egyik legősibb ma is élő rágcsálófaj. Családjának, azAplodontiidae családnak utolsó élő képviselője.A családnak fosszilizálódott maradványai már azeocén korból való kőzetekben megtalálhatóak. A család feltehetőleg Észak-Amerikából származik, de az oligocén korbanEurázsiában is éltek képviselői. Innen apliocén kor kezdetén tűntek le végleg. Fajainak többsége későbbÉszak-Amerikában is kihalt és a faj a pliocén kor végére magára maradt. Feltehetően azért tudott életben maradni máig, mert a később kifejlődött, modernebb rágcsálófajok közül nem alakult olyan faj, amelyik az életterébe behatolt volna.
A család rokonsági körét nem könnyű behatárolni. Ahódfélék a legközelebb álló család, de ezek is viszonylag távolabbi rokonai csupán.
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
