Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | |||||||||
szatipatthána | |||||||||
erőfeszítés | Alap | ||||||||
képesség | erősség | ||||||||
tényezők | |||||||||
ösvényi tényező | |||||||||
| |||||||||
| nézet ・vita | |||||||||
Ahét megvilágosodási tényező nevepáliulszatta boddzshanga.[1] Kifejlesztésük, gyakorlásuk elvezet a megszabaduláshoz. A hét megvalósulási tényező:
ASzutta-pitaka részét alkotóSzamjutta-nikájában a boddzshangák üdvösségre, világi tényezőkre utalnak, amelyek a megvilágosodásfelé vezetnek. AzAbhidhammában és apáli magyarázószövegekben a boddzshangák inkább a megvilágosodással kapcsolatos természetfeletti tényezőkre utalnak.[9]
Egy a Szamjutta-nikájában található párbeszéd szerint (címe: "Bhikkhu Sutta" -SN 46.5):
Abuddhista meditáció közben lehet elmélkedni a hét megvilágosodási tényezőn, illetve azok ellentét párjain: azöt akadály (érzéki vágy, ellenérzés, tompaság és tunyaság, izgatottság és nyugtalanság, kétely).[11] Ezen felül van egy Samjutta-nikája szútra, ami a megvilágosodási tényezők kifejlesztésével foglalkozik. Ezek mellett megjelenik a négy brahma-vihara (szerető kedvesség,együttérzés,együttérző öröm,egykedvűség).[12]
A Szamjutta-nikájában lévő "Tűz párbeszédben" a Buddha kijelenti, hogy a tudatosság mindig hasznos, viszont amikor valakinek a tudata lomha, akkor ki kell fejlesztenie a vizsgálódás, az energia és az öröm megvilágosodási tényezőit. Ha viszont a tudat izgatott, akkor a nyugalom, koncentráció és egykedvűség tényezőit kell fejleszteni. .[13]
A Szamjutta-nikája szerint egyszer, amikor a Buddha nagyon beteg volt, megkérte a tiszteletreméltó Mahacsundát, hogy szavalja el a hét megvilágosodási tényezőt neki. Ezáltal gyógyult meg a Buddha.[14]
AViszuddhimagga szövegeinek egyik része azokat a képességeket tárgyalja, amelyek a megértés eléréséhez és fenntartásához szükségesek(dhjána).Buddhagósza a következőképpen azonosítja be a boddzshangákat:
| A megvilágosító tényezők és akadályok kiegyensúlyozása | |
| lustaság és tunyaság(thina-middha) tapasztalása esetén tudatosság visszaszerzése |
| a kiegyensúlyozó tényező |
| nyugtalanság és aggodalom tapasztalása esetén (uddhaccsa-kukkuccsa) a tudatosság visszanyeréséért |
A meditáció során minden bizonnyal mindenki szembekerül azöt akadállyal (páli: pancsa nivaranáni). Ezek közül az egyik a lustaság és tunyaság (páli: thina-middha), amely lelkesedéstől mentes, kicsi vagy semennyi összeszedettségű. A másik a nyughatatlanság és aggodalom (uddhaccsa-kukkuccsa), amely során nem tud megnyugodni a tudat.
A fent említettek alapján, a "Tűz párbeszéd"ben (SN 46.53), ajánlatos örömöt vagy megszakítást, vizsgálódást és energiát alkalmazni amikor lustaságot vagy tunyaságot érzünk. Amennyiben nyughatatlanság vagy aggodalom lép fel lazítást, koncentrációt és egykedvűséget kell gyakorolni. A tudatosság folyamatosan jelen kell hogy legyen ahhoz, hogy meg tudjuk figyelni a fizikális és mentális változásokat, amelyek történhetnek üdvös vagy ártó irányban.[13]