Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Házmán Ferenc | |
 | |
| Született | Hassmann Ferenc 1810.április 21. Budaújlak |
| Elhunyt | 1894.április 7. (83 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége |  magyar |
| Foglalkozása | jogász,politikus, az utolsóbudai polgármester |
| Tisztsége |
|
| Sírhelye | Fiumei úti sírkert(Jobb oldali falsírboltok, J-228)[1] |
 AWikiforrásban további forrásszövegek találhatókHázmán Ferenc témában. | |
 AWikimédia Commons tartalmazHázmán Ferenc témájú médiaállományokat. | |
Házmán Ferenc, eredeti nevén:Haszman (Hassmann) Ferenc (Budaújlak,1810.április 21. –Budapest,1894.április 7.)jogász,reformkoripolitikus, az első városi tanácsnok, aki a budai tanácsteremben magyarul szólalt fel (1844);Buda ésPest egyesítésének egyik első kezdeményezője, azelső felelős magyar minisztérium belügyi államtitkára; aszabadságharc leverése után aSzent Korona elrejtőinek egyike. Az emigrációból – amely alatt távollétében halálra ítélték – a kiegyezés után tért haza.Buda város, 1873-as városegyesítés előtti, utolsópolgármestere.
Jómódúnémet polgári családból származott. Szőlőművelő ősei a18. század elején érkeztek a német fejedelemségek területéről Magyarországra. Apja, Hassmann Pál, az egyik legtehetősebbújlaki gazda,1830-tól1838-ban bekövetkezett haláláig a helység albírója volt, édesanyja az egyik leggazdagabb budai polgárcsaládból, a Holtzspach-családból származott. Tizenkét gyermekükből öt érte meg a felnőttkort, a legidősebb Ferenc volt. A fiatalabb fiúk közül Károly molnár és lisztkereskedő lett, János pedig folytatta ősei foglalkozását, a szőlőművelést.
Ferencet szülei tudományos pályára szánták és ügyvédnek nevelték. Az elemi iskolátBudaújlakon, középiskolai tanulmányaitEsztergomban a bencéseknél,Nyitrán a piaristáknál ésBudán végezte, majd jogi diplomát szerzett aPesti Egyetemen. Tanulmányai befejeztével,1833-ban, Buda város szolgálatába állt mint írnok.
Előmenetele gyors volt:1837-ben tiszti főügyésznek,1843-ban pedig főjegyzőnek választották meg. 1843-44-ben, majd1847-48-ban Buda város követe volt a pozsonyi országgyűlésen. Reformerként hevesen ellenezte arendi alkotmány és anemesi kiváltságok fenntartását. A főváros tisztviselőjeként, Budán – származása ellenére – a magyarság zászlóvivője volt. Az 1843-44. évi törvények alapján az ő ajkairól hangzott el először magyar szó a budai tanácsteremben, s magyar írók és költők, elsősorbanDöbrentei Gábor kezdeményezését felkarolva, kiharcolta a közgyűlésben abudai hegyvidék dűlőneveinek magyarítását.[2] Alapítója volt a Budavári Casino Egyletnek, az Országos Védegylet Buda Vidéki Osztályának, s aKossuth Lajos által alapított Iparegyesület helyi szervezetének.[3]
Azelső felelős minisztériumbanSzemere Bertalan belügyminiszter mellett a városi ügyek osztályának főnöke lett, majd belügyi államtitkár, ezredesi ranggal. Ő szervezte meg és indította be a belügyminisztérium adminisztratív munkáját, teremtette meg aPestre összehívott népképviseleti országgyűlés munkájának feltételeit, bonyolította le és ellenőrizte a választásokat: Hivatali teendői közé tartozott aPartium visszacsatolásával ésErdély uniójával kapcsolatban felmerült adminisztrációs munka megszervezése, a határőrség ügyei, a kormánybiztosok megbízólevelének kiállítása stb.[3]
Az országgyűlés1848.április 7-i ülésén elsőként vetette felBuda ésPest egyesítésének ötletét.
Amikor 1848 végén az országgyűlés és azOrszágos Honvédelmi Bizottmány isDebrecenbe költözött, Házmán az utolsók között hagyta el Pestet. Útközben azonban megfázott, tüdőgyulladást kapott, ígyAszódon és környékén volt kénytelen bujkálni, s csak április közepén csatlakozhatott a Bizottmányhoz.[3]
ASzemere-kormány megalakulását követőenBatthyány Kázmér külügyminiszter őt bízta meg a külügyi osztály szervezésével.
Avilágosi fegyverletétel utánKossuth Lajossal ésSzemere Bertalannal együtt külföldre menekült, magukkal víve aSzent Koronát is Pest-Budáról.Szegeden,Aradon ésKaránsebesen át érkeztekOrsovára, ahol végül is Szemere Bertalan miniszterelnökkel, valamint Lórodi (Eischl) Ede belügyminisztériumi tanácsossal ésGrimm Vincenyomdász,tipográfussal együtt1849.augusztus 20-án elásták akoronázási jelvényeket.[4][5]
Augusztus 28-ánVidinnél átlépve a határt,Törökországba ment, ahol internálták.[6] Két évet töltöttKütahyaban; Kossuth nemzetközi kapcsolatot kiépítő kabinetjében dolgozott, emellett rendszeresen adottfrancia nyelvleckéket emigráns társainak. Egyesek azt terjesztették el róla, hogy Lórody Edével együtt az osztrákoknak kémkedik. Több hónap után maga Kossuth minősítette rágalomnak ezt az állítást.[7] Házmán tagja volt annak az emigráns csoportnak, amely Kossuth vezetésével1851.szeptember 10-én felszállt a Mississippire, azEgyesült ÁllamokDardanelláknál horgonyzó gőzhajójára, amellyelnovember 10-énNew Yorkba érkeztek.[8]
Eközben,1851.szeptember 22-én, idehaza, a vésztörvényszék harmincöt vezető társával együtt, mint „főbűnöst”, távollétében (in contumatiam) Házmánt is kötél általi halálra ítélte és jelképesen (in effigie) felakasztatta.
Házmán New Yorkban telepedett le. Vagyon és biztos jövedelem híján sokat nélkülözött, hosszabb ideig napszámban dolgozott, majd egykalapgyárban, de volt nyelvtanár,borkereskedő,fényképész, végül megpróbálkozott aselyemhernyó-tenyésztéssel is – sikerrel. Ott-tartózkodása során mindvégig tartotta kapcsolatot emigráns társaival, különösen egykori főnökével, Szemerével, aki1853-ban megbízta őt, nézzen utána, mi történt visszaemlékezései kéziratának amerikai kiadásával (érdektelenség miatt elmaradt). Terjedelmes levelekben számolt be egyéni gondjairól, és az Amerikába vetődött, ott küzdelmes életet folytató, azonban többnyire elbukó emigránsok szomorú sorsáról.
A magyar szabadság eszméjét az emigrációban sem adta fel, aktívan részt vett a menekültek és száműzöttek rendezvényein.1853.november 10-én, a közelgőorosz-török háború hírére, a szabadságharc újrakezdésében reménykedő magyarok nagygyűlésén ő is tagja lett annak a választmánynak, amelynek feladata a hazatérés megszervezése, koordinálása lett volna.[9]
Azamerikai polgárháború alatt azészakiak meggyőződéses híve.
1863 októberében engedélyt kapott a hazatérésre, azzal a feltétellel, hogy hűségesküt tesz. Ő erre nem volt hajlandó.[10] Végül, az alkotmány helyreállításakor,Hunfalvy János polihisztor, a magyar tudományos földrajz megalapozója unszolására, rövid párizsi tartózkodás után,1867-ben, feleségével és két gyermekével együtt hazatért. Budai polgárok felkérésére ismét politikai szerepet vállalt: 1867 és1873 között Buda utolsópolgármestere volt.
E hat év alatt sokat tett az addig szegény, rendkívül alacsony bevételekkel bíró, ugyanakkor adósságterhek alatt roskadozó városért. Városi kézbe vetette a kő- és homokbányákat, nagyszabású útépítési programot hajtott végre. Megszüntette avárnegyed erődjellegét. Nevéhez köthető a vízvezeték-hálózat kiépítése, a Duna-part szabályozása, valamint aSvábhegyi Fogaskerekű Vasút megvalósítása. 1873.május 21-én írta alá a közlekedési eszköz építéséről szóló jegyzőkönyvet abázeli társaság képviselőjével,Cathry Szaléz Ferenc mérnökkel. Polgármestersége idején épült meg aMargit híd. Propagálta és segítette a korszerűgázvilágítás bevezetését a városban.[11]
1869-től1873-ig – a polgármesterség mellett – Buda városországgyűlési képviselője. Továbbra is következetesen kiálltBuda,Pest ésÓbuda egyesítéséért. A cél elérése érdekében1870.július 16-ánWahrmann Mór pesti képviselővel együtt törvényjavaslatot terjesztett elő az országgyűlésben. Tagja lett a képviselőháznak benyújtandó egyesítési törvényjavaslatot előkészítő szakbizottságnak.
Az egyesített fővárospolgármesterének jelölték,[12] s mindössze negyven szavazatkülönbséggel maradt le a nála jóval fiatalabb, s energikusabbRáth Károly mögött.
Házmán Ferenc ezután még hosszú évekig tevékeny maradt:1873-tól1878-igBudapest II. kerületénekDeák-párti országgyűlési képviselője,1874 és1886 között aFővárosi Közmunkák Tanácsának tagja, emellett aMagyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank igazgatója. 1886-ban vonult vissza a közéletből.
Két, azAmerikai Egyesült Államokban született gyermeke volt:Kornél, aki vasúti mérnöknek tanult, ésFranciska, akiMeinig Artúr építész hitveseként fiatalon hunyt el.
A Lipót-rend lovagja volt.[13]
Utolsó éveit csöndes visszavonultságban, Kornél fiánál, annakAndrássy úti otthonában töltötte. Halálának körülményei legendássá váltak:Kossuth halála lelke mélyéig megrendítette. „Meglássátok, utána megyek!” mondta családja körében, s hat nappal Kossuth Lajos temetése után ő is elhunyt – ugyanabban a betegségben, mint az egykori kormányzó. Pesten temették el, az akkorra dísztemetővé előlépettKerepesi temetőben, felesége és leánya mellé; a J. 228 jobb oldali falsírboltban nyugszik.
Politikaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
