Aházi sertés,sertés vagydisznó(Sus scrofa domestica) adisznófélék családjába tartozóvaddisznó(Sus scrofa)háziasított formája.Eurázsiából származik.[1] A köznyelv gyakran falánk és piszkos állatként említi, azonban a valóság az, hogy csupán bezárva nem képes a szabadon élő társaihoz hasonlóan tisztán tartani magát. Igen intelligens állat, igényli az ember társaságát, barátságos és nagyon tanulékony.
A sertés és a disznó szinonim szavak. A szakirodalom általában a sertés szót használja. A „kan” a hím, a „koca” a nőivarú sertés. Az „anyakoca” olyan nőivarú sertés, amelynek már voltak malacai. Az „emse” a fiatalabb, a „göbe” a kifejlődött nőivarú sertés. Tenyésztésre szánt növendék a „magló”. Petefészkétől megfosztott sertés a „miskárolt”. Fiatalon kiherélt sertés az „ártány”, idősebb korban kiherélt sertés pedig a „kanlott”. „Szopós malac” a növendék szopás idején, „választott malac” az elválasztástól 4 hónapos koráig. Ettől kezdve „süldő” a tenyésztésbe vételig vagy 1 éves korig. „Előhasi koca” a koca első vemhessége és szoptatása idején, „tenyészkoca” a már "bebúgatott" (pároztatott) koca. „Tenyészkan” a búgatásra használt vagy használható kan. „Hízósertés” a hizlalás alatt levő, „hízott sertés” a már kihizlalt, vágásra érett sertés.
Egy 2025-ös tanulmány szerint, ami a tekintélyes amerikaiPNAS(wd) folyóiratban jelent meg, több mint 8000 évvel ezelőtt, a mai Dél-Kína területén, aJangce mentén került sor a háziasítására. Kínai régészek a korabeli disznók fogkövének (ásványosodott lepedék) elemzése révén kimutatták, hogy az akkori sertések emberekkel kapcsolatos főtt ételeket és hulladékokat fogyasztottak, és átkerült rájuk az emberi ostorgiliszta(Trichuris trichiura) is. A vaddisznókat vonzhatták az emberi települések, és ez olyan szelekciós mechanizmusokat indított, amelyek azokat az állatokat kedvezményezték, amelyek hajlandóak voltak az ember mellett élni. Ezt a folyamatot nevezikkommenzalizmusnak.[2]
Feje aránylag nagy, orra kissé ormányszerű, túrókarimás, jól mozgatható, és orrkorongban végződik. Farka rövid, középmagasan tűzött, tőben elég vastag, a vége felé fokozatosan elvékonyodó, fölfelé kunkorodó és szőrbojtban végződő.[3] Vaskos teste és rövid lábai vannak. Lábain négy-négy ujja van, melyek közül a középső két nagy ujjának patáin jár, de képes gyorsan szaladni is. Jellegzetes éles visítással jelzi, ha valami nem tetszik neki, még akkor is, ha amúgy semmi bántódás nem éri (például amikor csak vizsgálat céljából megfogják), a visítása 130dB is lehet.
A disznómindenevő, tehátnövényeket ésállatokat egyaránt fogyaszt. Természetközeli élőhelyen tartva táplálékának egy jelentős részét a talajból túrja ki, így fogyaszt pl.rovarlárvákat, férgeket,gumókat és gombákat is. Ha hozzáfér, dögöt is eszik. E szokása azért jelentős, mert döglöttvándorpatkányhoz akár zárt térben tartva is hozzájuthat, és ezen keresztül olykortrichinával is fertőződhet. Jó szaglása miattszarvasgomba keresésére is használható.
A hagyományos külterjes tartásmód ma már megszűnt hazánkban. Ez a legeltető állattartás egy sajátos típusa volt, mikor akondás (vagykanász,csürhés) a disznók csoportját, akondát (vagycsürhét) őrizte és terelte reggeltől estig. A kondák erdős vidéken is tarthatók voltak, és hasznosították atölgyerdők makk termését.Konda az éjjel-nappal a legelőn tartózkodó sertéscsapat, a csürhét reggel kihajtják, este pedig hazahajtják (példul a községi csürhe). Az egy vagy több tulajdonság alapján kiválogatott csapat a falka.
A mai sertésállományok már nagyrészt zárt térben élnek, intenzíven tenyésztik őket iparosított körülmények között.
Leggyakrabban ahúsáért és abőréért tenyésztik, de aszőrét is felhasználjákecset készítésére. Egyesfajtáit házikedvencként is tartják.
A sertések ivarzását búgásnak nevezik. A koca, 8-18 hónapos kora között válik termékennyé, ekkortól 21 naponta tüzel. A kan 8-10 hónapos korában válik ivaréretté. Egy alomban rendszerint 6-12 kismalac születik.
A legnagyobb tömegűmagyarországi sertés 2013 áprilisában 600 kg súllyal aBélának nevezett lapály kan volt.
A sertéstartás a világ számos részén elterjedt, és az egyik legfontosabb állattenyésztési ágazat. 2021-ben a házi sertésből több mint 170 országban tartottak, és az éves állomány nagysága meghaladta a 980 millió darabot.
A világ legnagyobb házisertés-tartói közé tartozik Kína, az Egyesült Államok, Brazília, Spanyolország és Oroszország. Ezek az országok a 2021-es állományuk alapján az első öt helyen álltak. 2021-ben Kínában és az Egyesült Államokban volt az éves világ sertés állományának az 53%-a.
Világszerte számos fajtáját tenyésztik. Nevezetes, ősi jellegű magyar disznófajták a szalontai, a bakonyi, a lengyel (vagy hegyi-) disznó, a tüskés szőrű erdélyi sertés és amangalica. A világ sertéshús-termelésének zömét ma már intenzív tenyésztésű hússertések adják. Egyes fajtáit, pl. avietnámi csüngőhasú sertést kedvtelésből tenyésztik.Sertések elnevezése a hizlalástól függően:
Pecsenyemalac – 1 hónapos, 6–8 kg súlyú, telthúsú malac.
Pecsenyesüldő – 3 hónapos, 30 kg körül, telt húsformákat mutató választott malac.
Sonkasüldő – 65–70 kg súlyban vágott sertés. Ebből készítették a „prágai sonkát”. Csak a korán kész formákat mutató, ebben a súlyban nem zsíros sertések adtak jó minőséget.
Baconsertés(vagy baconsüldő) – 6–7 hónapos, 90 kg körüli súlyban vágott sertés, amelyből jó minőségű szalonna (bacon) nyerhető.
Sonkasertés – 100–115 kg–os súlyig hizlalt, sok húst szolgáltató hízott sertés. Zömmel dobozolt sonkát (gépsonkát) és konzervhúsokat készítenek belőle. Igen fontos követelmény, hogy ne legyen zsíros.
Tőkesertés – 110–150 kg közötti súlyban vágják le úgy, hogy a szalonnáját „lehúzzák”, ebből zsírt olvasztanak vagy étkezési szalonnát készítenek.
Zsírsertés – 150 kg feletti súlyban vágott, bármilyen fajtájú sertés. Háztartások vágják saját részükre. Ellátja a konyhát jó minőségű főzőzsírral, eltartható húsféleségekkel (füstölt kolbász, sonka, oldalas).
Szalámisertés – szalámigyártásra a legjobb minőségű, nagyszárazanyag–tartalmú, ízanyagokban gazdag húst a tenyészetből kiselejtezett, öreg, jó kondícióban levő sertések adják.
