Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Gyöngyössy Imre | |
| Született | 1930.február 25. Pécs |
| Elhunyt | 1994.május 1. (64 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Petényi Katalin(1980 – 1994. május 1.) |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozása | filmrendező,forgatókönyvíró |
| Iskolái | Pannonhalmi Bencés Gimnázium(–1948) Színház- és Filmművészeti Főiskola(–1961, filmrendezés) |
| Kitüntetései | Balázs Béla-díj(1971) |
| Sírhelye | Farkasréti temető(25-1-23/1) |
 AWikimédia Commons tartalmazGyöngyössy Imre témájú médiaállományokat. | |
Gyöngyössy Imre (Pécs,1930.február 25. –Budapest,1994.május 1.)Balázs Béla-díjasmagyarfilmrendező, író, költő, dramaturg, ésforgatókönyvíró.
1961-ben kapta meg rendezői diplomáját. Első játékfilmjét1969-ben forgatta. Az1970-es évek végétől azNSZK-ban élt és dolgozott. Állandó alkotótársával,Kabay Barnával közösen készített dokumentum- és játékfilmjei jelentős nemzetközi sikert arattak. FeleségePetényi Katalin művészettörténész, forgatókönyvíró és vágó volt. Fiuk:Gyöngyössy Bence filmrendező.
Gyöngyössy ImrePannonhalmán, a bencéseknél végzett, akikkel később is tartotta a kapcsolatot. Állítólag ez volt az egyik oka annak, hogy egyetemi évei alatt – magyar–olasz szakos hallgató volt – börtönbe került, és kényszermunkára fogták.[1] Dolgozott fűrésztelepi betanított munkásként,Tatabányán pedig vájárként.1954 és1956 között irodalmi tevékenységet folytatott. Rehabilitálása után megkezdhette tanulmányait aSzínház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán, ahol1961-ben kapta meg a diplomáját. Ezután aHunnia Filmstúdió munkatársa lett.Keleti Márton számáraforgatókönyvet írtKékesdy Gyulanovellájából (Amíg holnap lesz,1961).Gaál IstvánZöldár (1965) című filmjének forgatókönyvét a rendező társaságában írta.Kósa FerencTízezer nap (1966) című alkotásában szintén forgatókönyvíróként működött közre a rendező ésCsoóri Sándor társaságában. ABalázs Béla Stúdióban kezdett rendezni, ahol két rövidfilmet forgatott. AFérfi arckép (1964) a rendező édesapjáról, egy falusi körzeti orvosról szóló szubjektív vallomás. AVáltozatok egy városról (1965)[2]Miskolc múltját, jelenét és lakosait mutatja be. 1966-banRanódy László asszisztense volt azAranysárkány című filmben.
1969-ben készült el Gyöngyössy első önálló játékfilmje, a fekete-fehérben forgatottVirágvasárnap. A művész így nyilatkozott az alkotásáról: „AVirágvasárnapvalóban élt történelmi hősökről szól, mégsem úgy történelmi film, hogy egy vagy több személy hiteles története.” A dráma főhőse egy olyan káplán, aki rokonszenvezett aTanácsköztársaság eszméivel, ezért a rövid életű munkáskormány bukása után a politikai tisztogatásokat végzőPrónay-különítményesek vele is végeztek. AMeztelen vagy (1972) egyike volt az első magyar filmeknek, melyek acigányság problémáival foglalkoztak. A történet főszereplője egy cigány festő, aki visszatér a cigánytelepre, hogy a maga tapasztalataival segítse társai felemelkedését. Próbálkozása tragédiával végződik. A filmet aSály melletti tarizsai Dankó-telepen forgatták,Oszter Sándor mellett számos amatőr közreműködésével. (25 évvel később a rendező fia, Gyöngyössy Bence ugyanitt forgatta aRomani Kris című első játékfilmjét.) Az1944-essátoraljaújhelyi börtönlázadásnak állított emléket aszimbólumokkal teli, költői szépségűSzarvassá vált fiúk (1974) című filmdráma,Törőcsik Mari,Lukács Sándor,Kozák András,Kútvölgyi Erzsébet ésBencze Ilona főszereplésével. A film megosztotta a magyar kritikusokat és a közönséget, ám egész biztosan kiemelt helye van a meztelenség hazai mozgóképes ábrázolásában. Addig ugyanis –Jancsó Miklós filmjeit is beleértve – egyetlen magyar alkotásban sem mutattak annyi frontális női és főleg férfi meztelenséget, mint aSzarvassá vált fiúkban. AVárakozók (1975) amásodik világháború vége felé játszódó dráma, amelyben egy anya kitartóan várja vissza valójában már halott fiait a harcmezőkről. A várakozásban és reménykedésben egy másik asszony a társa, a dada. A képek kifejező ereje mellett a film a két főszereplő, Törőcsik Mari és a lengyelMaja Komorowska kimagasló színészi játékára épül.
Gyöngyössy és állandó alkotótársa, Kabay Barna számára a nemzetközi sikertkatartikus hatásúdokumentumfilmjeik hozták meg. AKét elhatározás (1977) főszereplője, az idős Veronika néni még két dolgot szeretne véghez vinni az életében: újra megművelni régóta elhanyagolt szőlőjét, és meglátogatni külföldön élő fiát. Az élet értelméről szóló, mélyen humánus alkotást világszerte nagy tetszéssel fogadták. AzOrvos vagyok (1979) egybázeli kongresszusra készülő orvos és idős kollégája beszélgetései által az orvosi hivatás szépségéről, felelősségéről és buktatóiról szól. ATöredék az életről (1979) című alkotásában Gyöngyössy lényegében e dokumentumfilmek tematikáját dolgozta fel játékfilmes eszközökkel. A főszereplő, Bogár Éva története bizonyos értelemben párhuzamba állítható aMeztelen vagy cigány festőjének sorsával. Az 55 éves, sikeres és elismert asszony nyugdíjba vonulása után visszatér az övéihez, hogy szűk családi és baráti körben visszataláljon a gyökereihez. Próbálkozása kudarcot vall: be kell látnia, hogy a sikerért, a karrierért feláldozta családi boldogságát, emberi kapcsolatait. Nincs már más lehetősége, mint visszatérnie a városba. A televízió számára készült aHavasi selyemfiú (1979),Tersánszky Józsi Jenő regényének míves feldolgozása a korosodó asszonyról, aki élete vége felé feladja addigi, kényszerből vállalt ridegségét, és szerelemre gyullad a nála dolgozó fiatal legény iránt. (Mind a játékfilm, mind a tévéfilm női főszerepétKovács Mária alakította.)
A jelentős nemzetközi sikert aratottJób lázadása (1983) főszereplője egy idős, gyermektelen zsidó házaspár (Zenthe Ferenc ésTemessy Hédi emlékezetes alakítása) a II. világháború időszakában. Az évek során hét gyermeküket temették el. Hogy ne vesszen kárba egész életük munkájának gyümölcse, végül egy keresztény kisfiút fogadnak örökbe, hogy ráhagyják minden vagyonukat. A vadóc kisfiú és a vallásos szülők kapcsolata fokozatosan elmélyül, mígnem eljön az a pillanat, amikor számot kell adniuk emberségből, szeretetből és önfeláldozásból. A katartikus hatású filmdrámát a legjobb idegen nyelvű filmnek járóOscar-díjra jelölték. Ugyanerre a díjra nevezték néhány évvel később aFederico García Lorca drámájából készültYerma is (1984). (A magyar–NSZK koprodukció végül nem került a legjobb 5 közé.) A tragikus történet főszereplője a szerelemre és gyermekre vágyó fiatal Yerma. Férje képtelen gyermeket nemzeni asszonyának, ezért a munkába menekül, hogy legalább a gondtalan életet biztosítani tudja számára. Feltűnik a színen Yerma gyermekkori szerelme, és a tragédia elkerülhetetlenné válik. A magyar kritikusok kifogásolták, hogy – feltehetően a koprodukciós partner igényei miatt – Gyöngyössy izzó dráma helyett már-már idillien fotografáltmelodrámát forgatott. Kifogásként hangzott el az is, hogy a külföldi főszereplők –Gudrun Landgrebe ésMathieu Carrière – sem fizikai adottságaikkal, sem színészi teljesítményükkel nem voltak képesek érzékeltetni a lorcai mondanivalót. Gyöngyössy az elkövetkezendő majdnem egy évtizedben főleg a (nyugatnémet) televízió számára dolgozott. Utolsó játékfilmje, aHalál sekély vízben (1994) kiindulópontja az úgynevezett Elbert-ügy volt:Elbert János műfordítót1983.március 9-én holtan találtákSiófoknál, aBalatonban. A hivatalos közlemény szerint vízbe fulladt, noha a víz ott csupán alig fél méter mély volt. Sokan azt rebesgették, hogy valójában aKGB ölette meg, ráadásul a magyar hivatalos szervek is feltűnő igyekezettel próbálták bizonyítani, hogy csupán tragikus baleset történt. A pletykákat azonban tovább táplálta, hogy később Elbert fia és felesége is tisztázatlan körülmények között vesztette életét. AHalál sekély vízben akommunista rendszer idején eltűnt és/vagy meggyilkolt személyek sorsának tanulságaira kívánta felhívni a figyelmet. Bár túl sok engedményt tett a vélt közönségigényeknek, akciófilmet imitáló képsorai néhol már-már mulatságosak, végkicsengése azonban alig néhány évvel arendszerváltás után feltűnően pesszimista volt: valójában semmi nem változott, a régi rendszer képviselői átmentették a hatalmukat, és ugyanazok mondják a megrendítő gyászbeszédeket az ártatlan áldozatok emlékére, mint akik korábban a megölésükre adtak parancsot.
ASzínház- és Filmművészeti Főiskola 1960-ban oklevelet szerzett hallgatói | |
|---|---|
| Filmrendezők | |
