Vagyonos parasztszülők gyermekeként látta meg a napvilágot, az ornans-i iskolában kezdte tanulmányait, rövid ideig bentlakó diákja volt abesançoni kollégiumnak.Párizsbanjogot kezdett tanulni, de csakhamar afestészetet választotta és a társasági életet. Harcolt nemcsak a művészet szabadságáért, hanem az emberi szabadságjogokért is. Barátságban voltProudhonnal,Zolával, együtt küzdöttek a demokráciáért és a szocialista eszmékért. Az1848-as forradalomban a szocialista klub alapításában vett részt, címlapokat rajzoltChampfleury(wd) ésCharles Baudelaire lapja számára, a véres eseményektől már távol tartotta magát, inkább festményeivel állt a forradalmárok mellé.1871-ben részt vett aPárizsi Kommünben, mint a művészeti bizottság elnöke lebontatta aVendôme-oszlopot(wd).[12] A kommün bukása után elfogták, vád alá helyezték, műveit elkobozták, vele akarták megfizettetni a Vendôme-oszlop helyreállítását, hat hónapra börtönbe vetették, majdemigrációba kényszerült,Svájcba ment, ott élt haláláig.
Courbet-nak nem sikerült bejutnia apárizsi felsőfokú képzőművészeti iskolába, az École des Beaux-Arts-ba, lényegébenautodidakta maradt, aLouvre-ban tanulmányozta és másoltaRembrandt,Frans Hals,Van Dyck ésDiego Velázquez képeit.1847-ben a Salon elutasítottaPipás férfi című önarcképét.
Temetés Ornans-ban (1849)Kőtörők (1849)
1849-ben aSalonban kiállított képei megbotránkozást keltettek témáik miatt, például kőtörő munkásokat ábrázolt(Kőtörők), s temetést szülőhelyén(Temetés Ornans-ban). Még nagyobb botrányt kavart aSalon1853-as kiállításán szereplőFürdőző nők című képe, amely két hölgyet ábrázol egy tó partján, a molettebb hölgy háttal áll, s majdnem mezítelen. A császár állítólag lovaglóostorával végigvágott a képen, sokan írtak róla elmarasztaló kritikát, köztükMérimée ésDelacroix. Végül egymontpellier-i gyűjtő, Alfred Bruyas vásárolta meg a képet, s házába hívta a művészt, ahol Courbet sok képet festett, amelyeket ma Montpellier-ben, a Fabre Múzeumban őriznek.
Jó napot, Courbet úr! (1854)
Üde kép született Courbet Montpellier-be érkezéséről, címeJó napot Courbet úr!. A gazdag úr udvariasan fogadja inasával együtt a festőt, elébe mennek az útra, ahol a postakocsi letette. A festő kirándulóruhában érkezik, kezében hosszú vastag bot, hátán festőládája. A festőről csak úgy sugárzik a büszkeség, a kép sugallja, mit gondol Courbet a mecénás és a művész kapcsolatáról, úgy is fogalmazta meg Courbet e képének tartalmát, hogy ez „a gazdagság és a zseni találkozása”.
Legjelentősebb kompozícióját1855-ben festette, címe:A műterem. A művészetek szimbólumait, s a korabeli francia társadalom rétegeit reprezentálja. A kép középpontjában Courbet saját magát ábrázolja, amint éppen egytájképet fest szülőföldjéről. Mellette egy parasztgyermek a festőt figyeli, mögötte egy ruhátlan női alak áll, amely aMúzsa megszemélyesítője. A kép bal oldalán a mindennapok embereinek csoportja látható, ők a szegénység képviselői, köztük pap, vadász, bohóc, vándorkereskedő, prostituált. A kép jobb oldalán a könyvet olvasóBaudelaire alakja szimbolizálja a Költészetet, egy polgár házaspár a Világi Szerelmet, egy fiatal pár a Szabad Szerelmet, rajtuk kívül még mindig a jobb oldalon Champfleury aPróza, Alphonse Promayet aZene, Max Buchon a RealistaKöltészet, Bruyas a Mecénás, Proudhon a Társadalomfilozófiaallegóriája.
1863-ban megint nagy botrányt kavart a Salonra beküldöttHazatérés az értekezletről c. képével, amely részeg papokat is ábrázol, ezt elutasították a valláserkölcs megsértése miatt, évekkel később a hívők meg is semmisítették a képet. Több képével is kritizálta a korabeli álszent erkölcsiséget, köztük aSzajna-parti kisasszonyok cíművel, amely két ledér hölgyet ábrázol.
Az álom (1866)
Sokat támadták a magánrendelésre festett,Az álom c. erotikus képe miatt, amely két hölgy meghitt szerelmi együttlétét ábrázolja, a háttér pedig egycsendélettel is megajándékoz bennünket.
1866-bantájképeivel szerepelt a Salonon, köztükAz őzek cíművel. Ellenségeinek is el kellett ismernie, hogy senki nem tud többet e korszakban a tájak és állatok ábrázolásáról, mint éppen Courbet. Feltétel nélküli híve volt a szabadban való festésnek (plein air). Abarbizoni iskola festőivel összevetve is magasan kiemelkedő tehetség, más festők nem tudták Courbet-hoz hasonló lírai realizmussal érzékeltetni az erdőt, a dús növényzetet és az őzek selymes bundáját.
Gabonaszitálók (1854)
Az1867-es párizsi világkiállításon nem fogadták elA műterem című képét, ezért külön kiállításon mutatta be műveit, ezzel nagy felháborodást keltve. Láthatóak voltak:A műterem,Gabonaszitálók,Hazatérés az értekezletről,A szarvas halálkihívása és más állatképek. A fiatalok bálványozták Courbet művészetét, a korabeli festők (köztükMunkácsy Mihály) tanultak tőle, a későbbiek gyakran ősüket fedezték fel benne, főleg a realista és azimpresszionista festők.
Temperamentumos,extrovertált(wd) egyénisége, s festői tehetsége révén magába szívta az állandóan változó külső világ képeit, melyek összefonódva belső érzéseivel kivetültek vásznaira, mely által létrejött gazdag tematikájú realista, gyakran lírai realista festészete. A festészeti műfajok egész arzenáljával kápráztat el bennünket, festettportrékat, csoportképeket, kompozíciókat,tájképeket, állatképeket, erotikus képeket,aktokat,csendéleteket. Témaválasztása szinte teljes körű a természet- az ember- és a művészetek ábrázolása terén.Jean-Baptiste Camille Corot mellett a barbizoni iskola legnagyobb hatású festője. Realista stílusának hatása a festőkre éppen úgy érvényesült, mint Millet szociális érzékenysége.
A barbizoni festők szabadtéri megfigyeléseken alapuló tájképfestészete, Corot és Courbet realizmusa már előrevetítik a festészet modern képviselőit,Édouard Manet és azimpresszionisták megjelenését.
↑KulturNav (Norvégia) (angol nyelven), 2016. február 12. (Hozzáférés: 2016. február 27.)
↑[LH//609/75Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France
↑Művészeti lexikon, 1935. i.m., más forrás szerint, A művészet története i.m. Courbet már lemondott a művészeti bizottság vezetéséről, s nincs köze a Vendôme-oszlop lebontásához, talán ez utóbbi a valószínű, a népharag sodorta el az oszlopot, erre nem adhatott utasítást Courbet.
Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. 1. köt. Budapest : Győző Andor, 1935. 209.
Művészeti lexikon I. (A–E). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981. 443–445. o.
A művészet története. (Historia del'arte. Magy. vált. főszerk. Aradi Nóra. ) 8. köt. A rokokótól 1900-ig. ([Közrem.] Gellér Katalin). Budapest : Corvina, 1989. 300 o.ISBN 963-13-2815-5
%2c_Paris%2c_Petit_Palais.jpg)
