Agrunge (ejtsd:grándzs; magyarul:piszok, mocsok)könnyűzeneistílus, amelynek gyökereit és kezdeteit azamerikai underground mozgalomban kereshetjük. ASeattle Sound-ként is emlegetettalternatívrock-irányzat ötvözi és továbbgondolja arock,punk,hard rock és azindie rock alapokat. Megjelenése a nyolcvanas évekre tehető,Washington állam, azon belül isSeattle környezetére. Híressé a kilencvenes évek elején vált két meghatározó album, aNirvanaNevermind (1991) és aPearl JamTen (1991) lemeze hatására. Sokan ennek tulajdonítják a 80-as évek rockzenéjének lezárását, és a legutolsórockforradalomként jellemzik.
A grunge-ra sokféle hatás keveredése jellemző. A nehézséget a besorolásnál az jelenti, hogy az elnevezés igazából a zeneipar egy skatulyája, amely a 90-es évek seattle-i zenéjét próbálta egy kategóriába foglalni. Az ottani zenekarok ugyan valóban sajátos hangzású zenét játszottak, ám egyáltalán nem egységes stílusban. Emiatt a legtöbb együttes tiltakozott is a grunge-bélyeg ellen.
Ennek ellenére, a hangzásról általánosan elmondható a gitár vezető szerepe a dalokban, az erős torzítást alkalmazó hangszerek, illetve a mély hangok és akkordok használata. A klasszikus grunge-dalok hangulata általában nyomott és feszült, függetlenül attól, hogy mind gyors és mind lassú, vontatott dalok is jellemzik a műfajt. Ezt tetőzi a grunge-dalok sajátos szövegezése, mely tömör mondatairól és szókimondó, sokszor kifejezetten polgárpukkasztó szóhasználatáról híresült el.
A szó angol eredetű, a „grungy”[1] – ez a szlengben a „koszos” szinonimájaként használt szó – jelzőből származtatható. A grunge mint fogalom legelőször a 60-as és 70-es években fordult elő zenei stílus és zenészek megnevezéseként. Akkoriban még nem műfajra, inkább a zene és a művészek jellemzőire gondoltak a fogalom használatával.Neil Young (& Crazy Horse),Iggy Pop (&The Stooges) és aThe Velvet Underground például arockon belül is valami egészen különlegesnek hatottak a kísérletezőkedvük által, ami afeedbackeffekteket (olyan hangok, amik azelektromos gitár és az erősítő rendszer visszacsatolásából, „gerjedéséből” keletkeznek) illette. Emiatt a nevezett előadók gitárjátéka kevésbé volt „tiszta” és „sima”, mint az ezekben azévtizedekben alkotó többi zenekaré. Ehelyett inkább nyersnek, durvának hatottak a torzítóeffektekkel ellátott felvételek, melyeket nem is mindig szerkesztettekstúdióban. Ezáltal a zene „lázadónak”, „függetlennek” tűnt. Ez a stílus alakította a 80-as évek közepétől a seattle-i zenei színteret, ekkor kezdte aGreen River és a későbbiMudhoney énekese, Mark Arm a mozgalom elnevezéseként alkalmazni agrunge-ot, amely a 90-es évektől válhatott igazán népszerűvé.
Népszerűvé válásának elején a grunge-ot leginkább azok hallgatták, akik játszották. A zenekarok kis klubokban kis számú közönség előtt játszottak, aminek nagyobb hányadát a többi fellépésre váró együttes tagjai tették ki. Mások azért hallgatták ezt a zenét, hogy megpróbáljanak kitörni a hétköznapok szürkeségéből. Mikor a zenekarok elkezdtek albumokat megjelentetni, a kiadók váltak az új stílus terjesztésének katalizátorává. A sikeresebb zenekarok többsége a Sub Pophoz szerződött.[2]
A kiadvány, amely beindította a grunge-ot, a C/Z Records által megjelentettDeep Six válogatáslemez volt1986-ban. Az albumon hat együttes számai hallhatók, amelyeket azóta is a „grunge atyjai”-ként tartunk számon:Green River,Soundgarden, Melvins, Malfunkshun, Skin Yard és a U-Men, akik közül többeknek ez volt az első lemezkiadványa. Az előadók stílusát így írták le akkoriban: „Egy alapjában véve agresszív, kemény hangzás, amely aheavy metal lassabb tempóját ahardcore intenzitásával ötvözi.” Ahogy a Sub Pop producere, Jack Endino emlékszik: „Az emberek csak annyit mondtak: 'Miféle zene ez? Ez nemmetal, nem ispunk, mi ez?' (…) Aztán felkiáltottak: 'Heuréka! Ezekben a zenekarokban van valami közös!'” Később 1986-ban Bruce Pavitt megjelentette aSub Pop 100 válogatást csakúgy, mint aGreen RiverDry As Bone EP-jét, új kiadója: a Sub Pop kiadványaként. Egy korai Sub Pop-katalógus így írta le a Green River EP-t: „Ultra laza GRUNGE, ami egy generáció erkölcsét rombolta le.”
1988 novemberében a Sub Pop megtette első lépéseit a grunge népszerűsítése érdekében, mégpedig aSub Pop Singles Club létrehozásával, amely egy előfizetéses szolgáltatás volt, és a megrendelők számára biztosította a helyi zenekarok kislemezeit havonta levélben elküldve. Ez fokozta a grunge népszerűségét, és a kiadóét is egyben, legalábbis a seattle-i régióban. A S.P. két alapítója, Bruce Pavitt és Jonathan Poneman állítja, hogy az igazi robbanás akkor kezdődött, mikor felkérték a Everett True-t a brit Melody Maker magazintól, hogy írjon egy cikket a helyi zenei világról. Ennek segítségével válhatott a grunge ismertté a 80-as évek végére már a régión kívül is, megadva az első lökést a népszerűség elérése felé. A Mudhoney-t mondják e korszak legsikeresebb zenekarának, egészen a 80-as évek végéig, hála az1988-as kislemezüknek, a „Touch Me I'm Sick”-nek. Ám a 90-es évek beköszöntéig az új stílus nem vált nagyobb hatásújelenséggé azUSA-ban.
A kilencvenes évek elején néhány éppen megalakultwashingtoni együttes elkezdte a korai grunge-hangzást ahard rockkal ötvözni. A legjellegzetesebb példa erre aPearl Jam, a rövidéletűMother Love Bone és aTemple of the Dog, amely három zenekarnak majdnem ugyanazok voltak a tagjai. Ezalatt a Nirvana a grunge-ot aPixies hangzásával keverte. Végeredményként ezeknek az együtteseknek „tisztább” és kevésbé heavys hangzásuk volt, mint a 80-as évek grunge-bandáinak, ezzel kikövezve az utat a mainstream siker előtt.
Az első videó, ami a grunge-ra felhívhatta a figyelmet aSoundgarden „Flower”-je volt, amit azMTV néhányszor leadott a „120 Minutes” című műsorában. Egy kicsit több mint két évvel később a NirvanaSmells Like Teen Spiritje bevezette a grunge-ot a mainstreambe.
A Nirvanának tulajdonítjuk, hogy meghozta az áttörést a műfaj számára1991-ben. ASmells Like Teen Spirit népszerűsége aNevermind albumról meglepte az egész zeneipart. Az album #1 lett világszerte, és ezzel megnyitotta az utat a többi zenekar, köztük aPearl Jam számára is. A Pearl Jam valójában egy hónappal korábban,1991 augusztusában megjelentette már debütáló albumát, aTent, de a lemez eladási mutatói csak a Nirvana sikerei után ugrottak meg. Az akkori és a mai közönség számára is a grunge általában maximum ezt a két zenekart jelenti, a maguk punkos, lázadó megnyilvánulásaival a mainstream, valamint kulturális és szociális intézmények ellen. 1991–92 folyamán más seattle-i zenekarok is sikeressé váltak, mint például aSoundgarden aBadmotorfinger és azAlice In Chains aDirt című albumukkal. ALos Angeles-iL7 együttes is szép rajongótábort gyűjtött maga köré, elsősorban a „Pretend We're Dead” kislemez által. A 90-es évek közepére több hasonló hangzású, ám földrajzilag nem ide sorolható együttes is hírnévre tett szert mint aStone Temple PilotsSan Diegóból, azausztráliaiSilverchair és a britBush.
A legtöbb grunge-rajongó és a kritikusok is úgy tartják, a grunge aglam metal hanyatló népszerűsége által juthatott a mainstreambe. Az olyan glam metal zenekarok mint aMötley Crüe,Poison és aWarrant uralták az amerikai lemezlistákat a 80-as években, a kritikusok becsmérlő véleménye ellenére is. A glam metal a macsó szövegekről, a himnuszszerű riffekről, a rikító öltözködési stílusról és a társadalmi normákkal való ütközéséről volt híres, különösen a közönség szórakoztatásának terén. Ezek a dolgok közkedveltek voltak a nyolcvanas években, de fokozódó ellenérzést kezdtek kiváltani a hallgatóságból a kilencvenes évekre. A grunge viszont egészen jó kontrasztot nyújtott a glam metallal szemben. Így ahair metal alternatívájaként a grungecsillaga elkezdett emelkedni a glam metalhullócsillaggá válásakor.
A grunge-fanok a régióban úgy érezték, hogy amédia túlzott fontosságot tulajdonított a grunge-zenészek által hordott ruháknak, mint ahogy a többi apró helyi kulturális sajátosságnak is. Az általánosan elterjedt ruházat a korai években a punkos ízlés és az átlagos mindennapi viselet keveréke volt (legjellemzőbb ruhadarab: flaneling). Ez a „divat” nem a feltűnési vágy miatt alakult ki, de az ilyen ruhadarabok könnyű megfizethetősége, valamint a régió hűvöséghajlatához illő melegsége által mégis elterjedt. A kilencvenes évek elején a divatipar széles réteget célzott meg a „grunge divat”-tal, elég magas árat felszámítva a szerintük a grunge-régióban divatos ruhákért. A média ebből kiindulva egész kultúrát teremtett a grunge-ból, aGeneration X számára mondvacsinált másolatot készítve az előző generációhippimozgalmáról. Érdekes példa arra, hogyan sült el visszafele a média nagy igyekezete: aNew York Times megjelentetett egy hamis listát a grunge-körökben használt szlengről, amelyet később a Sub Poptól Megan Jasper leplezett le. A hatalmas médiafelhajtást dokumentálja az1996-ban megjelentHype! címűdokumentumfilm is.[2]
Miközben az ilyen felszínességek zavarták a legtöbb seattle-i rajongót, a legtöbb grunge-zenész megmaradt a híressé válásuk előttről megszokott ruházkodásánál. Ám a régión kívül is egyre több zenész kezdett hasonlóan öltözködni. A rockvilágban a márkás ruhák nem számítottak becsülendőnek, a flanel, farmer, bakancs (gyakran Doc Martens) és a Converse tornacipő volt a legelterjedtebb. Sok fiatal rajongó a régión kívülről is magáévá tette a stílust a normákkal szembeni ellenszegülésként, amit persze sokan felszínességnek tartottak.Angliában a fiatalokat, akik e szerint a divat szerint öltöztek, „grungers” névvel, mígAmerikában a „grungies” szóval illették. A sok megrögzöttrock and roll rajongó „ellendivatot” indított az új trend ellen. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a „grunge-divat” egy újabb lökést kapjon, ám a legtöbb fan el is dobta ruháit röviddel a megvásárlásuk után, így a gyártók hamarosan abbahagyták az értékesítést.
Sok jelentős esemény történt a zene „grunge-korszak”-a alatt, amik nem történhettek volna meg, ha a grunge nem válik híressé. Azalternatív rock – amit azelőtt csak helyi klubokban, egyetemi rádiókban vagy független lemezkiadóknál lehetett hallani – népszerűvé vált a nagyközönség körében is, mikor a nagy kiadók elkezdték kiadni a korábban ismeretlen zenei irányzatok képviselőinek lemezeit. ALollapalooza nevű utazófesztivál is ennek eredményeként születhetett meg, a grunge-dzsal a '92-es és '93-as koncertek fő irányvonalaként. A média reflektorfényeinek tüzében a grunge a popkultúra része lett, amit legjobban a '92-esFacérok című film mutat, melyben több grunge-banda tagjai is szerepeltek. A Nirvana és aSonic Youth szerepelt ugyanabban az évben az „1991: The Year Punk Broke” dokumentumfilmben. A Riot grrrl – egy másik „punkszármazék”-irányzat – Nyugat-Washingtonból (szokták a grunge női változatának is nevezni) szintén népszerű lett a régióban. Ahogy a punk ihlettezene ilyen híressé vált, természetesen apunk maga is újjászülethetett, mikor aGreen Day és aThe Offspring listavezetőkké váltak. A független kiadók is képesek voltak olyan sikereket elérni, mint a nagy kiadók, felvették a versenyt vetélytársaikkal, legszebb példa erre a Sub Pop sikertörténete.
A grunge-őrület valamiért mégsem volt hosszú életű. Több fontos tényező is van, amely ehhez vezetett, amelyek önmagukban is elegek lehettek volna, így nem csoda, hogy együttes fellépésük végleg rányomta bélyegét aműfaj alakulástörténetére.
A legtöbb rajongó, de még a zenekritikusok is úgy tartják, hogy sok grunge-banda nagyon ellenezte a mainstreamsztárságot ahhoz, hogy sokáig megmaradhassanak egy-egy nagyobbkiadónál. Több zenekar megtagadta, hogy kiadóik kívánságait teljesítve „rádióbarátabb” zenét kezdjenek játszani, így a szakemberek megtalálták azokat az új együtteseket, akik hajlandóak voltak erre. Ez egy amolyan „felvizezett” hangzást jelentett, ami az „ős” grunge-fanok számára már semmit nem nyújtott. Az1996-ban bekövetkezett visszaesés a lemezeladások terén azt okozta, hogy a kiadók olyan stílusokat kezdtek promotálni, amelyek népszerűbbé kezdtek válni abban az időszakban. Ez a visszaesés talán apopossá váló grunge-bandák feltűnésének róható fel.
Másik ok lehet a stílus elnépszerűtlenedésére az alműfaj: apost-grunge[3] megjelenése. Ez a rádióbarát grunge, amelyből hiányzik a zúzósabb, sötétebb hangzás, ami a zene lényegét adta. Sokan tartják úgy, hogy ezt a változatot azok a kiadók hívták életre, akik még több pénzt akartak a műfajból kicsikarni, különféle „popgrunge”-változatok létrehozásával. A kilencvenes évek közepén jelentek meg ezek az együttesek, és nagy nyilvánosságot kaptak. Míg néhány ezek közül – mint aSliverchair vagy aBush – sikeresekké tudtak válni, a valódi grunge-fanok kritizálták őket. Ez leginkább aCandlebox és aCollective Soul esetében volt kirívó, őket érte a legtöbb támadás. Ám a legsikeresebb post-grunge zenekarokat is érték hasonló „atrocitások”, és ez ahhoz vezetett, hogy ezek még rövidebb ideig tudtak a topon maradni, mint a korábbi grunge-együttesek.
Aheroin használata a grunge-zenészek között szintén nagyon komoly és szomorú problémákat vetett fel, amelyek akár a zenélés végét is jelenthették együttesek számára.Andrew Wood heroin-túladagolás miattihalála (1990-ben) volt az első nagyobb csapás a grunge világában, elhozva aMother Love Bone pályájának végét. A függőség okoztaKurt Cobain (Nirvana) vesztét is, (bár halálának körülményei nem tisztázottak). Vele egy évben hunyt elKristen Pfaff is aHole együttesből, majd2002-benLayne Staley azAlice In Chains énekese, ők is túladagolás miatt. Közmegegyezés alapján azt mondjuk, a grunge leszállóívét Kurt Cobain halála indította, ennek időpontja1994 áprilisa. Érdekesség, hogy azenészről többfotó is készült, amelyen a „grunge is dead” (a grunge halott) felirat állt. /lásd: kép/
1996-ot mondják az utolsóévnek, mikor a grunge-zenészek aktívak voltak. Ebben az évben sok „utolsó” született. APearl Jam ekkor jelentette meg utolsó toplistás albumát, aNo Code-ot. AzAlice In Chains ebben az évben adta utolsó koncertjeitLayne Stanley-vel amikrofon mögött. ASoundgarden és aScreaming Trees kiadták utolsó stúdióalbumaikat, („Down on the Upside” és „Dust” címekkel). Végül a Nirvana megjelentette a „From the Muddy Banks of the Wishkah” című koncertlemezét, amely az utolsó hivatalos kiadványuknak számított a 2002-esbest of lemezig, amelynek egyszerűen aNirvana címet adták.
A műfaj kedvelői számára aSoundgarden1997-es feloszlásáig nem volt még egyértelmű, hogy a grunge mainstream sikere a múlté. A rákövetkező párév majdnem a feledés homályába küldte a stílust. Sok együttes rettenetesen lecsökkent sikerrel folytatta a lemezek készítését, a turnézást; ezek közé tartozik a legjelentősebb, aPearl Jam is.[4] A legutóbbi lemezük, a2006-os saját magukról elnevezettPearl Jam ennek ellenére a 2. helyezésig jutott a Billboard 200-as listáján, és telt házas koncerteket adtak a világ sok hatalmasstadionjában a 2006-07-es turné folyamán. A grunge-nak még mindig megvan a stabil rajongóbázisa, bárki könnyedén találhat rajongói oldalakat azinterneten a témában. A műfaj újra éledezni látszik a Nirvana – a sok új hivatalos és nem hivatalos kiadvány által – ismét erősödő népszerűségének is köszönhetően,2002-ben például listás dallá vált a korábban kiadatlan „You Know You're Right” című kislemezük, és aWith the Lights Out box set (CD-k, és egyDVD gyűjteménye) minden idők legjobban fogyó gyűjteményes kiadványa lett.[5]
