Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Grmušani | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Dvor |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44440 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 57 fő(2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 138 m |
| Időzóna | CET,UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 05′ 09″,k. h. 16° 18′ 45″45.08583333,16.312545.085833°N 16.312500°EKoordináták:é. sz. 45° 05′ 09″,k. h. 16° 18′ 45″45.08583333,16.312545.085833°N 16.312500°E | |
 | |
Grmušani faluHorvátországban,Sziszek-Monoszló megyében. KözigazgatásilagDvorhoz tartozik.
Sziszek városától légvonalban 45, közúton 69 km-re délre, községközpontjától 6 km-re északnyugatra aBáni végvidék déli részén, a Žirovac-patak északi partján fekszik.
A falu neve azökörszem horvát nevéből(grmuša) származik. Betelepülésének előzményeként az1683 és1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Grmušani benépesülése is a17. században kezdődött, majd több hullámban a18. században is folytatódott.1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), melykatonai határőrvidék része lett.1745-ben megalakult aPetrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.
1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás ésZágráb vármegye Kostajnicai járásának része lett. 1857-ben 135, 1910-ben 221 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra.1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd későbbJugoszlávia része lett. Amásodik világháború idején aFüggetlen Horvát Állam része volt, de szerb lakói közül sokan csatlakoztak a partizánokhoz. A harcokban elesettek és a megtorlások áldozatainak emlékművét 1951-ben avatták fel. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében a közeli városokba, Glinára, Dvorra, Petrinyára, Bosanski Noviba. A délszláv háború előestéjén csaknem teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága aKrajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A falut 1995. augusztus 8-án aVihar hadművelettel boszniai csapatok segítségével foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 118 lakosa volt.
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 135 | 163 | 152 | 204 | 212 | 221 | 204 | 260 | 251 | 256 | 255 | 228 | 220 | 249 | 142 | 118 |
A II. világháború hőseinek és a fasiszta megtorlás áldozatainak emlékművét 1951-ben avatták. Ma sérült állapotban áll.
