A Grenadához tartozó Carriacou szigetének egy tengerpartja Hillsborough-nálTufton-vízesés
Grenada szigete azKis-Antillák-szigetcsoport legdélebbi szigete, ésVenezuelától, valamintTrinidadtól körülbelül 140–150 km-re északra fekszik. A politikailag hozzá tartozó testvérszigetei alkotják aGrenadine-szigetek déli részét, ideértve aCarriacout, a Petite Martinique-ot , a Ronde-szigetet, a Caille-szigetet, a Diamond (Gyémánt) -szigetet , a Nagy-szigetet , a Saline-szigetet és a Frigate szigetet. Az északra fekvő szigetekSt. Vincenthez és a Grenadine-szigetekhez tartoznak.
A szigetek vulkanikus eredetűek, ezért felszínük hegyvidék. Grenada szigetének legmagasabb hegye a Mount St. Catherine, 840 méter magasra emelkedik a tenger szintje fölé.
A szigetek eredeti növénytakarója trópusiesőerdő volt. Ebben nem csak az emberi tevékenység tett nagy kárt, hanem a vulkáni kitörések is. A természetvédelmi területeken kívül nem sok maradt az ősi erdőkből.[3]
Az eredetileg karib indiánok laktaGrenada szigetétKolumbusz Kristóf fedezte fel1498 őszén, harmadik útja során. A szigetet 1762-ben az angolok foglalták el, majd ezután kétszer cserélt gazdát.1958 és1962 között aNyugat-indiai Föderáció tagja volt, 1967-benNagy-Britannia társult állama lett. A teljes függetlenséget1974. február 7-én kiáltották ki aBrit Nemzetközösség tagjaként.
Grenada feljegyzett történelme 1498-ban kezdődik, amikor Kolumbusz először látta meg a szigetet. Akkoriban a szigetenkaribok éltek. A spanyolok nem létesítettek itt állandó telepet. Később az angolok első letelepedési kísérlete is kudarcba fulladt, de 1650 körül afranciák legyőzték a karibokat, és meghódították Grenadát. A hódítás népirtással ért fel, ám nem tudták Grenadáról teljesen kiirtani a karibokat. Az újonnan szervezett francia gyarmat neveLe Grenade lett. Ez gazdag cukorexportáló gyarmattá vált.Richelieu bíboros rendeletére alapították fővárosát, Fort Royalt 1650-ben; a francia hadihajók ennek kikötőjébe húzódtak ahurrikánok elől, a többi karibi francia gyarmatnak nem volt hasonlóan jó természetes kikötője. Fort Royal mai neveSt. George's. Az1763-as párizsi béke után került a gyarmatbrit birtokba. Egy évszázaddal később, 1877-ben lett koronagyarmat.
A sziget a rövid életűNyugat-indiai Szövetség tartománya volt 1958-tól 1962-ig. 1967-ben Grenada azEgyesült Királyság társult állama lett, ami azt jelentette, hogy Grenada maga intézte belügyeit, az Egyesült Királyság felelőssége maradt a védelem és a külügyek. A függetlenséget 1974-ben nyerte el Grenada SirEric Matthew Gairy miniszterelnöksége alatt.
Ellentét alakult ki Eric Gairy kormánya és az ellenzéki pártok egy csoportja között. Az utóbbiakhoz tartozott az Új Ékkő Mozgalom (NJM) is. Az 1976-os választáson Gairy pártja győzött, de az ellenzék nem ismerte el az eredményt. 1979-ben az Új Ékkő MozgalomMaurice Bishop vezetésével sikeres fegyveres forradalmat indított a kormány ellen. Maurice Bishop felfüggesztette az alkotmányt és felállította a Népi Forradalmi Kormányt. Az NJM kivételével valamennyi pártot betiltották. Nem tartottak semmiféle szavazást a változások legitimálására.
Később vita tört ki Bishop és az NJM magas rangú vezetői között. Párttagok egy csoportja azt követelte, hogy Bishop vagy mondjon le, vagy legalább ossza meg hatalmát. A vita következtében 1983-ban Bishopot leváltották, és házi őrizetbe helyezték. Ennek nyomán a sziget különböző részein utcai tüntetések kezdődtek. Röviddel később Bishopot hét miniszterével együtt katonák kivégezték.
Bishop kivégzése után a Népi Forradalmi Hadsereg alakított kormánytHudson Austin tábornok elnökletével. A hadsereg négynapos általános kijárási tilalmat hirdetett.
Ronald Reagan amerikai elnököt már régóta aggasztotta a mérsékelt grenadai kormány megbuktatása és akommunistának tartott népi erők hatalomátvétele. A szigeten – kubaiak irányításával – építés alatt álló repülőteret, amely nehéz katonai szállítógépek landolását is lehetővé tette, a szovjet–kubai katonai behatolás előkészítéseként fogta fel. Hat nappal Bishop kivégzése után az szigetet megszállták azAmerikai Egyesült Államok és a csatlós „Kelet-Karibi Véderő”(Eastern Caribbean Defence Force) fegyveres erői. Az Egyesült Államok állítása szerint az inváziótEugenia Charlesnak, aDominikai Közösség miniszterelnök-asszonyának kívánságára indították. Az Egyesült Államok mellett aDominikai Közösség és öt másik karibi ország fegyveres erői is részt vettek a grenadai hadműveletben. Később SirPaul Scoon grenadai főkormányzó állította, hogy ő kérte az inváziót, de az Egyesült Államok, valamintTrinidad és Tobago kormányai állították, hogy velük nem konzultált. A megszállás után visszaállították a forradalom előtti alkotmányt.
A forradalmi kormány és hadsereg 18 tagját börtönözték be az invázió után Maurice Bishopnak és hét társának megölése miatt. Ők álltak Grenada élén a gyilkosság idején, parancsnokként felelősnek mondták ki őket. Közülük tizennégy személyt halálra ítéltek, hármat sokévi börtönre, egy személyt pedig nem találtak bűnösnek.
2000–2002-ben ismét fellángolt a vita az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején történtek körül, amikor megkezdte tevékenységét az igazság és megbékélés bizottsága. A bizottságot egyrómai katolikus pap,Mark Haynes vezette, feladata a forradalmi kormány és a Bishop-rendszer idején, valamint korábban elkövetett jogtalanságok feltárása volt. Országszerte meghallgatásokat tartottak.
2004-ben, 59 évi hurrikánmentes időszak után, szeptember 7-én rátört a szigetre az Iván hurrikán. Ez 4. fokozatú hurrikán volt, a lakóházak 90%-át károsította vagy romba döntötte. A következő évben, 2005. július 14-én az Emily 1. fokozatú hurrikán okozott a sziget északi részén 110 millió dolláros kárt. Ez azonban elmarad az Iván által okozott kártól. Grenada gyorsan újjáépült hazai munkával és nagymérvű külső finanszírozással. 2005 decemberében a szállodai szobák 96%-a vendégfogadásra alkalmas állapotban volt, felújított felszereléssel, a szigorított építési előírásoknak megfelelve. A mezőgazdaság, különösen aszerecsendió-termelés is súlyos károkat szenvedett, de a felhalmozott készletek segítségével ki tudták várni az új szerecsendiófák termőre fordulását, így az ágazat a nyugati világ fő ellátója maradt.
2007 áprilisában Grenada több más karibi szigetországgal együtt a Krikett Világkupa házigazdája volt. Az Iván hurrikán után akínai kormány 40 millió dolláros hiteléből új nemzeti stadion épült, az építkezésen segélyként 300 kínai munkás dolgozott. A megnyitó ünnepségen atajvani himnuszt játszották, ami feszültséget okozott a két ország viszonyában.
Etnikai megoszlás: 79% fekete, 2% európai, 18%mulatt, 1% indián. 2011-re az afrikai feketék aránya 82%-ra nőtt.[6] Mindannyian az afrikai rabszolgák utódai. Mulattok (afrikai-európai keverékek) aránya mindössze 13%. Ezenkívül elenyésző számú ázsiai bevándorló, európai (a gyarmatosítók leszármazottai) és indián őslakos él a szigeten.
Az ázsiaiak indiai származásúak, arányuk 3%. Az európaiak britek 1%-nyian vannak.
Zambók, azaz indián-néger keverékek aránya kb. 2%. Az indiánok többsége karib, a Karib-szigetek névadói, de élnek még az eredeti őslakosok, az aravak indiánok utódai is. Az indiánok együttes aránya mindössze 1,5%.
Grenada mezőgazdasága jelentősen hozzájárul a szigetország gazdasági és szociális fejlődéséhez, főleg a vidéki területeken, ahol a lakosság nagyobb része a mezőgazdasági szektorban dolgozik.[8]
A sziget egyik védjegye aszerecsendió, amely még a nemzeti zászlón is szerepel. Grenadát sokan csak "Fűszerszigetként" emlegetik, ugyanis a szerecsendión kívül nagy mennyiségben termesztenekfahéjat,kurkumát,szegfűszeget illetvegyömbért.
Gyümölcsök és zöldségek terén azédesburgonya, ajamsz, akukorica, akáposzta, abanán és amangó mind egyike a legnagyobb mennyiségben termesztett alapvető élelmiszereknek (habár a banán-szektor termelése az 1990-es évektől visszaesett a külföldi piacok elérhetetlensége miatt).[9]
A mezőgazdasági szektor legnagyobb ellenségei közé tartoznak a különbözőtermészeti katasztrófák, illetve a trópusi betegségek.[10][11]
Export:Egyesült Államok 40%, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek 7%, Saint Lucia 7%, Franciaország 6%, Hollandia 5%, Németország 5%, Írország 5%, Antigua és Barbuda 5%
A Maurice Bishop nemzetközi repülőtér az ország fő repülőtere, amely összeköti az országot más karibi szigetekkel, az Egyesült Államokkal, Kanadával és Európával. Van egy repülőtér Carriacoun is.[13]
Vízi
A kikötők közül a legfontosabb Saint George’s kikötője.[12]
Grenada nemzeti étele az ún.oil down, amelynek alapanyagai a kenyérfagyümölcs, kókusztej, kurkuma, táró, sózott hal- és marhahús, illetve füstölt hering.[14] A konyhán fontos szerepe van a halaknak, a kecskehúsnak és acurrynek.[15] Halhúsból különféle süteményeket is készítenek. Grenadán különleges édességek is akadnak a gasztronómiában, úgy mint a guávasajt, a szőlőfagylalt, a ribizlitekercs, a tamarindusz golyó vagy a grenadai fűszertorta.
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
