Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Grósz Károly | |
 | |
| Miniszterelnökként 1989-ben | |
| Magyar Népköztársaság minisztertanácsának 12.elnöke | |
| Hivatali idő 1987.június 25. – 1988.november 24. | |
| Előd | Lázár György |
| Utód | Németh Miklós |
| AMagyar Szocialista Munkáspárt 2. főtitkára | |
| Hivatali idő 1988.május 22. – 1989.október 7. | |
| Előd | Kádár János |
| Utód | Nyers Rezső |
| Született | 1930.augusztus 1. Miskolc |
| Elhunyt | 1996.január 7. (65 évesen) Gödöllő |
| Sírhely | Farkasréti temető |
| Párt | MSZMP |
| Házastársa | Grósz Károlyné (1932–1989) |
| Gyermekei | Grósz Iván (1952–2008) Grósz Péter (1956-2019) |
| Foglalkozás | politikus |
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem(1973) |
| Halál oka | veserák |
 AWikimédia Commons tartalmazGrósz Károly témájú médiaállományokat. | |
Grósz Károly (Miskolc,1930.augusztus 1. –Gödöllő,1996.január 7.) magyar politikus, aMinisztertanács elnöke, azMSZMP főtitkára.
1930. augusztus 1-jén született miskolci munkáscsaládban. Apja Grósz Károly, aDiósgyőri Gépgyár esztergályosa; anyja Szikora Margit nyomdai berakónő. A négy elemi és négy polgári után a Diósgyőri Gépgyárban volt lakatosinas (1944–1945), majd nyomdásznak tanult, mialatt a Borsodi Nyomda nyomdászinasa illetve -segéde volt (1945–1949).1945-ben lépett be aMagyar Kommunista Pártba.1949–1950 között aMagyar Ifjúság Népi SzövetségeAbaúj vármegyei szervezetének titkára voltSzikszón, majd 4 évighadnagyként, aztán főhadnagyként a jugoszláv–magyar határon teljesített szolgálatot.1954-től aBorsod-Abaúj-Zemplén megyei pártbizottság agitációs és propagandaosztályának vezetője lett.[1][2]
1956-ban aforradalom alatt a posztján maradt. Az újságíróknak megtiltotta, hogy az eseményekről tudósítsanak, azÉszak-Magyarország napilap fejlécéről aKossuth-címert is eltávolíttatta.[forrás?]
"Grósz Károly '56-ban is olyan magatartást tanúsított, amelyből sohasem tűnt ki egyértelműen, hogy hova kötelezte el magát. Arra lehetett következtetni, hogy talán a Földvári-vonal mellett van, aztán kellő időben arcot változtatott, és hirtelen, Kádárhoz hasonló magatartással, 180 fokos fordulattal, pont az ellenkező oldalon állt.”Papp Miklós[3][4]
November 4-én a megyei pártapparátus vezetőjévé választották. Grósz Károly forradalom alatti aktivitása sokaknak szemet szúrt. Bodnár András volt városi párttitkár 1957. február 16-án, a diósgyőri nagyaktíván Grósz Károly és Déri Ernő felelősségének a felülvizsgálatát követelte, és a kompromittálodott Földvári Rudolf volt Borsod megyei első titkár „embereinek” nevezte őket.[5]
1961-től aMagyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottsága (KB) agitációs és propagandaosztályának munkatársa, közben pedig aMagyar Rádió és azMagyar Televízió párttitkára is volt.1968-tól a KB agitprop-osztályának helyettes vezetője, majd1974-től vezetője lett. Közben előbb aKISZ titkáraként tevékenykedett,[6] majd rövid ideig (1973. október – 1974. augusztus) betöltötte az MSZMPFejér Megyei Bizottságának első titkári tisztségét,[7] később pedig öt éven át (1979 végétől1984 végéig) aBorsod megyei pártbizottságot vezette.1980-ban beválasztották azMSZMP KB-ba. 1984–1987 között a Budapesti Pártbizottság első titkára volt.1985-ben azMSZMP Politikai Bizottságába is bekerült.
1987 június 25-én megválasztották a minisztertanács elnökévé. Programjában elismerte apiacgazdasági nyitás szükségességét, de a megújulást aszocializmuson belül képzelte el. Miniszterelnöksége idején, 1988 januárjában vezették be azáltalános forgalmi adót (ÁFA) és aszemélyi jövedelemadót (SZJA).Kormányának tagjai közül néhányan a rendszerváltás után is aktívak maradtak, példáulCsehák Judit (miniszterelnök-helyettes, majd szociális és egészségügyi miniszter) ésMedgyessy Péter (pénzügyminiszter, miniszterelnök-helyettes, majd miniszterelnök).
1988. május 20–22-én azMSZMPpártértekezletén teret nyert azállampárt reformszárnya, amely a "kibontakozási programot" bizonyos társadalmi lazítások árán kívánta megvalósítani. A működésképtelentervgazdálkodást meghaladva apiacgazdaság arányának növelését és a decentralizálást tűzte ki célul, mivel 1987-ben az egész folyamat a gazdaság katasztrofális, fenntarthatatlan állapotával indult. Az ambiciózus Grósz Károly és reformista köre elérték, hogy felmentsékKádár Jánost pártfőtitkári tisztségéből, aki ugyan a pártelnöke maradt, az addigi hatalma viszont megszűnt . Utódja Grósz lett. Leváltották aPolitikai Bizottság nagy többségét is. A pártértekezlet határozata kiállt az egypártrendszeren belüli, „a párt vezető szerepére épülő”szocialistapluralizmus mellett.
Grósz azonban nem tudta követni a saját maga által indított reformot, annak sem társadalmi, sem gazdasági vonatkozásait nem mérte fel helyesen. 1988 novemberében ellenforradalmi veszélyről beszélt ésfehérterrort vizionált, amikor az ellenzéki törekvések (konkrétan azEllenzéki Kerekasztal) szóba került.[8][9][10]
November 24-én már lemondásra kényszerült ésNémeth Miklósnak adta át a miniszterelnöki pozíciót. 1989 januárjábanPozsgay Imrenépfelkelésről beszélt, amire az éppenSvájcban tartózkodó Grósz január 30-án kijelentette, hogy Pozsgay nem ítélheti meg az 56-os események jellegét, arra csak az MSZMP KB jogosult. Meglepetésére február 11-én a KB is megállapította: "Népfelkelés történt 1956. október 23-án, igaz, hogy ellenforradalomba torkollott." Ezzel a merev Grósz már végképp nem érthetett egyet; nagyívű MSZMP-s karrierje ekkor zsákutcába jutott, főszerepe a politikai porondon véget ért.
Arendszerváltás során ragaszkodott a szocialista politikai rendszer és aVarsói Szerződés fenntartásához. AzUSA-beli útján, illetveFranciaországban és azNSZK-ban tett látogatásán[11] kívül további külpolitikai tevékenységeNicolae Ceaușescu román pártvezetővel Aradon tartott találkozója volt, amit azonban már akkor is súlyos kudarcként értékeltek és ennek megítélése azóta sem változott.
1989. március 29-én bejelentik a többpártrendszert, majd október 7-10 között az MSZMP rendkívüli kongresszusán az utódpárt, azMSZP megalakulását.[12][13] GrószBerecz Jánossal és másokkal az új pártba nem lépett be, ehelyett részt vett az MSZMP újjászervezésében, példának a „felszabadulás” utáni időket és az1956-os forradalmat követő hónapokat tekintve.1990-ben lemondott MSZMP KB-tagságáról és végleg visszavonult a politikától. 1996-ban hunyt el veseelégtelenségben.
Felesége, akivel két gyermekük született, 1989. július 16-án, két nappal Kádár János temetése után hunyt el súlyos betegség következtében.[14]
| Elődje: Lázár György | Magyarország miniszterelnöke 1987–1988  | Utódja: Németh Miklós |
