A sziget területe 3140 km²; partvonala mintegy 800 km hosszú.[3] Legnagyobb települése, Gotland megye és község székhelye a sziget középső nyugati partján található, 22 600 lakosú egykoriHanza-városVisby.
A napsütéses órák száma mintegy 2000 évente. Az évescsapadékmennyiség 500–600 mm körül alakul. A napi középhőmérséklet júliusban és augusztusban eléri a 17 °C-ot.[3]
Történelmét alapvetően földrajzi helyzete formálta. A Balti-tenger stratégiai fontosságú szigeteként a hajózás fellendülésekor, a viking korban rendkívül meggazdagodott a kereskedelemből és az akkoriban azzal szorosan összefüggő kalózkodásból. Sokáig független volt, de szoros kapcsolatok fűzték Svédországhoz. 1361-ben Dánia foglalta el, és csak 1645-ben lett Svédország része.
Ajégkorszak után, i. e. 10000 körül, a skandináviai jégtömeg elolvadása idején a sziget még sokáig víz alatt volt. Később azonban a tengerszint változása miatt magasan, a mainál sokkal jobban kiemelkedett, és az újkőkorban erdő borította, jó megtelepedési lehetőséget biztosítva az embereknek, akik halászattal és fókavadászattal foglalkoztak.[4] A legrégebbi feltárt települési maradványok 9200 évesek.[5][6]
Gotlandon mintegy 42 000 régészeti lelet ismeretes azújkőkorszakból, abronz- ésvaskorszakból és a koraiközépkorból. A rúnakövek Gotlandon jóval korábban jelentek meg, mint a svéd szárazföldön. Az első ilyen ismert síremlék i. sz. 300 körül készült,Stånga közelében találták és tartalmazza arúnaírás teljes ábécéjét. A 700-as évektől Gotlandon már nagy számban állítottak rúnaköveket, amiken gyakran képes ábrázolások is megjelentek hajókkal, karddal és pajzzsal felszerelt legénységgel.
Vaskori agyagedény
Vaskori harci csákány
Gotlandi rúnakő, i. sz. 700-800, hajó és harcosok ábrázolásával
Gotland a középkorban természetes átrakóhely volt a kelet-nyugati balti-tengeri hajózásban. A szigeten került elő a környező szláv és skandináv területeken talált összes kora középkori kincslelet (mintegy 240 000 darab érme) több mint a fele, körülbelül 700 lelőhelyről.[7] Ez mutatja a sziget gazdagságát, nagy kereskedelmi forgalmát, de a korabeli ottani élet veszélyességét is, hiszen ezeket az elrejtett kincseket gazdáiknak már nem volt alkalmuk magukhoz venni.
A gotlandi kereskedőknek már a 11. században saját telephelyük voltNovgorodban, majd 1180-ban ottSzent Olafnak szentelve saját templomot is emelhettek. Hasonlóképpen a novgorodi orosz kereskedőknek is volt saját, Szent Miklósnak szentelt templomuk Gotlandon, de telephelyet csak a 13. század közepén létesítettek. A 12. század második felétől egyre több német, elsősorban lübecki, és dán kereskedő érkezett a szigetre. Támogatta őket királyuk,I. Valdemar is, aki részt vett a dán távolsági kereskedők szervezetének, a Szent Knut gildének a megalapításában is. Visby polgársága nagyrészt német volt, döntőenLübeckből ésStralsundból. A város is tagja volt aHanza-szövetségnek.[7]
A sziget lakossága 60 124 fő.2007-ben 1957-en telepedtek le itt, míg 2045-en hagyták el a szigetet.[3]
Lakóitgotlanderek néven is emlegetik,svéd nevükGutar (agót népnév szinonimája). A szigeten az ún.gotlandi nyelvet beszélik, amely a kihaltó-gotlandi nyelv mai változata, ez utóbbit ugyanis azóészaki nyelv egyik önálló nyelvjárásaként tartották számon, ma viszont a modern gotlandit a svéd nyelv részének tekintik.
A sziget egybenSvédország egyikmegyéje (kb. akkora, mint a magyarVas vármegye) és ezen belül az egyetlen ottani alapfokú közigazgatási egység, azazközség neve is Gotland. A svédGotland tartományhoz a fő szigeten kívül hozzátartozik mégFårö szigete és néhány kisebb sziget.
Ez a szócikk részben vagy egészben aGotland című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
