Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Gornja Trstenica | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Gvozd |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44410 |
| Körzethívószám | (+385) 20 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 38 fő(2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 186 m |
| Időzóna | CET,UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 23′ 41″,k. h. 15° 57′ 14″45.3947,15.953945.394700°N 15.953900°EKoordináták:é. sz. 45° 23′ 41″,k. h. 15° 57′ 14″45.3947,15.953945.394700°N 15.953900°E | |
 | |
Gornja Trstenica faluHorvátországban,Sziszek-Monoszló megyében. KözigazgatásilagGvozd községhez tartozik.
Sziszektől légvonalban 34, közúton 53 km-re délnyugatra,Károlyvárostól légvonalban 33, közúton 57 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 13 km-re északkeletre, aKordun keleti részén, az úgynevezettBáni végvidéken, aVrginmostrólLasinjára vezető főúttól keletre,Bović mellett, a Golinja-patak két partján fekszik. Főbb településrészei Arlovi, Jakšići, Simići, Vukovići, Zimonje, Šarovi, Kvrkići és Ogluvine az itt élő családok nevét viselik.
A település a környék számos településéhez hasonlóan a17. század vége felé népesült be, amikor Bosznia területéről menekülő pravoszláv szerbek érkeztek ide. A falu akatonai határőrvidék része lett. A18. század közepén megalakult aGlina központú első báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás. A településnek 1857-ben 540, 1910-ben 682 lakosa volt.Zágráb vármegye Vrginmosti járásához tartozott. Lakói szegény földművesek voltak.1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd későbbJugoszlávia része lett. Amásodik világháború idején szerb többségű lakossága részben elmenekült, de sokakat meggyilkoltak, elhurcoltak, mások pedig partizánnak álltak. 1941 decemberében az ellenséges erők teljesen lerombolták a települést. A faluból 160-an vettek részt a felszabadító harcokban, közülük 46-an harcosként estek el a harcok során, míg 159 főt azusztasák és a németek gyilkoltak meg, 37-en a tífuszjárvány áldozatai lettek és további 4 lakos lett a harcok áldozata. A település teljes embervesztesége 246 fő volt.
A háború után megindult az újjáépítés. Adélszláv háború idején szerb lakossága a jugoszláv és szerb erőket támogatta. AKrajinai Szerb Köztársaság része volt. A horvát hadsereg aVihar hadművelet keretében1995.augusztus 7-én foglalta vissza települést, melyet teljesen leromboltak. A szerb lakosság elmenekült, de később sokan visszatértek. 2011-ben 88 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 540 | 607 | 521 | 614 | 700 | 682 | 626 | 806 | 661 | 684 | 671 | 558 | 441 | 299 | 102 | 88 |
