Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Gornja Oraovica | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Dvor |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44435 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 19 fő(2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 170 m |
| Időzóna | CET,UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 10′,k. h. 16° 25′45.16666667,16.4166666745.166667°N 16.416667°EKoordináták:é. sz. 45° 10′,k. h. 16° 25′45.16666667,16.4166666745.166667°N 16.416667°E | |
 | |
 AWikimédia Commons tartalmazGornja Oraovica témájú médiaállományokat. | |
Gornja Oraovica faluHorvátországban,Sziszek-Monoszló megyében. KözigazgatásilagDvorhoz tartozik.
Sziszek városától légvonalban 37, közúton 58 km-re délre, községközpontjától 15 km-re északkeletre aBáni végvidék déli részén, az Oraovica-patak mentén,Šegestin ésDonja Oraovica között fekszik.
A település neve olyan helyet jelöl, ahol sok a diófa. A név az„orah” (dió) növénynévből képzett helynév, mely egy„Orahovica” alakon keresztül alakult ki. Oraovica már a középkorban lakott település volt. Erről mesél a szomszédos Donja Oraovica"Crkvina" nevű településrésze, ahol a korabeli források szerint egy Szent Fülöp és Jakab tiszteletére szentelt templom állt. Határában egy másik, ismeretlen titulusú templom romjai is megtalálhatók. A középkorbanDobra Njiva várának uradalmához tartozott, mely egykor innen északkeletre, azUna folyó szigetén állt. A térség többi településéhez hasonlóan a16. század második felében foglalta el a török. Az1683 és1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután aKordun területéről katolikus horvát, a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Oraovica benépesülése is a17. században kezdődött, majd több hullámban a18. században is folytatódott.1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), melykatonai határőrvidék része lett.1745-ben megalakult aPetrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.
1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás ésZágráb vármegye Kostajnicai járásának része lett. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra.1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd későbbJugoszlávia része lett. Amásodik világháború idején aFüggetlen Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében a közeli városokba, Glinára, Dvorra, Petrinyára, Bosanski Noviba. A délszláv háború előestéjén csaknem teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága aKrajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A falut 1995. augusztus 8-án aVihar hadművelettel boszniai csapatok segítségével foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 36 lakosa volt.
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 243 | 248 | 208 | 153 | 140 | 114 | 37 | 36 |
(1931-ig lakosságát Donja Oraovicához számították.)
