Ez a szócikk a Petrinja községbeli Goráról szól. Hasonló címmel lásd még:Gora (egyértelműsítő lap).

Gora
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Sziszek-Monoszló
Község	Petrinya
Jogállás	falu
Irányítószám	44251
Körzethívószám	(+385) 44
Népesség
Teljes népesség	232 fő(2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	148 m
Időzóna	CET,UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 25′ 07″,k. h. 16° 11′ 32″45.41861111,16.1922222245.418611°N 16.192222°EKoordináták:é. sz. 45° 25′ 07″,k. h. 16° 11′ 32″45.41861111,16.1922222245.418611°N 16.192222°E
Sablon Wikidata Segítség

Gora faluHorvátországban,Sziszek-Monoszló megyében. KözigazgatásilagPetrinyához tartozik.

Sziszek városától légvonalban 16, közúton 23 km-re délnyugatra, községközpontjától 9 km-re délnyugatra aBáni végvidék középső részén, a 37-es számú főút északi oldalán, az Utinja-patak partján fekszik.

Gora ősi település, mely már aHorvát Királyság megalapításakor zsupánság székhelyeként az ország egyik legjelentősebb települése volt. Gora első írásos említése1201-ben történt egy birtok helyének meghatározásában„apud sanctum Clemetem in Gorra” (azaz a gorai Szent Kelemen templomnál) alakban.^[2]1209-ben„ecclesia cruciferorum de Gora” néven szerepel.^[2]1242-ben már a templomosok itteni várát is említik„castrum templarii de Guora” néven.^[2] Atemplomosoknak még a12. század végénIII. Béla király adományozott itt birtokot, akik rövidesen felépítették kolostorukat, templomaikat és várukat. A templomos rend feloszlatása után, a birtokaikat, kolostorukat és templomukat ajohanniták vették át, akik egészen a törökök hódítás kezdetéig maradtak Gora birtokában. Várukat is a török hódításig1578-ig említik.1334-ben a zágrábi püspökség plébániáinak összeírásakor Gorának már négy temploma is volt, melyeketSzűz Mária, Szent Kelemen és Szent Péter tiszteletére szenteltek. A negyedik templom a keresztesek kolostorának a temploma volt. Valamennyit a középkori település épületeivel és a johanniták várával együtt1591-ben a török pusztította el. Gora helye több évtizedre pusztasággá vált.

A17. század közepére a felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt, majd a század végére a török határ az Una folyóhoz került vissza. A török kiűzése után első említése1658-ban nemesi birtokként„praedium Gora” néven történt.^[2] Csakhamar elkezdték a lerombolt templomok újjáépítését is, melyek közül a Szűz Mária és a Szent Kelemen templomot1673-ban már újra említik. A plébániát csak1705-ben szervezték újjá, de ettől kezdve már anyakönyveit vezették. A török uralom alóli felszabadulás után a Turopolje, a Szávamente, a Kulpamente vidékéről és a Banovina más részeiről horvát katolikus családok települtek le itt. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban.1696-ban a szábor a bánt tette meg aKulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), melykatonai határőrvidék része lett.1745-ben megalakult aPetrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. A település1774-benaz első katonai felmérés térképén„Dorf Gora” néven szerepel.

A katonai határőrvidék megszűnése utánZágráb vármegye Petrinyai járásának része volt. 1857-ben 685, 1910-ben 929 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra.1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd későbbJugoszlávia része lett. Amásodik világháború idején aFüggetlen Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Adélszláv háború előestéjén csaknem teljes lakossága (96%) horvát nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de néhány hónap múltán 1991. szeptemberében elfoglalták a szerb erők és aKrajinai Szerb Köztársasághoz csatolták. A szerb megszállás idején a település teljesen elpusztult, a lakosságnak menekülnie kellett. A falut 1995. augusztus 6-án aVihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A háború után mindent újjá kellett építeni. A településnek 2011-ben 264 lakosa volt.

• Szűz Mária mennybevétele tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma^[5] a17. század közepén épültbarokk stílusban a középkori gótikus plébániatemplom (12. század) maradványainak felhasználásával. A18. század első felében átépítették, a hajó és a szentély új boltozatot kapott és egy barokk harangtornyot is építettek. A megújított templomot1736-ban Branjug zágrábi püspök szentelte fel. A templom rövidesen ismét népszerű búcsújáróhely lett, ezért 1781-ben a búcsújárók számára egy átriumot és egy előteret építettek. A 19. században a templomot két keresztboltozattal toldották meg, oldalt pedig sekrestyével és a Szent Anna kápolnával bővítették. 1991. szeptemberében a falut elfoglaló szerbek a plébániatemplomot is lerombolták. A háború után megkezdődött az újjáépítés. Ennek során a 19. századi bővítményeket teljesen elbontották és csak a középkori eredetű épületrészek újjáépítését folytatták. A templomot négy saroktoronnyal erősített fal övezi, melyek közül az északkeleti és a délkeleti saroktornyot lebontották. A fal az északi oldalon már nincsen meg, keleti része is csak nyomokban látható és a nyugati oldalon is csak egy része áll. A két megmaradt torony ötszögletű, külső falait lőrésekkel látták el.
• A plébániatemplom feletti dombon áll az1761-ben épített Szent János és Pál tiszteletére szentelt katolikus templom.^[6] A helyén a középkorban a Szent Kelemen templom állt. A település többi középkori templomához hasonlóan ezt is fal övezte, mely 1849-ben már romos állapotban volt. Maradványait az 1880-as földrengés pusztította el. A templom 1991-ben a szerb agresszió idején súlyos károkat szenvedett, mivel négy évig a hadműveletek övezetében volt. 1995 után újjáépítették.
• A johanniták középkori vára a mai településtől egy kilométerre északra, a Gorától Petrinyára menő út melletti Pribilović-hegyen állt. A hosszúkás várhegynek meredek oldalai vannak, tetejét pedig árok osztja két részre. A kisebbik részen falazott épületek maradványai különböztethetők meg, melyek valószínűleg a két féltoronnyal és a védőtoronnyal erősített várkastély maradványai. A mellette fekvő nagyobbik részen levő zárt terület az ide menekülő lakosság elhelyezésére szolgált. A platónak ezt a részét paliszádok és falazott kerítés övezték. A várhegyet az Utinja-patak öleli körül. A lábánál található a Steklinjak-forrás. 1991 és 1995 között a vár közelében volt a város védelmi rendszerének külső vonala.^[7]
• Gora központi terének keleti szélén található a Đureković ház,^[8] mely a 19. században épült, téglalap alaprajzú, szabadon álló, földszintes ház, kontytetővel. A ház kőből és téglából épült. Az emeleti rész lakás céljára szolgált, a földszinten pedig egy fogadó kapott helyet a hozzá tartozó háztartási helyiségekkel. A belső teret középső teherhordó fal osztja kétsoros helyiségekre. Az épület súlyosan megsérült a horvátországi háború alatt. A Đureković-házat több éve a természetvédelmi irányelvek szerint újítják fel. Kulturális, történelmi és környezeti értéke van.

• Petrinya község hivatalos oldala(horvátul)
• Petrinja község rendezési terve(horvátul)
• Snv:hr: Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Banije Zagreb, 2008.Archiválva2016. augusztus 7-i dátummal aWayback Machine-ben(horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
• Várak.hu: Gora Mária mennybevétele templom

• Petrinya turisztikai irodájának honlapja(horvátul)
• A gorai Mária mennybevétele templom régészeti feltárásaArchiválva2017. szeptember 25-i dátummal aWayback Machine-ben(horvátul)
• A sziszeki püspökség honlapja a gorai Mária-kegyhelyrőlArchiválva2017. szeptember 25-i dátummal aWayback Machine-ben(horvátul)

• Sziszek-Monoszló megye települései

• Fotó nélküli Horvát település infoboxot tartalmazó lapok
• Lapok térképekkel