Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Golinja | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Gvozd |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44410 |
| Körzethívószám | (+385) 20 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 19 fő(2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 184 m |
| Időzóna | CET,UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 25′ 20″,k. h. 15° 57′ 27″45.4222,15.957545.422200°N 15.957500°EKoordináták:é. sz. 45° 25′ 20″,k. h. 15° 57′ 27″45.4222,15.957545.422200°N 15.957500°E | |
 | |
Golinja faluHorvátországban,Sziszek-Monoszló megyében. KözigazgatásilagGvozd községhez tartozik.
Sziszektől légvonalban 33, közúton 50 km-re nyugatra,Károlyvárostól légvonalban 32, közúton 54 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 10, közúton 16 km-re északkeletre, aKordun keleti részén, az úgynevezettBáni végvidéken, aVrginmostrólLasinjára vezető főút keleti oldalánBović ésČremušnica között levő dombok közt szétszórtan fekszik. Főbb településrészei Brujući, Ivkovići, Milojevići, Gledići, Kekići, Piljovi, Rebrače, Radanovići és Išeci az itt élő családok neveit viselik. Išeci kivételével, melynek lakossága horvát, valamiennyi településrész szerb nemzetiségű.
A település a környék számos településéhez hasonlóan a17. század vége felé népesült be, amikor Bosznia területéről menekülő pravoszláv szerbek érkeztek ide. A falu akatonai határőrvidék része lett. A18. század közepén megalakult aGlina központú első báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás. A településnek 1857-ben 586, 1910-ben 570 lakosa volt.Zágráb vármegye Vrginmosti járásához tartozott. Lakói szegény földművesek voltak.1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd későbbJugoszlávia része lett. Amásodik világháború idején szerb többségű lakossága részben elmenekült, de sokakat meggyilkoltak, elhurcoltak, mások pedig partizánnak álltak. 1941 decemberében az ellenséges erők teljesen lerombolták a települést. A faluból 108-an vettek részt a felszabadító harcokban, közülük 36-an harcosként estek el a harcok során, míg 99 főt azusztasák és a németek gyilkoltak meg 51-en a tífuszjárvány áldozatai lettek és további 11 lakos lett a harcok áldozata. A település teljes embervesztesége 197 fő volt.
A háború után megindult az újjáépítés. Adélszláv háború idején szerb lakossága a jugoszláv és szerb erőket támogatta. AKrajinai Szerb Köztársaság része volt. A horvát hadsereg aVihar hadművelet keretében1995.augusztus 7-én foglalta vissza települést, melyet teljesen leromboltak. A szerb lakosság elmenekült, de később néhányan visszatértek. 2011-ben 38 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 586 | 528 | 434 | 542 | 573 | 570 | 598 | 747 | 621 | 497 | 482 | 416 | 360 | 270 | 65 | 38 |
