Ez a lap egy ellenőrzött változata
Gniew | |||
![]() | |||
A lovagvár | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Vajdaság | Pomerániai | ||
Járás | Tczewski | ||
Rang | város | ||
Irányítószám | 83-140 | ||
Körzethívószám | (+48) 58 | ||
Rendszám | GTC | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 6285 fő(2021. márc. 31.)[1] | ||
Népsűrűség | 981 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 47 m | ||
Terület | 6,04 km² | ||
Időzóna | CET,UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
![]() | |||
Gniew weboldala | |||
![]() AWikimédia Commons tartalmazGniew témájú médiaállományokat. |
Gniew (németül:Mewe); lengyel város aVisztula bal partján aPomerániai vajdaságban. Fő nevezetessége aNémet Lovagrend által épített lovagvár.
Nevének első írásos említése a 13. század első feléből származik,Terra Gymeu formában (Gmewan, Gimen, Gymen) 1229-ben, majdterra Mewe 1250-ben, ésterra Gemewe alakban 1283-ban.[2] AWońsk elnevezés is használatban volt. A sirályt jelentő németMewe név jelenleg is szerepel a város címerében a madár formájában. A név ősi szláv változata „magaslat”-ra utalt, de agniew szó a mailengyel nyelvben egyébként haragot, dühöt jelent.
A Visztula bal partjának ezt a szakaszát uraló magaslaton már az i.e. 2500 körüli korból is találtak település-nyomokat. Az első megerősített település maradványait a 7. századból tárták fel. A 10. században a település apolánok területéhez tartozott, a 11. században pedig aGdanski Pomeránia hercegeinek birtokában volt.1229-benII. Sambor herceg a települést az olivai kolostornak adományozta, ezzel összefüggésben maradt fenn róla az első írásos említés. Sambor azonban később, a testvérével,II. Swantopolkkal folytatott háborúja során újra birtokába vette a területet, majd végrendeletileg aNémet Lovagrend tulajdonába hagyományozta.
Sombor halála,1276 után a lovagrend birtokába vette a területet, és így történetében először kijutott a Visztula bal partjára. A település stratégiailag fontos helyzete miatt 1283-ban megkezdték a vár építését. 1297-ben a helység, német nevén Mewe, a Német Lovagrend nagymesterétől városi jogokat kapott. A városba német telepesek érkeztek és megindították a sör-, gabona- és fakereskedelmet. Ekkor alakult ki a város négyzetes piactere és sakktáblás utcaszerkezete. Városfal is épült, és a 14. század elejére a meglévő templom mellé elkészült a gótikus Szent Miklós-templom is. A 14. és a 15. század fordulóján épült a piactér közepén a városháza.
Az 1410-esgrünwaldi csata után a vár és a település a lengyelek birtokába került, de már 1411-ben visszaadták a lovagrendnek. Atizenhárom éves háború alatt Hermann Stargardgdański polgármestert, akinek a városa a lovagrenddel hadban állóPorosz Szövetség tagja volt, haláláig, 1461-ig a lovagvárban tartották fogva.[3]
1464-ben a lengyel csapatok hat hónapos ostrom után újra elfoglalták a várat és az amásodik thorni béke után a lengyel koronához tartozó autonómKirályi Poroszország része lett, lengyel sztaroszta irányítása alatt.
Súlyos károkat szenvedett a város a svéd-lengyel északi háborúk során, különösen amikorIII. Zsigmond lengyel király 1626-ban a város közelében vereséget szenvedettII. Gusztáv Adolf svéd király csapataitól.
1667-től 1696-igSobieski János, a későbbi király volt Gniew sztarosztája.[3] Az ő időszakában épült újjá a város, és ő építtette 1670 és 1674 között a várhegyenfelesége számára a Marysieńki palotát.
Lengyelország első felosztása során, 1772-ben a városPorosz Királysághoz került. Azelső világháború végén lengyel polgári védelmi egységek kikiáltották a „gniewi köztársaságot”. 1920-ban a város újra Lengyelország része lett. 1921-ben egy tűzeset súlyos károkat okozott a várban.
1939-ben a német csapatok elfoglalták a várost és a Danzig-Nyugat-Poroszország tartományhoz csatolták. A településenkoncentrációs tábort alakítottak ki az áttelepítendő lengyelek számára. A szovjet csapatok 1945. március 7-én szabadították fel.
A város háborús kárait kijavították, történelmi óvárosa és a vár ma kedvelt turisztikai célpont.