Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Giuliano Cesarini | |
 | |
| Született | 1398[1][2][3][4] Róma |
| Elhunyt | 1444.november 10.(45-46 évesen)[3] Várna |
| Foglalkozása | katolikus pap |
| Tisztsége |
|
| Iskolái |
|
 AWikimédia Commons tartalmazGiuliano Cesarini témájú médiaállományokat. | |
Giuliano Cesarini (Róma,1398 –Várna,1444.november 10.) rómaibíboros, pápai követ.
Egyike volt azoknak a tehetséges bíborosoknak, akiketV. Márton pápa nevezett ki anyugati egyházszakadás elsimítása után. Intelligenciája és diplomáciai képességei alapján a pápa kiemelkedő képviselője volt abázeli zsinaton. A zsinat másik résztvevője, a franciaJacques-Bénigne Bossuet püspök szerint Cesarini volt a katolikusok bástyája, amikor a római katolikus és az ortodox egyházak egyesüléséről tárgyaltak a zsinat során.
Cesarini egy római kisnemesi családból származott, amely jó összeköttetésekkel rendelkezett.[5] A perugiai egyetemen végezte tanulmányait, aholrómai jogot is oktatott. Amikor anyugati egyházszakadásnak V. Márton pápa megválasztása véget vetett, Cesarini Rómába utazott ésBranda da Castiglione bíboros szolgálatába állt.
1414-18-ban részt vett akonstanzi zsinaton, majd 1419-ben Branda bíboros társaságában Németországba és Csehországba utazott, ahol éppen zajlott ahusziták lázadása. Ezután pápai követ volt Angliában, majd 1426-ban V. Márton kinevezte bíborosnak és Németországba küldte, hogy keresztes hadjáratot szervezzen a husziták ellen. A hadjárat kudarca után Cesarini Bázelbe utazott, hogy az oda összehívott zsinaton részt vegyen.
 | Bővebben:Bázel–ferrara–firenzei zsinat |
Bázelben Cesarinit tették meg a zsinat elnökévé, aki sikerrel szállt szembeIV. Jenő pápa törekvésével, hogy a zsinatot bezárja.1437-ben mégis lemondott a zsinat éléről, mivel úgy látta, hogy a küldöttek többsége a pápát akarja megalázni és nem foglalkozik eleget az egyházi reformokkal.
Amikor Jenő összehívta aferrarai zsinatot (amely a bázeli zsinat riválisa volt), Cesarinit tette meg az ortodox egyházakkal való megbékélést vizsgáló bizottság elnökének.1439-ben a városban dúló pestisjárvány miatt a zsinat átköltözöttFirenzébe, ahol Cesarini továbbra is nagy szerepet játszott a görögökkel folytatott tárgyalásokon. A tárgyalások eredményeként rövid időre sikerült elsimítani anagy egyházszakadást és egyesült a keleti és a nyugati kereszténység.
1442-benIV. Jenő pápaMagyarországra küldte, aholHabsburg Albert1439-ben bekövetkezett halála óta szívós trónharcok dúltak az özvegy anyakirályné és a magyar trónra meghívott lengyel király között.1442.december 13-ánGyőrben sikerült olyanegyezséget létrehoznia a felek között, amelybenErzsébet özvegy anyakirályné fia, a csecsemőV. László jogainak fenntartása mellett elismerteI. Ulászló uralmát, és I. Ulászló eljegyezte Erzsébet királyné nagyobbik, akkor tízéves lányát,Annát. Ezután I. Ulászló bizalmasa lett,1443-ban követségben jártBécsbenIII. Frigyes német-római császárnál. Nagy része volt abban, hogy I. Ulászló megszegte a törökkel1444 júliusában kötött 10 éves fegyverszünetet és1444 szeptemberében hadjáratot indított aBalkánra. A bíboros1444.november 10-én avárnai csatában esett el.[6]
