Girona (katalán kiejtéssel: [ʒiˈɾonə]; spanyolul: Gerona [xeˈɾona])Spanyolország autonóm közösségében,Katalóniában találhatóGirona tartomány fővárosa, aTer,Onyar,Galligants ésGüell folyók összefolyásánál. A város hivatalos lakossága 2024-ben 106 476 fő volt,[2] de a Girona–Salt városi terület lakossága körülbelül 156 400 főre becsülhető (2020).[3] Girona aGironèscomarca és a vegueria Girona fővárosa is. Mivel ennek az ősi városnak a régi negyede nagy része megmaradt, Girona népszerű turisztikai célpont. A város 99 km-re északkeletre fekszikBarcelonától.
A régió első történelmi lakói aziberek voltak; Girona az ókori Gerunda,[4] azausetaniak városa. Később arómaiak erődöt építettek ott, amelyet Gerunda névre kereszteltek. Avizigótok uralkodtak Gironában, amíg715-ben amórok meg nem hódították.Nagy Károly785-ben visszafoglalta, ésKatalónia tizennégy eredeti megyéjének egyikévé tette. A mórok827-ben,842-ben,845-ben,935-ben és982-ben kifosztották.Wilfred a Szőrös878-ban Gironát a Barcelona grófsághoz csatolta.
A legkorábbi dokumentált bizonyíték azsidó közösség létezéséről Gironában körülbelül885-ből származik.[5] A12. században a gironai zsidó közösség virágzott, ésEurópa egyik legfontosabb kabbalisztikus iskolája működött itt. Gironarabbija,Moshe ben Nahman Gerondi (ismertebb nevén Nahmanides vagy Ramban) Katalónia nagyrabbijává nevezték ki. A zsidó negyed (Call Jueu) köré szerveződő gironai zsidó közösség1492-ben szűnt meg,[6] amikor akatolikus uralkodók egész Spanyolországban betiltották a judaizmust, és a zsidóknak választaniuk kellett a megtérés vagy a száműzetés között (lásdAlhambra-rendelet). Az azt megelőző 400 évben a zsidó temető aFranciaországba vezető út mellett, az óváros északi részén, a Montjuïc-hegy (középkori katalánul: a zsidók hegye) és aTer folyó között helyezkedett el.
Girona huszonöt ostromot élt át és hétszer került elfoglalásra.1653-banCharles de Monchy d'Hocquincourt,1684-benBernardin Gigault de Bellefonds,1694-ben pedig kétszerAnne Jules de Noailles vezette francia királyi seregek ostromolták. A félszigeti háború harmadik gironai ostroma során a várost1809 májusától decemberéig 35 000 francia napóleoni katona ostromoltaVergier,Augereau ésGouvion Saint-Cyr vezetésével. A folyamatos heves bombázás ellenére GironaÁlvarez de Castro vezetésével makacsul kitartott, mígnem a betegségek és az éhínségdecember 12-én kénytelen volt kapitulálni. Girona a francia uralom alatt,1809 és1813 között a Ter megye központja volt. A város nyugati oldalán lévő védelmi falakat a19. század végén lebontották, hogy a város terjeszkedhessen, míg a keleti oldalon lévő falak érintetlenek maradtak, de elhagyták őket.
Az elmúlt években a város keleti oldalán a városfal hiányzó részeit rekonstruálták. APasseig de la Muralla névre keresztelt út ma a régi város körüli turisztikai útvonalat képezi.
A Köppen éghajlat-osztályozás szerint Girona éghajlatanedves szubtrópusi, amelymediterrán éghajlatba megy át, enyhe téli nappali hőmérsékletekkel és hűvös éjszakai hőmérsékletekkel, valamint forró nyarakkal. Télen gyakran előfordul fagy (novembertől márciusig évente 41,3 nap), de a havazás meglehetősen ritka. A téli hőmérséklet −2 °C (28 °F)/−3 °C (27 °F) alá is csökkenhet, különösen a hőmérsékleti inverzió napjain. A nyári maximális hőmérséklet 40 °C (104 °F) felett nagyon ritka. Az átlagos éves csapadékmennyiség általában valamivel meghaladja a 700 mm-t. A legcsapadékosabb évszakok az ősz (szeptember–november) és a tavasz (április–június eleje). Zivatarok egész évben előfordulhatnak, gyakrabban nyáron, átlagosan 23,9 naponként, de általában még így is van egy jelentős száraz időszak.[7] Ez a város körüli természetes növényzeten is látható, mivel a növénytársulások többségét a szárazságtűrő tölgyek (Quercus ilex és, kisebb mértékben, Quercus suber és Quercus pubescens) és fenyők (Pinus pinaster, Pinus pinea és Pinus halepensis) dominálják.
A város az AP-7-es autópálya és az N-II-es országút mentén fekszik. A város a helyi közúthálózat csomópontja is, ahonnan útvonalak vezetnek a tengerpartra és aPireneusok felé.
A városban magánvállalatok által üzemeltetett, kiterjedt városi buszhálózat működik. Vannak járatok a Girona tartomány más városaiba és távolsági buszok is.
A Barcelonaig tartó út időtartama körülbelül 1 óra 35 perc a mindenhol megálló „Regionális” vonatokkal, 1 óra 15 perc hagyományos vonattal („Media Distancia”) vagy 37 perc az AVE-vel. Madrid 3 óra 45 perc alatt érhető el, szintén az AVE-vel.
A város repülőtere, a Girona-Costa Brava, 10 kilométerre délre található a város központjától. Főként annak köszönhetően nőtt meg jelentősen, hogy aRyanair egyik európai központjának választotta, de aztán újra zsugorodott, miután a legtöbb járatot áthelyezték abarcelonai El Prat repülőtérre.
A Girona repülőtér körülbelül 30 perces buszútra fekszik a gironai buszpályaudvartól és vasútállomástól, valamint egy órára Barcelona központjától, 92 km-re délre. A busz Barcelona központjában, azEstació d'Autobusos Barcelona Nordnál, Barcelona fő buszpályaudvaránál áll meg.
Girona népszerű úti cél a turisták és a barcelonai kirándulók körében – a vonatútBarcelona Sants és Girona közöttnagysebességű vonattal körülbelül negyven percet, expresszvonattal nyolcvan percet, regionális vonattal pedig kilencven percet vesz igénybe. Az óváros az Onyar folyótól keletre, a Caputxins meredek dombján áll, míg a modernebb rész a nyugati síkságon található. A városban számosszecessziós épület található, köztük Rafael Masó Farinera Teixidor című műve.
A jelenlegi helyén álló ősi katedrálist amórok mecsetként használták, és végleges kiűzésük után vagy teljesen átalakították, vagy újjáépítették. A mai épület amallorcai építész,Jaume Fabre iskola egyik legfontosabb műemléke és a katalán gótikus építészet kiváló példája. Kilencven lépcsőfok vezet fel hozzá. A kórust folyosó és kápolnák veszik körül, amely háromboltívvel nyílik a hajóra, amelynek hegyes kőboltozata a kereszténység legszélesebbje (22 méter). Belső díszítései között található egyretabló, amely avalenciai ezüstműves Pere Bernec műve. Három szintből áll, szobrocskákkal és domborművekkel, öntött és kalapált ezüstből készült, baldachinos fülkékkel keretezve. Az arany-ezüst oltárfrontot1809-ben a franciák vitték el. A katedrálisban találhatóRamon Berenguer és felesége sírja.
A városban a labdarúgás széles körben népszerű. A helyi labdarúgóklub aGirona FC, mely 2017-ben feljutott aLa Ligába. A klub stadionja az Estadi Montilivi.
Jan Frodeno, német származású triatlonista, olimpiai és világbajnok Gironában él családjával és itt működteti La Comuna nevű kávézóját és vendéglátó helyét.
