Agin egyégetett szeszes ital, amely olyan semleges ízű alkoholpárlatból (legtöbbször gabonaszeszből) készül, amit aközönséges boróka tobozbogyójával vagy annak kivonatával ízesítenek. Olykor sok más fűszert is felhasználnak, de ízében mindig a boróka dominál.
Eredettől függően sokféle típus létezik, de alapvetően kétféle gint különböztetnek meg. A desztillált gin készítésekor a szeszbe borókabogyót és egyéb fűszereket áztatnak, majd újra lepárolják. Ezután pedig esetenként tiszta alkoholt, kevés cukrot, és ízanyagokat adnak hozzá. A kevert gin készítésekor valamilyen semleges szeszt kivonatokkal vagy aromákkal ízesítenek. A ginalkoholtartalma az Európai Unióban legalább 37,5%v/v.[1]
Koktélokhoz szinte kizárólag a London Dry Gint (röviden London Gint) használják, amely egy kevésbé aromás desztillált gin; teljesen édesítetlen és nem tartalmaz hozzákevert ízanyagokat. Fűszeresebb típusa a Plymouth Gin (Plym). Sokszor emlegetett fogalom még a Sloe Gin, de ez valójában gin alapú kökénylikőrt jelöl.[2]
A hollandjenever (vagy genever, genièvre), bár „holland gin”-nek is nevezik, valójában a gin elődje,[3] mely a korai17. században jelent meg Angliában. Eredeti változata (azoude jenever) a ginnél fűszeresebb, és gyakran cseréppalackban árusítják. Malátapárlatokból fejlődött ki, és határozottan különbözik a későbbi ginektől. A jenevert legalább részbenárpából vagy más gabonából párolják kisüstben, és időnként fahordókban érlelik. Emiatt enyhén malátás, és/vagywhiskyhez hasonló íze lesz. A ma elterjedtebb új változat (ajonge jenever) nagyrészt semleges szeszből készül, íze pedig átmenet a gin és a vodka között.
Agin neve vagy afranciagenièvre, vagy ahollandjenever szóból ered, mindkettő borókát jelent.[4]
A borókabogyó gyógyhatása az ókor óta ismert;Galénosz a 2. században gyógyszerek hozzávalójaként említi. A gin elődei a 11-12. században megjelentgyógyszerészeti alkoholok közül kerültek ki. Borókás párlatot először 1266-ban említCantimpréi Tamás,Liber de natura rerum című művében.
Az italszakmában gyakran egy 17. századi holland orvost,Franciscus Sylviust nevezik ajenever feltalálójának, a valóságban azonban azaqua juniperi első ismert holland nyelvű receptje az 1552-ben kiadottConstelyc Distilleerboec-ben jelent meg, és e könyv mindenféle betegségek ellen ajánlotta.[5][6] A boróka erős, száraz íze azonban megoldást nyújtott a korabeli gabonapárlatok rendkívül rossz ízére is, így a jenever (a szintén népszerűlikőrök mellett) lehetővé tette, hogy a 17. századi holland kikötővárosok szeszfőzői piacképes szeszt állítsanak elő a nagy mennyiségben rendelkezésre álló gabonából.
A gin Angliában való elterjedése elsősorban a Hollandiában harcoló angol katonáknak köszönhető.[7] Az angolok anémetalföldi szabadságharcban találkoztak az itallal, tőlük ered a „holland bátorság” kifejezés is, mely az ittas ember bátorságára utal.III. Vilmos idején vált igazán népszerűvé Angliában, ugyanis Hollandia nagy részén is ő uralkodott.[8] A durva, rossz minőségű párlatok voltak a legelterjedtebbek, melyeket boróka helyett sokszor mérgezőterpentinnel ízesítettek.
William Hogarth:Gin-köz
A gin népszerűségét legfőképp az okozta, hogy a kormány engedélyezte házi lepárlását, majd nagy összegű vámot rótt ki a külföldről behozott italokra. Ez jó piacot jelentett a rossz minőségű gabonának, ami nem volt alkalmassörfőzésre: „ginházak” ezrei jelentek meg Anglia területén. Ezt a korszakot „ginőrületnek”(gin craze) is nevezik. Anglia 15 000 italmérő helyének több mint a fele „ginház” volt. A sör megítélése pozitív maradt, mivel gyakran biztonságosabb volt a fogyasztása, mint az akkoriban szennyezett, nyersvízé. Agint viszont különböző társadalmi és egészségügyi problémák okozójaként vádolták, és felelős lehetett a halálozási arány növekedéséért, mely megállította London korábbi, növekvő népszaporulatát.[8] A sör és a gin megítélésétWilliam Hogarth illusztráltaSör utca ésGin-köz című metszeteivel 1751-ben. Ennek emléke ma is él az angol nyelvben: a lecsúszottnak tartott bárokat „ginmalomnak”(gin mill) vagy „ginlebujnak”(gin-joint) nevezik, míg a részeg ember „gináztatta”(gin-soaked), az „anyaszomorító” (Mother's Ruin) pedig agin elterjedt elnevezése.
Az1736-os Gintörvény nagy adókat vetett ki a gin kereskedelmére, ami utcai zavargásokhoz vezetett. Ezt az adót egyre csökkentették, majd 1742-ben eltörölték. Az 1751-es Gintörvény sikeresebb volt: a szeszfőzők csak bejegyzett kereskedőknek adhatták el az italt, és a ginházak a helyi bírók hatáskörébe kerültek.[8] A18. századi gint kisüstökben párolták, és a ma ismert London Ginnél némileg édesebb volt.
Londonban a korai 18. században afeketepiacon árult gin illegális főzdékben készült (1726-ban 1500 ilyen létezett), és sokszorterpentinnel éskénsavval hamisították.[9] AWebster's Dictionary még 1913-ban is azt állította, hogy a közönséges gint általában terpentinnel ízesítik.[10]
Az 1900-as években a (szintén gyakran hamisított)abszint ellen kampányolók – más gyógynövényes alkoholok mellett – a borókabogyóból készült italok kapcsán is kiemelték, hogy a ginnek agykárosító hatása van.[11]
A trópusi brit gyarmatokon ginnel fedték el akinin keserűségét, ugyanis a kinin volt az egyetlen hatásos ellenszere a maláriának. A kinint szénsavas vízben oldották fel, ezt az italt matonikként ismerjük. Ez a keverék volt a mai gin-tonik őse, bár a mai tonik sokkal kevesebb kinint tartalmaz, így sokkal kevésbé keserű.
Az 1920-as években, az amerikaiszesztilalom idején terjedt el a hírhedt „bathtub gin” (fürdőkádas gin), melyetdenaturált szesz méregtelenítésével állítottak elő, majd különböző anyagokkal, példáulborókabogyó kivonatával ésglicerinnel ízesítették. Rendkívül rossz íze, és – a gyakran felületes méregtelenítés miatt – életveszélyes volta ellenére is népszerű lett, mert sok helyen csak ehhez lehetett hozzájutni. A „bathtub gin” kifejezés ma a házi készítésű ginre utal.[12][13]
A gint fogyasztják önmagában és keverve is, Magyarországon talán a legismertebb a gin és tonik keveréke, azaz agin-tonik.[14].[15] Egyesbáritalok alkotórésze, főleg mint alap, de gyakran kiegészítő összetevő.
↑[mcgill.ca/oss/article/did-you-know/malaria-reason-behind-gin-and-tonicDid you know that malaria spawned the gin and tonic?]. mcgill.ca. (Hozzáférés: 2020. november 22.)
Ez a szócikk részben vagy egészben aGin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
