Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ez a szócikk feltüntet forrásokat, deazonosíthatatlan, hol használták fel őket a szövegben.Önmagában eznem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segítslábjegyzetekkel ellátni az állításokat! Lásd még:A Wikipédia nem az első közlés helye |
| Gewehr 43 | |
 | |
| Típus | öntöltő puska |
| Ország |  Harmadik Birodalom |
| Alkalmazás | |
| Háborús alkalmazás | második világháború |
| Műszaki adatok | |
| Űrméret | 7,92 mm |
| Lőszer | 7,92×57 mm Mauser |
| Tárkapacitás | 10 |
| Működési elv | gázműködtetésű |
| Tömeg | 4,4 kg |
| Fegyver hossza | 1130 mm |
| Csőhossz | 550 mm |
| Csőtorkolati sebesség | 746-776 m/s |
| Hatásos lőtávolság | 500 m |
| Irányzék típusa | nyílt irányzék vagy ZF 42 távcső |
 AWikimédia Commons tartalmazGewehr 43 témájú médiaállományokat. | |
AGewehr 43 vagyKarabiner 43 (rövidítveG43,K43,Gew 43,Kar 43) egy7,92 mm űrméretű öntöltő puska volt, melyet aHarmadik Birodalomban fejlesztettek ki amásodik világháború alatt. AWalther gyártmányúGewehr 41 módosításával hozták létre, továbbfejlesztett gázrendszer használatával, amely hasonló volt aszovjet gyártmányú TokarevSZVT–40 öntöltő puskánál alkalmazotthoz.
Miután a német hadvezetés szembetalálkozott a szovjetek modern öntöltő puskáival, saját típus kifejlesztését rendelte el. Ennek eredményeképpen jött létre aGewehr 41, melyből a Walther és aMauser is megtervezte saját változatát. A Mauser változatot 1941-ben rendszeresítették, ebből legalább 12 755 darabot gyártottak, viszont harci körülmények között megbízhatatlannak bizonyult. A Walther változat jobban teljesített, ám megbízhatósága alulmaradt az elvárásoknak. 1943-ban a Walther egyesítette a Gewehr 41 puskát az új módosított gázrendszerrel, amely nagy mértékben növelte a fegyver teljesítményét. Az új fegyver a Gewehr 43 jelölés alatt került rendszeresítésre, majd 1944-ben átnevezték Karabiner 43-ra. 1943 és 1945 között valamivel több, mint 400 000 darab készült belőle.
1941-ben Németország lerohanta a Szovjetuniót aBarbarossa hadművelet részeként. Nem sokkal a háború kitörése előtt a szovjet Vörös Hadsereg elkezdte újrafegyverezni gyalogságát, kiegészítve régebbi forgó-tolózáras puskáit az új öntöltő SZVT–38 és SZVT–40 puskákkal. Ezek a fegyverek szinte lesokkolták a németeket, akik ezek után felgyorsították a saját öntöltő fegyverük fejlesztését.
Az SZVT sorozat egy egyszerű gázüzemű rendszert alkalmazott, amelyet hamarosan átvett a Walther is saját G41 puskájához, ennek eredményeképpen jött létre a G43. A G43 egyszerűbb, robusztusabb tervezete és mechanizmusa könnyebbé, egyszerűbben gyárthatóvá és sokkal megbízhatóbbá tette a fegyvert a Gewehr 41-hez képest. Az elit német hegyi alakulatok alkalmanként még létrafoknak is befogták a fegyvert. A G41 beépített tölténytárához képest nagy előrelépés volt a G43 10 töltényt befogadó kivehető tölténytára. A tárat felülről a G41-hez hasonlóan újra lehetett tölteni öt töltényes töltőléccel is. A fegyverrel felszerelt katonák általában magukkal vittek egy töltőléces táskát és egy G43-hoz készült tártáskát, melybe kettő darab tölténytár fért. A Gewehr 43 puskát 1943 októberében kezdték gyártani, majd 1944-től Karabiner 43 néven folytatták gyártását. A névváltásra azért volt szükség, mert a fegyver mindössze két centiméterrel volt hosszabb a szabványosKarabiner 98k puskától, így a Gewehr kifejezés (jelentése hosszú puska) nem igazán illett a fegyverre. AWehrmacht eredetileg minden gránátos századot 19 darab G43 puskával akart felszerelni, melyből tíz darabot távcsővel is ellátnak, viszont ezt a számot nem sikerült elérni.
A háború végéig összesen 402 713 darab puskát gyártottak, ebből legalább 53 435 darab készült mesterlövész puska kivitelben, melyeket Zielfernrohr 43 (ZF 4) jelzésű, négyszeres nagyítású távcsővel láttak el. A fegyvert eredetileg úgy tervezték, hogy fel lehessen rá szerelni aSchiessbecher puskagránátvetőt (a Karabiner 98k puska is alkalmas volt rá) és a Schalldämpfer hangtompítót, de ezek a tartozékok alkalmazhatósága sikertelennek bizonyult a próbák során, így még a sorozatgyártás előtt törölték a tervezetről. A fegyvert szuronnyal sem lehetett felszerelni. A háború után a fegyver a csehszlovák hadsereg hadrendjében szolgált még néhány évig. Ezen kívül a keletnémet határőrség és rendőrség (Volkspolizei) is használta a G43 öntöltő puskát.
A gyártás során több, kisebb módosítást hajtottak végre a G43 puskán. Nagyobb változtatás nem történt, mikor átálltak a Karabiner jelölésre, leszámítva, hogy a Gewehr szó helyett a Karabiner szót nyomták a fegyver oldalába. A két fegyver sem súlyban, sem hosszban nem különbözik. A háború vége felé ismeretlen számú K43 puskát gyártottak7,92×33 mm Kurz lőszerhez, és módosították, hogy használni lehessen hozzá azStG 44gépkarabély tárjait.
Habár a legtöbb G43/K43 puskát ellátták szereléksínnel a távcsövekhez, többségüket távcső nélkül juttatták a gyalogsághoz. A szabványos távcső a négyszeres nagyítású ZF 4 volt. A háború során sokféle változat tűnt fel, melyeket amatőr fegyverkovácsok készítettek. Sok fegyver puskatusáját letörték, mivel a német katonáknak parancsba adták, hogy tegyék használhatatlanná fegyverüket, ha fennállt a fogságba esés lehetősége.
Ez a szócikk részben vagy egészben aGewehr 43 című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.