Geronimo (csirikava nyelvenGoyaałé, vagyis 'one who yawns'(Ásító); angolul gyakranGoyathlay-nak ejtették), (1829.június 16. –1909.február 17.) azAmerikai Egyesült Államokban élőcsirikava apacsok kimagasló törzsi vezetője volt, aki hosszú háborút vívott a törzsi területeket elfoglaló európai telepesek ellen.
Geronimo Turkey Creeknél, a Gila folyó mellékágánál született, a maiÚj-Mexikó államban, mely akkorMexikóhoz tartozott, és melyet családja abedonkohe apacsok földjének tartott. Maga Geronimo is bedonkohe apacs volt. Amikor felnőtt, ő lett atörzsvarázslója és később kiváló harcosa, aki gyakran harcolt a mexikói csapatok ellen. A mexikói katonák1858-ban egy feltételezhetően békés kereskedelmi tanácskozáson megölték első feleségét és három gyermekét, amiért minden mexikóit gyűlölt élete végéig. A mexikóiak adták neki a „Geronimo” becenevet. A név eredete ismeretlen. Néhányan úgy tartják, hogy ez a Goyathlay névspanyolosított változata. Mások úgy hiszik, hogy a spanyolokSzent Jeromoshoz imádkoztak az őket ért támadása közben vagy a vele vívott heves harcok közepette.
Geronimo rengeteg ellenséggel harcolt; mind Mexikó, mind azEgyesült Államok csapatai ellen és híressé válthőstetteiről, amikor is számos embert szabadított ki a fogságból. Később ez a 38 férfi, nő és gyermek egy éven keresztül menekült egy 5000 fős amerikai csapat (akkoriban ez a hadsereg egynegyede volt) és a mexikói hadsereg elől. Ez a kis csoport volt az utolsó független indián harcosokból álló fő haderő, akik nem ismerték el az Amerikai Egyesült Államok kormányát azamerikai Nyugaton. Az ellenállás1886.szeptember 4-én ért véget, amikor Geronimo megadta magát az Egyesült Államok hadseregében szolgálóCharles B. Gatewood főhadnagynak a Skeleton-kanyonnál,Arizonában.
Geronimót Fort Pickensben,Floridábanbörtönözték be.1894-ben átszállították Fort Sillbe,Oklahomába. Öreg korára ünnepelt híresség lett. Kiállításokon jelent meg, ideértve az1904-es világkiállítástSt. Louisban, és számos vele kapcsolatos ajándéktárgy és fénykép kelt el, azonban soha nem engedték meg, hogy visszatérhessen szülőföldjére. Részt vett az Egyesült Államok elnökének,Theodore Rooseveltnek1905-ös avató ünnepségén.Tüdőgyulladásban halt meg Fort Sillben, most is ott nyugszik a katonai temető apacs indián foglyok számára fenntartott részén.
Geronimo (jobbra) és harcosai 1886-banGeronimo íjával és nyílvesszőivel (1904)Geronimo 1905 márciusában, hetvenhat évesen
A következő beszámoló egy csirikava fiútól származik, aki szemtanúja volt Geronimo gyógyítószertartásának:
„A Geronimo által vezetett szertartást, melyet láttam, egy idős ember számára rendezték, akit néhányprérifarkas vagykutya megbetegített. Egy fiú, aki tőle tanult, hozta a hírt, hogy szertartást fognak tartani, és mi így tanultunk azokból. Megkérdeztük Geronimót, hogy maradhatunk-e. Ő azt mondta, hogy igen, ám nem vakarózhatunk és nem csaphatunk semmilyen zajt sem.”
„A szertartás este kezdődött, amint besötétedett. Az egész egy fás területen, Geronimo otthonán kívül folyt. Tűz égett, Geronimo és a beteg a tűznyugati oldalán helyezkedett el. Geronimokelet felé nézett, és a beteg előtte feküdt mereven. Néhány idősebb ember is volt ott, akik közül majdnem mindenki a beteg ember rokona volt. Ám bárki, aki odajött, megnézhette a szertartást. Kör alakzatban ültünk a szertartásnak otthont adó hely mögött. A hely keleti oldalát szabadon hagytuk, ahogy mindig a szertartások alatt.”
„Geronimónak volt egy régi fekete vesszőkosara, mely tele volt a szertartáshoz szükséges dolgokkal. Volt benne egysastoll, egykagylóhéj és egyvirágporral teli erszény. Ezen dolgok mindegyikét egy takaróba csomagolta még a szertartás megkezdése előtt.”
„Sodort egyszivart és mind a négy égtáj felé füstöt fújt, kelettel kezdve, minden égtáj felé csak egy füstfelhőt fújva. Ezután elhajította a szivart. Miután ezzel végzett, bedörzsölte a beteg bizonyos testrészeit virágporral. Ahogy ezt megtette, imádkozott az égtájak felé. Ezek az imák mind a prérifarkasról szóltak, és ugyanabban a sorrendben következtek, mint az ezeket követő dalok.”
„Énekelni kezdett. Rengetegdalt hallhattunk, és ezek a dalok a prérifarkasokról szóltak. Arról, hogy a prérifarkas egy furfangos barát, akit nehéz meglátni és megtalálni, és hogy hogyan adta át Geronimónak ezen tulajdonságokat, melyek segítségével láthatatlanná válhat. Elmesélték, hogyan segít a prérifarkas a gyógyításban Geronimónak. Geronimo az éneklést dobbal kísérte, melyet egy görbe bottal ütögetett. Minden dal végén olyan hangot adott ki, mint a prérifarkas.”
„Amikor azesthajnalcsillag félúton volt ahorizont és azenit között, Geronimo abbahagyta az éneklést. Ez volt a csirikava éjfél. A szertartás négy éjszakán át tartott. Ugyanazok az imák, dalok és eljárások követték egymást mind a négy éjszaka során. Tudom, hogy Geronimónak szellemereje is van. Akkor éjjel azt mondta néhány fiúnak, hogy egy másik éjjel egy másik szertartást fog végezni egy betegen, egy szellembetegség ellen, és ha ott akarnak lenni, meg kell ígérniük, hogy nem vakarják meg magukat.”
Geronimo alakja az1979-esMr. Horn című filmben is megjelenik annak ellenére, hogy Geronimo soha nem ismerteTom Hornt. Geronimo karaktere aGunsmoke: The Last Apache (aGunsmoke című tévésorozat1990-es filmvászonra készített változata) és az1993-asGeronimo című tévéfilmben is megjelenik. Az1976-osBűnvadászok című film szereplője azt hiszi magáról, hogy ő Geronimo. AKinnikuman és azUltimate Muscle: The Kinnikuman Legacy japán televíziós mangasorozatokban egy erősen sztereotíp bennszülött birkózó szerepel, melynek figurája valamelyest a történelmi személyen alapul.
1940-ben, a Fort Benningben egy amerikaiejtőernyős katona az első bevetése előtti éjszakán látott egy filmet Geronimóról, és másnap az ugrás alatt az ő nevét kiáltozta, ez a szokás máshol is elterjedt.
Opler, Morris E.; & French, David H. (1941).Myths and tales of the Chiricahua Apache Indians. – Memoirs of the American folk-lore society, (Vol. 37). (New York: American Folk-lore Society. Újranyomta 1969-ben a New York: Kraus Reprint Co.; 1970-ben a New York; 1976-ban a Millwood, NY: Kraus Reprint Co.; és 1994-ben M. E. Opler, Morris vezetésével a Lincoln: University of Nebraska Press.ISBN 0-8032-8602-3).
Pinnow, Jürgen. (1988).Die Sprache der Chiricahua-Apachen: Mit Seitenblicken auf das Mescalero. (Hamburg: Helmut Buske Verlag.)
Geronimo – A legendás apacs vezér önéletrajza (Szenzár kiadó, Budapest, 2002.)
%2c_a_Chiricahua_Apache%2c_full-length%2c_kneeling_with_rifle%2c_1887_-_NARA_-_530880.jpg)
_and_his_warriors_in_1886.jpg)
