Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Gerlóczy Márton | |
 | |
| Horváth László felvétele | |
| Született | Váczi Márton 1981. augusztus 18. (44 éves) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | |
| Írói pályafutása | |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
| Alkotói évei | 2003– |
| Első műve | Igazolt hiányzás(2003) |
| Kiadói | Ulpius-ház Könyvkiadó,Scolar Kiadó |
Gerlóczy Márton (születettVáczi,Budapest,1981.augusztus 18. –)[1][2] magyaríró, újságíró, publicista. Legismertebb művei közé tartozik azIgazolt hiányzás (2003),A csemegepultos naplója (2009), azAltató (2017) ésA fikció (2021).
Anyja Mészáros Zsófia, akinek nagyapjaÁprily Lajos (1887–1967) költő, műfordító volt.[3] Apai nagyanyjaGerlóczy Sári, eredetileg Telléry Sára (1931) festő, grafikus.[4] 1987-ben elhunyt nevelőapja. Valódi édesapjával,Gerlóczy Ferenccel – akinek családja eredetileg a Kriegler nevet viselte, de a későbbiekben megváltoztatták –, öt évvel később ismerkedett meg.[2]
Első kötete 2003-ban jelent megIgazolt hiányzás címmel[4] azUlpius-ház Könyvkiadó gondozásában.[5] Az önéletrajzi ihletésű regényben a szerző gyermek- és kamaszkoráról ír,[4] „tisztázni akarja, hogy mi van mögötte és mi vezetett el idáig, megfogni és sorba rendezgetni az eddigi láncszemeket egy nagy fehér papíron, hogy bebizonyítsa magának, nem tévedt el, jó úton jár, hogy legyen erő a továbbiakhoz.”[6] A kötet „viharos sikert aratott”[7] és vegyes fogadtatásban részesült,[8] mindazonáltal közel 30 ezer példányban kelt el.[9] Glózik Gábor aMagyar Narancsban megjelent írásában „eredetiségre és igényességre törő, szép írói és szépírói szándék szülte figyelemre méltó műnek” nevezte azIgazolt hiányzást, és erényeként emelte ki „az önálló hang kialakítására való törekvést”, ugyanakkor megemlítette a szerző nyelvi túlkapásokra való hajlamosságát.[10]
Második regénye 2005. május 30-ánVáróterem címmel jelent meg szintén az Ulpius-ház Könyvkiadónál.[11] Vári GyörgyMagyar Narancs-beli kritikájában meglehetősen ellenszenves, ám néhol szerethető könyvnek nevezte a művet, amelyről ezt írta: „a szerzői érdeklődés teljes hiányában a regény világa nem is épülhet fel, nem lehetnek helyszínek és szereplők”, „[a] szerzővel a keserű kényszer íratja meg figuráit”.[12] Harmadik kötete, amelyA Szabadok Testvérisége címet kapta, a 2008-asünnepi könyvhétre jelent meg az Ulpius-háznál.[13]Bächer Iván ezt írta róla aNépszabadságban: „A Szabadok Testvérisége igen tudatos könyv. Látszólag a menekülés könyve. De nem az. Hanem a rálátás könyve. A szerző elmegy jó messzire, hogy rálásson odahagyott világára, ahová visszatér majd. Most ezt kellett megtanulnia. A látást, a messziről valót.”[7]
2009-ben, a 80. ünnepi könyvhéten debütáltA csemegepultos naplója című regénye. A könyvről beszélve Gerlóczy elmondta: „Egyszerűen egy szórakoztató könyvet akartam írni, ami anekdoták füzéréből áll össze.”[14] A műből színdarab is készült, a monodrámát 2014-ben azOrlai Produkciós Iroda mutatta beÖtvös András főszereplésével ésGöttinger Pál rendezésében.[15][16][17] 2012-ben aScolar Kiadónál látott napvilágotCheck-in című könyve, amely tíz országon átívelő, ironikus humorral átszőtt útleírásokat tartalmaz.[18] ARevizor portál kritikusa,Ayhan Gökhan szerint a műben Gerlóczy „jól hangzó, könnyen emészthető, poéndús mondatokkal operál, szövegkezelése addig a pontig rokonszenves és elfogadható, amíg nem vesszük az írásait túl komolyan. Onnantól viszont, hogy komolyan vesszük, nagy baj van, mert az általa vétett hibák bosszantóak.”[19]
2012-ben jelent megRabigában 2.: A mattyi vérengzés című, plágiumregényként hirdetett könyve is, amelynek megalkotásához azIvan Vazov bolgár szerző tollából származó, a bulgáriai oszmán uralmat bemutatóRabigában(wd) című 1888-as regényt használta fel, amelyet átírt, újraszerkesztett és új kontextusba helyezett; az átdolgozott mű 2021-ben játszódik a szélsőjobboldali kormány által irányított Magyarországon.[20][21][22]Létra című regényét a 2013-as ünnepi könyvhét alkalmából jelentették meg.[23] A mű „egy már önálló életet élő, névtelen és nincstelen főhős provokatív naplójának részlete”, amelyben „a társadalom alvilágába nyerhetünk betekintést”.[24] 2016 októberében adták kiElvonókúra című regényét, ebben három hónaposthaiföldi tartózkodását örökíti meg, amelynek során napról napra dokumentálja útitársának az alkoholfüggőséggel való küzdelmét és a leszokásra irányuló kísérletét.[25][26]
Kilencedik regénye 2017-ben jelent meg aScolar Kiadó gondozásábanAltató címmel, amelynek szerzőjeként nagyanyjának kisgyermekként elhunyt lánya, Mikecs Anna van feltüntetve.[27] Gerlóczy anyai nagyanyja, Jékely Márta, illetve dédnagyanyja, Áprily Lajos felesége, Schéfer Ida leveleinek, emlékiratainak, naplóinak felhasználásával írta meg a családregényt, amelynek középpontjában az utóbbi két nő alakja áll.[27][3] Az író elmondása szerint hét éven át dolgozott a könyvön.[3] A kötet bemutatójára 2017. szeptember 27-én,Mikecs László – Jékely Márta első férje – születésének 100. évfordulóján került sorKolozsváron.[28] Czenkli Dorka, aMagyar Narancs kritikusa „jelentékeny írói transzformációként” jellemezte a regény megszületését, amelyben a szerző „következetes filológusi aprólékossággal fejtette meg” a családi emlékiratokat, és „különös érzékenységgel, a több generáció történetét tablóként adja közre lebilincselően gazdag részletességű családregény formájában”.[29] AzÉlet és Irodalom újságírója, Dézsi Fruzsina szerint a kötetben „egy olyan, túlzásoktól, karikírozásoktól mentes, olykor filozófiai mélységeket is megnyitó tudatfolyam tárul elénk, amelynek minden sora a női létezés kényszerű, hétköznapi magányáról tanúskodik”.[30] A regényhez kapcsolódóan 2018-ban megjelent aNézd csak, itt egy japán! című kötet, amely dokumentálja azAltató borítófényképének elkészítése körüli eseményeket, illetve egy galérián keresztül mutatja be a műben szereplő család tagjait.[31][32]Petrőczi Éva aMagyar Kurírban „remekbe szabottborítótörténeti utóhangnak” nevezte a munkát: „Gerlóczy […] arra vállalkozik, hogy e kis gyűjtemény fénycsóvaerejű szövegeivel és a csatolt családi galériávalrévkalauzunk legyen azAltató kanyargós, gyakran olvasópróbáló vizein.”[33]
Írói stílusát a „hivalkodó”,[29] „harsány, provokatív és kegyetlenül ironikus” jelzőkkel illették.[30]
Irodalomportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap