George Harrison (Liverpool,1943.február 25. –Los Angeles,2001.november 29.)Oscar- és többszörösGrammy-díjas világhírű brit zeneszerző, zenész, énekes, producer. Elsősorban úgy ismert, mint a mai zenetörténet egyik legnépszerűbb és legnagyobb hatású zenekarának, aThe Beatles-nek a szólógitárosa, „a Csendes Beatle”. Komoly és jelentős szerepet játszott emellett abban is, hogy a mai nyugati társadalomnak a meditáció és a keleti kultúra iránti érdeklődése felébredt.[1][2]
Harrison még a Beatles tagjaként kezdett érdeklődni az indiai zene és a hinduizmus iránt; ekkortájt a nyugati társadalom is komoly érdeklődést tanúsított a keleti vallások, filozófiák és zene iránt. Később ez az érdeklődés és a meditáció Harrison magánéletének és zenéjének szerves részévé vált.
George Harrison azangliaiLiverpoolban született. A pontos időpont nem biztos: az anyakönyvi kivonat1943.február 24-ére, tíz perccel éjfél előttre teszi születését, bár őfebruár 25-én ünnepelte születésnapját. Második névként gyakran használta a Haroldot, pedig csak egy keresztneve volt. Harrison apját hívták Haroldnak.
Gyermekkorában azArnold Grove 12 szám alatti házban lakott. Általános iskolába aPenny Lane közelébe járt, a Dovedale Infantsba. Később a Liverpool Institute for Boys (ma már Liverpool Institute for Performing Arts) nevű iskolába járt, szegény diákként, és diáktársai úgy emlékeztek rá, mint aki csendesen, egyedül ült a sarokban. Az1950-es évek közepén ismerte megPaul McCartneyt, aki ugyanebbe az iskolába járt, és aki1958 februárjában beajánlotta az akkorQuarrymen nevű együttesbe. Az együttes később a basszusgitárosStuart Sutcliffe javaslatára nevet váltott, és The Beatles-ként vált világhírűvé.
George1959-ben rövid ideig a Blacklers Stores-ban dolgozott mint villanyszerelő tanonc, s a munka hasznára vált, mert a Beatlesből ő értett legjobban az erősítőkhöz és más berendezésekhez. Később saját stúdiót rendezett beKinfaunsban,esheri házában. Itt ő és a Beatles is készített demo-felvételeket.
Harrison, a könnyed játékú, találékony, elkötelezett ritmus- és szólógitáros zenéjét olyan előadók befolyásolták, mintChuck Berry,Carl Perkins ésChet Atkins. George rendkívül kreatív gitáros volt. Paul elmondása szerint, amikor a stúdióban megmutatták a dalok alapjait a csapatnak, George szinte reflexből olyan riffeket és szólamokat adott hozzá a dalokhoz, amelyek megadták nekik az összetéveszthetetlen Beatles-hangzást, és amelyek később nagyban hozzájárultak a dalok felejthetetlen dallamvilágához. A Beatles legtöbb híres gitárszólójával Paul McCartney és John Lennon meglepetésére George úgy tette színesebbé a szerzeményeiket, hogy azokba valódi értékeket lehelt. Paul saját elmondása szerint ő és Lennon alapszinten játszott a hangszeren, majd jött ez a tizenhét éves fiú, és kapásból, profi módon játszotta a kor legmenőbb rock and roll slágereit.[3]Harrison volt az első „Beatle”, aki azAmerikai Egyesült Államokban járt:1963 szeptemberében meglátogatta Louise nevű nővérét, akiIllinoisban élt. A The Beatles első fellépése azEd Sullivan Showban öt hónappal ezután következett. Látogatása alatt gyakran ment el egy lemezboltba, ahol a The Beatlesről érdeklődött. A tulajdonos még életében nem hallott a zenekarról. Amikor visszatért Angliába, azt mondta zenésztársainak, hogy elég nehéz dolguk lesz, ha meg akarják hódítani Amerikát.
A „Beatlemánia” idején gyakran mint a „Csendes Beatle” hivatkoztak rá, visszahúzódó természete miatt, és azért, mert a sajtótájékoztatókon szinte egy szót sem szólt. Inkább a különböző helyzeteket és az embereket vizsgálta. A Beatles tagjai közül leginkább őt érdekelték a zenekar pénzügyei,Brian Epsteinnel gyakran beszélt erről. Zenésztársaihoz hasonlóan neki is vannak nevezetes aranyköpései; amikor egy újságíró megkérdezte, hogy mit csinálnak két fellépés között a hotelszobáikban, Harrison azt felelte: „Korcsolyázunk”. Amikor arról kérdezték, mi annak a furcsa frizurának a neve, amit viselnek, röviden így válaszolt: „Arthur”.
Harrison saját dalait mindig maga énekelte, de ezeken kívül a következőket is: aPlease Please Me című albumról a „Chains” és a „Do You Want to Know a Secret?”, aWith the Beatles-ről a „Roll Over Beethoven” és a „Devil in Her Heart”, azA Hard Day’s Night-ról az „I'm Happy Just to Dance With You” és aBeatles for Sale-ről az „Everybody's Trying to Be My Baby” című dalokat.
Karrierjében fordulópontot jelentett az1965-ös amerikai turné, mely során egy barátja,David Crosby, aByrds egyik gitárosa és énekese bevezette azindiai klasszikus zenébe, és bemutattaRavi Shankar szitárművésznek. Harrisont elbűvölte a hangszer és belemerült az indiai zenébe; Harrisonnak elévülhetetlen érdeme, hogy a nyugati társadalom megismerte aszitárt és India zenéjét.
A Beatles távol-keleti turnéján vett magának egy szitárt, és ő lett az első a nyugati könnyűzene történetében, aki használta ezt a hangszert, mégpedig a "Norwegian Wood (This Bird Has Flown)" című dalban, aRubber Soul című albumon. Síkra szállt Shankar érdekében, és nagyrészt neki köszönhető, hogy a szitárművész fellépett az1967 júniusában rendezett Monterey Nemzetközi Popfesztiválon. Shankar nem volt elragadtatva Harrison első indiai hatást mutató dalaitól, de életre szóló barátságot kötött vele. Ezután Harrison szitárleckéket vett Shankartól Indiában.
Harrison ésJohn Lennon volt az első a Beatlesben, aki kipróbálta azLSD-t,1965-ben, tudtuk nélkül, fogorvosuk londoni fogadásán. Harrison hamarosan rendszeresen fogyasztotta és lelkesen propagálta, bár később megtagadta használatát.
A magánéleti fordulópont aHelp! című film forgatásán következett be: aBahamákon egy hindu hívő mind a négy Beatle-nek adott egy könyvet, ami areinkarnációról szólt. Harrison egyre inkább érdeklődött az indiai kultúra iránt, eközben pedig ahinduizmussal ismerkedett.1966-ban, a Beatles utolsó (amerikai) turnéja és aSgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band felvételének kezdete között feleségével,Pattie Boyddal Indiába utazott. Itt behatóbban tanulmányozta a szitárt, többguruval találkozott és több szent helyet is felkeresett.
Furcsa módon épp feleségén keresztül ismerte meg (már Angliában)Maharishi Mahesh Yogit1967-ben, aki a Beatles tagjait és feleségeiket bevezette atranszcendentális meditációba.1968 februárjában mindannyian azindiaiRishikeshbe repültek, hogy a jógi segítségével meditáljanak. Ringo és Paul korábban hazatértek, de George és John áprilisig maradtak. Egy szóbeszéd terjedt, ami szerint a jógi a Beatles kíséretének nőtagjait zaklatta. Amikor John erről beszélt, épp George volt az, aki azt mondta, hogy igaz lehet. Áprilisban ők is visszatértek Londonba, de Harrison nem adta fel a hinduizmusban való hitét.
Közeli barátságba kerültEric Claptonnal. Az1960-as évek végén közösen írták meg a „Badge” című számot, ami aCream búcsúalbumán jelent meg,1969-ben. Ez a szám volt az alapja a BeatlesAbbey Road albumán megjelent „Here Comes the Sun”-nak, amit Clapton hátsó kertjében írt. Harrison1966-ban feleségül vettePattie Boydot; Clapton az 1960-as évek végén beleszeretett a nőbe, és viszonzatlan érzelmeit – köztudottan – a Derek & The Dominoes együttessel1971-ben kiadott, csodálatos „Layla and Other Assorted Love Songs” albumba öntötte. Ám nem sokkal a megjelenés után Boyd elhagyta férjét, és1979-ben végül feleségül ment Claptonhoz. Mindezek ellenére a két férfi barátsága töretlen maradt.
Ugyanez nem mondható el Harrison ésPaul McCartney kapcsolatáról. A „White Album” felvételei alatt az állandó viták miatt Harrison többször is azzal fenyegetőzött, hogy elhagyja az együttest. A kettejük közötti nyilvánvaló feszültség jól látható a „Let It Be” film számos jelenetében, és ez odáig fajult, hogy ekkoriban Harrison rövid időre ki is lépett a Beatlesből.
Bár nem ő volt a zenekar elsődleges zeneszerzője (Lennon és McCartney írták a hatalmas Beatles anyag legnagyobb részét), de az idők folyamán Harrison dalszerzői készsége sokat javult, és munkáival fokozatosan elnyerte társai és a közönség elismerését. Az1960-as évek közepén Lennon és McCartney kezdte jobban elfogadni számait, bár későbbi nyilatkozata szerint mindig nehézségei voltak dalai felvételével, mert a többiek egy lemezre sosem engedtek be többet, mint egyet vagy kettőt.Emlékezetes Harrison számok ebből az érából az „If I Needed Someone”; „I Want To Tell You”; az indiai hatást mutató „Love You To”; a csípős „Taxman”, a sokat szidott „Within You, Without You”, ami pedig avilágzene egyik alapítója, vagy a „While My Guitar Gently Weeps”, amit nagyban befolyásolt barátja, Roy Orbison zenéje, és egy másik barátja, Eric Clapton játszotta a gitárszólóját; és a „Piggies”, ami szerencsétlen módon később szerepet kapottCharles Manson gyilkossági ügyében.
A „Here comes the Sun” és a „Something” valószínűleg a két legismertebb szerzeménye a Beatles-időszakból. Sőt, a „Something”-ot Harrison egyik legjobb dalának tartják, amelyet mégFrank Sinatra is feldolgozott. Növekvő zeneszerzői termékenysége párosítva a lemezre juttatás nehézségeivel azt eredményezte, hogy a zenekar karrierjének végére jelentős mennyiségű kiadatlan anyagot halmozott fel.
AMaharishi Maheshjógival való találkozás nyomán ismerkedett meg Harrison először ameditációval.1969 nyarán a Beatles elkészítette a „Hare Krishna Mantra” című számot, amit Harrison és a londoni Radha-Krishna templom hívei adtak elő, és amely világszerte sok országban fenn volt a Top 10-es listán. Ugyan ebben az évben ő és John Lennon találkoztak Ő Isteni Kegyelme A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupadával, aKrisna-tudat Nemzetközi Szervezete irányítójával. Harrison hamarosan magáévá tette aHare Krisna eszméit, és haláláig kapcsolatban maradt velük. Mivel még életében rájuk hagyományozta Lethmore Heath-i farmját sokan feltételezték, hogy halála után nagy összeget hagy majd a szervezetre. Ez megdőlt, végrendeletében nem kerültek megemlítésre.
A Beatles1970-es felbomlása után Harrison számos szakmailag és anyagilag is sikeres lemezt kiadott, szólóban és más együttesek tagjaként egyaránt. Miután a Beatlesben évekig korlátozták szerepét, első szólólemezére, azAll Things Must Pass-ra az ez idő alatt felgyűlt, kiadatlan dalok nagy részét feltette, így ez lett arockzene történetének első tripla lemeze. Szerepelt rajta a listavezető „My Sweet Lord” is, ami miatt bepereltékszerzői jogok megsértésének vádjával, az1963-as „He’s So Fine” címűChiffons slágerhez való hasonlatosság miatt. Harrison visszautasította a feltételezést, de1976-ban elvesztette a pert; az ítéletben a bíróság elfogadta, hogy valószínűleg nem tudatosan használta a Chiffons zenéjét saját dala alapjaként.
Valószínűleg az első modern kori zenész, aki nagyméretűjótékonysági koncertet szervezett. Az1971.augusztus 1-jén a New York-iMadison Square Gardenben megrendezett „Hangverseny Bangladesért” (The Concert for Bangladesh) két előadása negyvenezer nézőt vonzott, akik segíteni szerettek volna abangladesi háború éhező menekültjein.Ravi Shankar szitárművész nyitotta meg az eseményt, melyen olyan előadók vettek részt, mintBob Dylan (meglepetésvendégként),Leon Russel,Eric Clapton,Badfinger ésBilly Preston. Sajnáltaos módon, a koncert végül veszteséges lett.
Ebben az időben saját lemezei mellett Harrison több számot írt Ringo Starr számára, és John Lennon lemezein is megjelent.
Következő albuma aLiving in the Material World volt1973-ban. A „Give Me Love” nagy sláger lett, a „Sue Me Sue You Blues” pedig bepillantást engedett az ex-Beatle jogi harcaiba, de összességében a lemezt túlságosan vallásosnak minősítették.1974-ben kiadta aDark Horse-ot és elindított egy országos turnét azEgyesült Államokban. A lemez nem volt sikeres, az olyan számok ellenére sem, mint a „So Sad”, és a turné is keveseket vonzott a túlzott méretű igehirdetés és Harrison hangjának rekedtsége miatt.
Az1970-es évek további lemezei közül a legsikeresebb aThirty Three & 1/3 volt, amely az előzőhöz képest könnyedebb hangvételű volt és tartalmazta a „This Song” (a „My Sweet Lord” ügy karikatúrája) és a „Crackerbox Palace” (egy humoros, szürreális szám, valószínűleg aMonty Pythonnal való együttműködésére utal) slágereket.
1974-ben alakította meg lemezkiadóját, a Dark Horse Recordsot, amely példáulSplinter,Attitudes ésRavi Shankar lemezeit adta ki.1976-tól, amikor lejárt azEMI-jal kötött szerződése, saját lemezei is itt jelentek meg.
Barátja és volt zenekari társa,John Lennon meggyilkolásának hírére Harrison megváltoztatta egy Ringo Starr számára írt dal szövegét, hogy Lennon emlékdalává tegye. Az „All Those Years Ago” mai napig fontos helyen szerepel a nosztalgiaadók műsorában. Mindhárom ex-Beatle játszott benne, így a zenekar feloszlása óta először jelentek meg mindhárman azonos lemezen, bár a dalt egyértelműen George írta. Az1982-esGone Troppo lemez hűvös fogadtatása után Harrison 5 évig nem jelentetett meg új albumot.1987-ben tért vissza aCloud Nine-nal, aminek társproducereJeff Lynne volt. A legsikeresebb szám azEgyesült Államokban listavezető, azEgyesült Királyságban második helyre befutó „Got My Mind Set On You” című feldolgozás volt. Maga a lemez a toplistákon nyolcadik lett.
Az1980-as években részt vett aTraveling Wilburys megalakításábanRoy Orbisonnal,Jeff Lynnenel,Bob Dylannel ésTom Pettyvel, amikor összegyűltek Dylan garázsában, hogy gyorsan felvegyenek egy számot Harrison várható európai kislemezének hátoldalára. A kiadó rájött, hogy a „Handle With Care” túl jó erre a célra, és bejelentette igényét egy önálló lemezre. Ezt két hét alatt összehozták, mert Dylan épp turnéra készült, és1988 októberében jelent meg. Az előadók pedig különböző álneveken szerepeltek rajta, mint id. Charles Truscott Wilbury állítólagos fiai. Óriási siker lett, aRolling Stone zenei magazin minden idők legjobb 100 albuma közé választotta.
Harrison egy másik sikeres kalandja ebben az időszakban a filmkészítéshez kötődik, amelyet sajátHandmade Films nevű stúdióján keresztül valósított meg. A Beatles tagjai imádták aGoons felforgató humorát, és Harrison rajongója lett követőiknek, aMonty Python csapatnak. Ő biztosított anyagi támogatást aBrian élete című Python filmhez, mikor az eredeti gyártó, az EMI Films kihátrált belőle, megijedve a mű keltette vitáktól. A Handmade később olyan filmeket készített, mint aMona Lisa, Időbanditák, Sanghaji meglepetés és aMi ketten. Harrison több rövid szerepet kapott ezekben a filmekben, így például bárénekes a Sanghaji meglepetésben, és ő Mr. Papadopolous aBrian életében. Legemlékezetesebb karakteralakítása az ex-PythonEric Idle által rendezett Beatles-paródiában,The Rutles-ben.
BárRoy Orbison elhunyt, az évtized egy új Traveling Wilburys albummal kezdődött. Az együttes állítólag Del Shanonnal próbálta meg pótolni Royt, azonban ő is hamarosan meghalt, ezért négyesben vonultak stúdióba. A lemez nem volt olyan sikeres, mint elődje, de jó darabig a slágerlistákon maradt a „She's My Baby” és „Wilbury Twist” számoknak köszönhetően.
1990-benGary Moore felkérte Harrisont, hogy zenéljenek együtt Moore "Still Got The Blues" című albumán. Harrison a "That Kind Of Woman" című számban működik közre háttér-énekesként, továbbá játszik a felvételen slidegitáron is.
1991-ben HarrisonJapánban turnézott Eric Claptonnal. Ez volt az első a sikertelen 1974-es amerikai koncertsorozat óta, és bár látszott, hogy élvezte, ez lett az utolsó is. ALive in Japan felvételei ekkor készültek.1992-ben kiadott egyBest Of lemezt, amelyen az 1976–1992 évek legsikeresebb dalai szerepeltek. Rákerült még három új szám is, a „Poor Little Girl”, a „Cheer Down” és a „Cockamamie Business”, melyek furcsa módon aThe Beatlest idézték.
Az1990-es évek során az egykori dohányos George Harrison komoly harcot folytatott arákkal,daganatokat távolítottak el a torkából és a tüdejéből.1999.december 30-án egy őrült rajongó, a 35 éves Michael Abram gyilkosságot kísérelt meg ellene; betört a házába, és többször megszúrta, kilyukasztva atüdejét. Harrison és felesége ártalmatlanná tette a támadót, és átadta a rendőrségnek. Abramot, aki abban a hitben élt, hogy Harrison „megszállta” és „Isteni küldetése” lett volna megölni a művészt, később felmentették, mivel beszámíthatatlannak nyilvánították.
Los Angelesben halt meg, egy barátja otthonában2001.november 29-én, 58 éves korában. A halál oka áttétestüdőrák, amely megtámadta azagyát. (Harrison erős dohányos volt, a sikerei idején saját bevallása szerint 4-5 dobozzal is elszívott naponta.) Holttestét elhamvasztották, és bár a hírek szerint hamvait aGangesz folyóba szórták, a ceremóniát nem az előre bejelentett időpontban hajtották végre, hanem a nyilvánosság kizárásával.
Halála után a családja a következő nyilatkozatot tette közzé:
„Úgy hagyta el a világot, ahogy élt: bízvaIstenben, nem félve a haláltól, nyugalomban, családja és barátai körében. Gyakran mondogatta, hogy »minden várhat, csak Isten keresése és egymás szeretete nem«”.
Utolsó albumát, aBrainwashedot, mely2002 novemberében jelent meg,Dhani Harrison és Jeff Lynne fejezte be. Halálának első évfordulóján, a „Koncert George-ért” keretében a két még élő Beatle,Paul McCartney ésRingo Starr, valamint Harrison fia és barátaik aRoyal Albert Hallban egy különleges emlékkoncerten tisztelegtek előtte, melynek bevételeit a „Material World Charitable Foundation” kapta.Ravi Shankar lánya,Anoushka ShankarJeff Lynne-nel közösen adta elő az „Inner Light”-ot, Clapton és Lynne az „I Want To Tell You”-t és az „If I Needed Someone”-t, ,Tom Petty and The Heartbreakers (Jools Hollanddal Sam Brownnal) a „Taxman”-t és az „I Need You”-t. Starr énekelte a „Photograph”-ot, aMonty Python (Michael Palin,Terry Jones,Eric Idle ésTerry Gilliam) a „The Lumberjack Song”-ot, McCartney és Starr közösen a „For You Blue”-t.A finálén az összes előadó közösen énekelte a „Something”, a „While My Guitar Gently Weeps”, a „My Sweet Lord” (a billentyűknélBilly Prestonnal) és a „Wah-Wah” című Harrison-számokat.
.jpg)
