Gaston Doumergue (Aigues-Vives,1863.augusztus 1. – Aigues-Vives,1937.június 18.) francia államfő és a Harmadik Köztársaság 47. és 77. miniszterelnöke volt. Emellett számos miniszteri tisztséget is ellátott. Elnökségét a politikai instabilitás jellemezte.
Hugenotta családban született. TanulmányaitNîmes-ben folytatta, majdPárizsban jogi végzettséget szerzett.1885-ben, Nîmes-ben kezdte meg az ügyvédi pályafutását.1890-től1892-igIndokínában,1893-ban pedigAlgériában bíróként tevékenykedett.1893-ban a nîmes-i radikális szocialisták képviselőjekét a francia képviselőház tagjává választották.1902-től1905-ig a gyarmatügyi miniszteri,1906-tól1908-ig a kereskedelmi miniszteri, 1908-tól1910-ig pedig a közoktatási miniszteri tisztségeket látta el.1910-ben bválasztották aszenátusba. Röviddel azelső világháború kitörése előtt kinevezték miniszterelnökké és hadügyminiszterré. Az utóbbi tisztségről lemondott, majd1914 augusztusában, a háború kitörésekor ismét ő látta el a hadügyminiszteri teendőket. Ezt a pozíciót azonban rövidesen a gyarmatügyi tárcára cserélte, amelyet1917-ig megtartott.[1][2]
1923-ban a Francia Szenátus elnökévé választották.1924 júniusában a korrektségéről és a pártatlanságáról ismert Doumergue lettAlexandre Millerand elnök utóda. Millerand lemondását heves viták és konfliktusok előzték meg. Ez a politikai instabilitás Doumergue elnökségére is hatással volt.1931-ben, amikor letöltötte az elnöki ciklusát, Doumergue aTournefeuille-ben található vidéki házába vonult vissza.1934-ben, amikor úgy tűnt, hogy polgárháború tör ki Franciaországban, Doumergue-et felkérték aPárizsba való visszatérésre.1934.február 9-én kormányt alakított és átmenetileg sikerült stabilizálnia az ország helyzetét. Reformokat dolgozott ki a kormány végrehajtó testületének erősebbé tétele érdekében. Ez a program azonban ellenállást váltott ki. Doumergue még ebben az évben visszavonult a politikától.1937.június 18-án hunyt el Aigues-Vives-ben.[1][2]
.png)
