Ez a lap egy ellenőrzött változata
.jpeg)
Agandhárai művészet(gréko-buddhista művészet) Északnyugat-India területén, az ókoriGandhárában az1–5. században virágzott.Nagy Sándor keleti hadjárata alatt ez a terület isgörög befolyás alá került ési. e. 190-től görögfejedelmek uralkodtak felette.Pártus,szkíta,perzsa, görög és bennszülött lakossága sajátságos, önállóművészetet teremtett.
Ahellenisztikus művészet hatása ezen a területen teljesen átalakította az indiai művészetet és igen nagy hatással volt aKözel-Kelet ésTávol-Kelet művészetének további fejlődésére is.
A gandhárai művészet elsősorban vallásos művészet volt, abuddhizmus szolgálatában.Buddhát, akit addig csak jelképekkel ábrázoltak (példáulkerék vagyoroszlán alakjában), mostApollón mintájára emberként mintázták meg.
Nagyobb szabású emlékeiSzárnáthban,Mathurában és különösenAmrávatiban kerültek elő. Azalexandriaihellenisztikus művészet hatását lehet felfedezniSzáncsi ésBarahat emlékein is. A terület főhelye Purusapura (Pesavar) volt, deAfganisztán is a gandhárai művészet gazdag lelőhelyének bizonyult.
A gandhárai művészet főleg aszobrokat kedvelte. Ezekből a budapestiHopp Ferenc Keletázsiai Múzeumban szép gyűjtemény található (Schwaiger Imre ajándéka).
A legelső buddhista szobrászok csak Buddha földi életéből vett jeleneteket ábrázoltak. A Buddha-ábrázolások két típusa ismert: az egyik bő köpenyben álló, két kezét áldóan kinyújtó, tanait ünnepélyesen kinyilatkoztató mestert jeleníti meg. Ez a szobrászati stílus Nagy Sándor hódításai révén jutott el az országba. A másik típus a keresztbe tett lábakkal ülő Buddha. Ez az ábrázolás tiszta indiai eredetű.
A gandhárai Buddha-szobrok egész felépítésükben különböznek abrahmanista szobroktól. Többnyire szigorúszimmetria jellemzi őket. Az alak egy háromszögbe foglalható, szabályosgeometrikus alkotás. Hátoldalához olykor hatalmasglória csatlakozik, mely eredetileg csak a fej és a kisugárzó emberi erők hangsúlyozását szolgálja. A buddhista-művészetben később viszont geometrikus díszítőelemmé lett, amely a szobrot csak még merevebbé teszi. Ruhátlan Buddha-alakokat is készítettek, ezek még kevésbé testszerűek, mint a felöltöztetett figurák.
Az 1. században rengeteg Buddhafej-ábrázolás jött lére. Először ezek a Buddha-fejek hidegen, tartózkodóan, kifejezéstelenül hatnak.India festészete című művébenDzsaváharlál Nehru megjegyzi, mennyire csalóka ez a benyomás: „Az ismételt szemléletnél azonban olyan szenvedélyességet és kedélybeli mozgalmasságot fedezhetünk fel a csendes, mozdulatlan arcvonások között, amelyek idegenek számunkra, és hatalmasabbak, mint azok a szenvedélyek és indulatok, amelyeket ismerünk. Bár a szeme lecsukódik, mégis a szellem ereje sugárzik belőle, és a testet erő járja át.”
Mathura templomvárosa, mely már előbb a kőfaragás központja lett, megfogalmazta a Buddha-ábrázolás végleges típusát.