Agótika az érettközépkorművészetének egy irányzata, amely mintegy két évszázadot ölelt fel.[1] Észak-Franciaországban aromán művészetből fejlődött ki a12. században,[1] majd egész Nyugat-Európában, valamint Észak-, Dél- és Közép-Európa nagy részén is elterjedt. A stílus 19. századi újjáéledésétneogótikának nevezik.
A szó alatingothicus (=agótokkal kapcsolatos) kifejezésből származik.[2]Az elnevezést először pejoratív értelemben használták areneszánsz korban, a sötétnek véltközépkor művészetét illették vele a fényesnek tartottantik művészettel szemben. A kifejezést a reneszánsz kor olasz írói alkották meg, akiknél mélyen élt a gót barbár pusztítások emléke, ahogy azok az5. században elpusztították a Római Birodalmat és annak klasszikus kultúráját, ezértgoticó-nak, barbárnak mondták.[3] Az elnevezést egyébkéntGiorgio Vasari óta használja aművészettörténet (csakúgy, mint az antikvitás kifejezést). Bár a művészettörténészek már régóta rájöttek, hogy a gótikus művészetnek semmi köze a gótokhoz, a gótika kifejezés továbbra is megmaradt.
Számos vonatkozásban különbözik a középkor másik stílusirányzatától, aromanikától. Mivel egyes országokban a gótika eltérő időpontokban jelent meg, sokszor a két irányzat kortársként (nem beszélve a szintén kortárs iszlám és bizánci művészetről) volt jelen, lényegében nem egymást váltották fel, még csak nem isátmeneti stílussal győzedelmeskedett a gótika a romanika felett. A kettő összehasonlítása és értékelése valójában egymás nélkül nehezen értelmezhető, mert ugyanannak a kulturális közegnek megnyilvánulásai (lásdközépkori művészet).
Csúcsíves építészetnek is nevezik; lényege a csúcsíveskeresztboltozat, amely a maga s a vele kapcsolatos nagyszerű támasztórendszer geniális konstrukciója révén a függőleges tendenciának majdnem korlátlan érvényesülését teszi lehetővé, ami azután egy új és önálló, bár alapjaiban az előző korok építészetére támaszkodó formanyelv megteremtésére vezet.[4]
A csúcsíves templom belsőjének sejtelmes hangulata mély áhítatot ébreszt, amellett a gótika nagy profán építészeti alkotásai, amelyekben különösen Belgium gazdag, a polgári öntudatot fejezik ki erőteljesen és hatásosan. A stílus egyes helyeken oly mély gyökeret vert, hogy hosszú ideig sikerrel állt ellen areneszánsznak: így Spanyolországban, ahol még a 16. században is csúcsíves dómokat építettek.[4]
A gótika korának művészetét elsősorban már nem a feudális nagyurak, hanem a városok és a gazdag polgárok támogatják, fejlesztik. A gótika korát az őt követő reneszánsztól az választja el, hogy míg a gótika egyházi felfogásában, szellemi műveltségében még nem szakadt el a középkortól, addig a reneszánsz a középkori életszemlélettel szemben a teljes tagadás álláspontjára helyezkedett, amivel éretté tette a helyzetet az újkor egyházi, szellemi és társadalmi reformjai számára.[5]
A gótikát archeológiai kultúrának kell tekinteni. Egyrészt, mert emlékei részben elpusztultak, másrészt, mert a mai emlékek (főképp az épületek) a 19. században nem kerülték el a historizálóműemlékvédelem átépítéseit (például a budaváriMátyás-templom). Az archeológiai kultúrák megértéséhez pedig egyfajta szellemi rekonstrukciót kell végezni. Erre a célra jól használható kézikönyvek születtek.
A gótikus művészet társadalmi hátterénél gyakran az egyre erősödőpolgárságot, acéheket nevezik meg, mint a művészet fejlődésének fontos tényezőit. Ez azonban csak részben igaz, hiszen a nagyobb megrendelők továbbra is a királyok, azegyház és az udvarok voltak. Csak ezek után említhető meg a városi polgárság szerepe. A céhes szervezetek valóban fellendítették a termelést mind az ipari, mind a művészeti termékek esetén (sorozatban gyártott kisebb kegyeleti tárgyak). Céhekbe tömörültek az építőmesterek (úgynevezett építőpáholyok), azötvösök, aszobrászok és afestők, gyakran más céhekkel együtt (festők például orvosokkal és gyógyszerészekkel). Önálló festőműhely csak népesebb városban volt. Gyakorta egyetlen város látta el egy egész vidék megrendeléseit (példáulKörmöcbányaBars vármegyét). A művészek nem számítottak egyéniségnek, erősen függtek a megrendelőtől, és annak elvárásaitól.
A polgári vonatkozású művészetet gyakran világi művészetnek mondják. Ez a nézet nem tartható, mert a polgárok megrendelései kegyképek voltak. A középkori művészetben nem lehet elkülöníteni vallási és világi típusú művészeteket.
A gótikus építészet legelőször a XII. századiFranciaország építészetében jelent meg a királyságÎle-de-France régiójában, ami lényegében a fővárost, Párizst és környékét foglalja magába. Az itt álló Saint Denis-i apátságot egy újító szellemű és karakteres személy, Suger apát vezette ebben az időben. Az ő nevéhez köthető az új építészeti stílus alapvető stílusjegyeinek a kidolgozása és gyakorlati megvalósítása. Ugyanis a román kori Saint Denis-i apátság szentélyét és szentélykörüljáróját ő építtette át ebben az új stílusban, amelynek gyorsan híre ment nemcsak Franciaországban, hanem az egész keresztény Európában.
A gótika építészete az építéstechnológia fejlődésének talaján jön létre, a tartószerkezetek statikus jellegét az erőviszonyok megismerése és szabad szerkesztési alkalmazása jellemzi. A gótikában a félkörívet fölváltja a csúcsív, így a súlyos falszerkezetek könnyebbé válnak. A csúcsív ugyanis a boltozat terheit meredekebben vezeti le, kisebb az oldalnyomása. Ennek köszönhetően karcsúbbak lehetnek a terhet hordó oszlopok, pillérek. Így sok terhet hordó fal szükségtelenné válik, ezért oda nagyobb ablakokat lehet beépíteni, tehát az épület is világosabb lesz. Kívülről gyakran támpillérek támasztják a falakat, amin néha fiatornyok is ülnek. Az ablakokban megjelenik a faragott kőcsipke, más névenmérmű (ami a német Maßwerk tükörfordítása). A boltozatokat is változatosan szerkesztik, díszítik.
A gótikus stílus hamar meghonosodott a világi művészetben. A várak, melyek eredetileg a hadviseléshez alkalmazkodtak, egyre díszesebbek, lakályosabbak lettek, főleg a bejáratok kaputornyaiban, a lovagtermekben, a kápolnákban. Sok helyen adómok mesterei maguk faragták a paloták köveit. A városok egyre zsúfoltabbak voltak, ezért sok helyen külső falöveket építettek. A lakóházak a polgárok gazdagodásával egyre igényesebbek, díszesebbek lettek. Gyakoriak voltak a nemesek részére épített lakótornyok. Kialakulnak a középületek különböző fajtái, melyek kiképzése, díszítése apolgárság növekvő hatalmát, gazdagságát hirdette. Ekkor épültek az elsőegyetemek, kollégiumok is.
Acarcassonne-i St. Nazaire székesegyház egyik rózsaablaka
Európa különböző országaiban a gótika különbözőképpen fejlődött. Franciaországban a stílus jellegzetességei először aPárizs mellettiSaint-Denis-i apátságkaroling kori templomának átépítésénél figyelhetők meg. A gyors egymásutánban következő székesegyház-építkezéseken forrtak ki a francia katedrális-gótika jellegzetességei, melyek szomszéd országokban is elterjedtek.
Angliában a gótika a 12. század második felében jelent meg, és a 16. század közepéig tartott. Hosszú korszakaátmeneti, korai (1180–1250),érett vagydekoratív (1250–1360) éskésői vagyfüggőleges (1360–1550) stílus-szakaszokra oszlik. Ez utóbbinak1480 utáni változata aTudor-stílus. A13. század folyamán alakultak ki az alaprajzi elrendezés és a felépítés jellegzetes angol vonásai. A magasba törő francia felépítés helyett itt terek és tömegek jellegét a vízszintes terjeszkedés adja.
Spanyolország nagy gótikus templomai francia mesterek révén a franciaországi székesegyházak alaprajzát és felépítését követik. Amór építészet hatása – különösen később – a mindent elborító gazdag díszítésben mutatkozik.
Itáliában a helyi adottságoktól és hagyományoktól, így főként az antik római építészettől idegen gótika nehezen honosodott meg. A templomok alaprajza, felépítése és szerkezeti megoldása egyszerűbb a franciákénál. A belső terek hagyományosan tágasak, a térarányok alacsonyabbak, a fő- és az oldalhajók magasságkülönbsége kisebb, az egyes térrészek kevéssé különülnek el. Az erőteljes függőleges tagolást kerülik. Az elnyújtott tömegek és a nagy falfelületek inkább vízszintesen tagoltak.
Németországban a már kiforrott francia gótikát vették át, részben aburgundiai és ciszterci példaképeket, részben a nagy francia székesegyházak alaprajzát és felépítését követve. A 13. század végére kialakultak a stílus sajátos helyi vonásai is. Így a körüljárós,kápolnakoszorús szentélyek mellett a fő-, gyakran az oldalhajók végéhez is egyszerű, sokszögzáródású szentélyeket építettek. A köz- és a lakóépületek az észak-német városokban jobbára téglából, gazdagon tagolt, oromzatos homlokzattal, a birodalom más vidékein jelentős részben favázzal (Fachwerk) épültek.
A gótika zenéje az európai kultúra kiemelkedő alkotásai közé tartozik, a francia zene első nagy korszaka, és a többszólamúság megjelenésének időszaka. A gótika zenéje misztikus hangzású, befogadása jelentős szellemi munkát igényel, sok hasonlóságot mutat a mai kortárs zenével.
A kora gótika nagy mestereLeoninus, aNotre-Dame-korszak képviselője.Gregorián dallamokat dolgozott fel két szólamban. Az érett gótika képviselőjePerotinus a Notre Dame-i iskola, és azArs Antiqua legnagyobb mestere. Leoninus kezdeményezését folytatva gregorián dallamokat felhasználva 3-4 szólamú kompozíciókat alkotott. A korszak kiemelkedő alakjaPhilippe de Vitry, több zeneelméleti írás szerzője, a hangjegyírás megújítója, azArs Nova hirdetője. A gótika legnagyobb zeneszerzőjeGuillaume de Machaut, aki költőként is jelentős műveket alkotott. Zeneműveibe bonyolult matematikai kompozíciós megoldásokat épített be. Fő műve aNotre Dame-i Mise.
A gótika világi zenéjét a nemesi származásútrubadúrok írták és adták elő. E műfaj legnagyobb alakjaAdam de la Halle. A kor független értelmiségei avágánsok, dalaikban társadalomkritikát is megfogalmaztak (Carmina Burana).
A gótikában különös jelentőséggel bír az építészet és társművészetek (szobrászat, festészet, bútorművészet) együttélése, egymás művészi- eszmei hatásának kiegészítése, illetve fokozása. De a kor folyamán fokozatosan önálló jelentőséget nyertek az építészettől független, önálló alkotások is, így a szobrok és festett táblaképek, fém- és ötvösművek, stb. is. A formanyelv továbbra is kötött, de az ábrázolás merevsége fokozatosan feloldódott. A szimbolikus ábrázolásmód helyett az eseményeket elbeszélő és az érzéseket kifejező, a természet megfigyeléseiről tanúskodó, valósághűbb művészet fejlődött ki.
A szobrászatban az alakok teste S vonalban enyhén hajlik, ezért a szoboralakok könnyedek, kecsesek. A korábbi komor vallási eszmevilág eltűnt, a helyére szelíd tekintetű, jóságos, emberközeliszentek léptek. A világi tárgyú, földi személyeket ábrázoló alkotások jórészt a dómokban kaptak otthont. A királyok, nemesek szobrai hasonlítanak a faragott szentekhez, tartásuk méltóságos, arcuk néha mosolygós vagy áhítatos, és erősen egyénített. Ekkor születtek a középkor első lovasszobrai, az egyik ilyen jellegű híres alkotása abambergi székesegyház lovasszobra, amely talánSzent István királyunkat ábrázolja.
Limbourg testvérek: Részlet Berry herceg hóráskönyvéből: Krisztus megkeresztelkedése
A gótikus festészetben hasonló törekvések jelentkeztek, mint a szobrászatban. Az ábrázolás merevsége lassan oldódott. A semleges, rendszerint arany háttér előtt az eleinte erősen nyújtott alakok emberibbé váltak, jellemábrázolásra is van már példa. Körülöttük megjelentek a természeti környezet egyre hívebben ábrázolt elemei, épületek és városok ábrázolásai. Falfestmények, táblaképek éskódexillusztrációk, miniatúrák egyaránt nagy számban maradtak ránk.
A hatalmas üvegablakok miatt, főleg északon, a falfestmények kiszorultak a templomból, és divatba jött a táblaképfestészet. Az északi festészet gócpontjaNémetalföld lett, itt született meg a gótikus festészet remekműve, aGenti oltár,Hubert ésJan van Eyck alkotása. A színek élethű rögzítéséhez új eljárás, azolajfestés szükségeltetett, ezt először Jan van Eyck használta. A jómódú polgárok gondolkodásmódja teremtette meg a gótikus művészet realista vonulatát, amelyet a németalföldi mesterek terjesztettek el. Délen, Itáliában a gótikus festészet legnagyobb mestere,Giotto di Bondone freskóin összegezte a fejlődés eredményeit, és új utakra vezette a festészetet. Alkotásai megelőlegezték a koraireneszánsz stílust.
A középkorban kialakult könyvművészet a gótikában tovább élt, de a művészek azon igyekeztek, hogy a táj, a színezés, az alakok minél jobban megközelítsék a valóságot. A szöveget kísérő ábrázolások egyre elevenebbek lettek, és ez nagy hatást gyakorolt a táblaképfestészetre. A gótikus könyvfestészet legjelentősebb alkotásaBerry herceg hóráskönyve, aLimbourg testvérek műve.
A gótikus képzőművészet egyik jelentős ága volt az üvegfestészet. A gótikus templomépítészet törekvése – hogy a bevilágítást fokozza és ezért növelje az ablaknyílásokat – vezetett a műfaj virágzásához. A hatalmas ablaknyílásokat színes üvegelemekből, ólompálcákkal összefogott, mozaikszerűen összeállított, vallásos tárgyú nagy méretű képek, ill. dekoratív üvegfelületek zárják el. A sokszínű üvegen át beeső fény a belső térben különlegesen szép hatású.
A gótikus üvegfestészet kevés számú, világosan körvonalazott figurára korlátozódott. A kifejezőerőt a leegyszerűsített gesztusok biztosítják. (Saint-DenisSuger apát által megrendelt ablakai, aNotre-Dame székesegyház (Chartres) üvegfestményei)
A gótikában az aranyművesség magas színvonalat képviselt. A legtöbb mű egyházi használatra készült. Sajnos a gótika idején készült kincsek az idők folyamán szétszóródtak vagy elrabolták őket.
Alkotások:
Háromkirályok-ereklyetartó (készítője: Nicolas de Verdun) –Kölni dóm
A magyarországi gótikus szobrászat remeke aKolozsvári testvérekSárkányölő Szent György-szobra aprágai várban. Legjelentősebb fennmaradt gótikus táblaképünk agaramszentbenedeki oltár,Kolozsvári Tamás alkotása, az olasz gótikával rokonítható alkotás.
A gótika késő fázisai országonként máshogy és máshogy jelentkeztek (lásd:késő középkori művészet. Abban egyeznek, hogy erős hagyományt alakítottak ki. A csúcsíves formák Ausztriában a 18. századig tovább éltek. Az angol barokk építészet mestere, Sir Cristopher Wren úgy vélekedett, hogy ahol azt az építészeti környezet megkívánja, ott csúcsíves formákból kell építkezni. Az angliai gótikus formák így szinte töretlenül továbbéltek a 19. századig.
A 18. sz. második felében jelentkező romantika mozgalma többek közt a gót formák újjáélesztésével kezdődött (→neogótika). Erre egyik korai példaHorace Walpole kastélya. Az angolneogót építészet hamar kibontakozott, mert a nemzeti stílusnak a gótikust gondolták (Tower híd, londoni Houses of Parliament).
Sódor Alajos:Gótika; Terc, Bp., 2013 (Az építészet története)
Rostás Tibor:"Magyarország földjére küldtek". Villard de Honnecourt és az érett gótika megjelenése Közép-Európában. A klosterneuburgi Capella Speciosa és Pannonhalma francia kapcsolatai; tan. Pintér Farkas, Bajnóczi Bernadett; szerzői, Nagykőrös, 2014
Takács Imre:A francia gótika recepciója Magyarországon II. András korában; Balassi, Bp., 2018
Bereczki Zoltán:Magasépítés a középkorban: a gótika templomtornyai; Debreceni Egyetemi, Debrecen, 2021
Kaiser Ottó:Gótikus templomok a történelmi Magyarországon; Alexandra, Pécs, 2023
.svg)
