Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Gábor Marianne | |
 | |
| Rózsavölgyi Gyöngyi felvétele | |
| Született | 1917.április 26.[1][2] Budapest[3] |
| Elhunyt | 2014.július 23.(97 évesen) Budapest[3] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Rónai Mihály András |
| Szülei | Raiss Izabella Lucia Gábor Ignác |
| Foglalkozása | festőművész |
| Iskolái | Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola(1935–1941) |
| Kitüntetései | |
| Festői pályafutása | |
 AWikimédia Commons tartalmazGábor Marianne témájú médiaállományokat. | |
Gábor Marianne (Budapest,1917.április 26. – Budapest,2014.július 23.[4])magyar festőművész, grafikus.
Zsidó értelmiségi családban született, anyja Raiss Izabella Lucia, apjaGábor Ignác irodalomtörténész, műfordító volt.Szőnyi István festőiskolájában, majd 1935–1941 között aMagyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, aholRéti István tanítványaként elvégezte a művészképzőt, majd a továbbképzőt is. 1938-ban állított ki először, attól kezdve tíz évig kiállító művész volt. Még főiskolai hallgatóként, 1939-ben szerepelt akassai Nemzeti Kiállításon és azErnst Múzeum tavaszi kiállításán, Nemes Marcell-díjat kapott. 1941–1943 között azebegényi művésztelep tagja volt. 1942-ben tartották meg első önálló kiállítását aNemzeti Szalonban. Második önálló kiállítását 1944 januárjábanRózsa Miklós rendezte aTamás Galériában. Tanulmányutakat tettAusztriában,Belgiumban,Franciaországban,Angliában,Hollandiában,Olaszországban és aSzovjetunióban.
A háború utáni első önálló kiállítását 1947-ben rendezhette a Művész Galériában. Később festészetét sok más művészével együttpolgárinak minősítették, amelyet nem fogadott el a kor hivatalos kultúrpolitikája. Legközelebb csak 1957-ben állított ki, és elfoglalhatta helyét a kiállító művészek sorában. 1977-ben nagy életmű-kiállításon mutatta be munkásságát aNemzeti Galériában. Az1990-es évek közepénholokauszt- és zsidó témájú képeit állította ki önálló kiállításain.
Művei megtalálhatóak többek között aMagyar Nemzeti Galériában, aMagyar Nemzeti Múzeumban és a székesfehérváriSzent István Király Múzeumban.
1938-ban ismerkedett meg későbbi férjével,Rónai Mihály András költővel (1913–1992). A szintén zsidó családból származó Rónait 1940-től többször hívták bemunkaszolgálatra. Anémet megszállás utáni hetekben a munkaszolgálatból néhány napra Budapestre szökött, és 1944. április 27-én összeházasodtak. 1944-ben a főváros ostromát hamis papírokkal, illegális szállásokon együtt bujkálva élték túl.[5] Szüleik aholokauszt áldozatai lettek.
