Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Pontosság | ellenőrzött |
| Fuvola | |
 | |
| Más nyelveken | |
| angol:traverse flute francia:flûte traversière német:Querflöte olasz:flauto traverso | |
| Besorolás | |
| aerofon →fúvós →ajaksípos harántfuvola,fafúvós | |
| Sachs–Hornbostel-féle osztályozás | 421.121.12 |
| Feltaláló | Theobald Böhm |
| Csőhossz | c' hangolás: 66 cm |
| Rokon hangszerek | piccolo,oldalfúvós furulya,furulya,fuvola hangszercsalád |
| Hangszerjátékos | fuvolista |
| Hangterjedelem | |
 | |
 AWikimédia Commons tartalmazFuvola témájú médiaállományokat. | |
Afuvolaaerofon hangszer, azajaksípos hangszerek közé tartozik. Hangképzés szempontjából a legegyszerűbb hangszerek egyike, valódifúvókája nincs is, a hangszert a játékos ajkai által a fejrészen lévő befúvónyílásra irányított levegőáram szólaltatja meg. A fuvola csöve játék közben a fúvás irányára merőlegesen, oldalsó helyzetben áll, ezértharántfuvolának is nevezik. A különböző hangmagasságokat hanglyukakkal, billentyűzet segítségével lehet rajta képezni. A fuvolát fúvástechnikája, zenekarbeli szerepe alapján afafúvós hangszerek közé sorolják annak ellenére, hogy napjainkban már leggyakrabban fémből készül. A legmozgékonyabb hangú fúvós hangszer.
Afuvola gyűjtőfogalom is, jelölheti afuvola hangszercsalád tagjait, sőt még tágabb értelemben beletartozhat az emberi lélegzettel megszólaltatottajaksípos hangszerek zöme, például acsőrös fuvolák – vagyisfurulyafélék –, a sokféleperemfuvola,edényfuvola,orrfuvola stb.
A fuvolában – a többi ajaksípos hangszerhez hasonlóan – ahangot eredményező rezgésfolyamat úgy jön létre, hogy egy szűk résen kiáramlólevegő éles, ék alakú akadályba ütközik, és az akadálynak hol az egyik, hol a másik oldalán leválva légörvényeket kelt gyors egymásutánban. Az így keletkező rezgés,peremhang egy hozzá csatolt csőrezonátor (hangszertest) légoszlopának önrezgését gerjeszti, hallhatózenei hangot létrehozva.
Míg például afurulya vagy azorgonában találhatóajaksípokfúvókája esetén a levegőáramot létrehozó, terelő légcsatorna a hangszer részét alkotja, addig a harántfuvola esetén ezt a szerepet a hangszerjátékosszájürege, az ajkaival képzett rés tölti be. Ez a levegőáram a hangszer fejrészén lévő kerek, ovális vagy néha lekerekített négyszög formájú nyílás gondosan kialakított peremének ütközve hoz létre hangokat. Ennek előnye az, hogy a zenész a hangkeltésnek több tényezőjét tudja befolyásolni, mint a mechanikusan terelt légáramot használó hangszerek esetén, ami pontosabb intonációt, árnyaltabb, változatosabb, kifejezőbb játékot tesz lehetővé.
A mai fuvola egy hengeres csőből áll, melynek egyik vége dugóval van lezárva. A zárt vége közelében helyezkedik el a fölfelé néző befúvónyílás, tehát a dugó ellenére a harántfuvola teste akusztikailag mindkét végén nyitott csőnek tekinthető. A fuvola készülhet a többi fafúvós hangszerhez hasonlóanpaliszander- vagygrenadilfából, de leggyakrabban fémből,nikkelezettsárgarézből,nikkel-ezüstből; az igényes hangszerek anyagaezüstötvözet, esetlegarany.
A hangszertest három részre szedhető, ezek afej, atest és aláb.
.jpg)
A fejrészen van a befúvónyílás, illetve a cső végét lezáró dugó. Furata nem hengeres, hanem a dugó irányában enyhén, „parabolikusan” szűkül. A fejrész anyaga, belső kiképzése, a befúvónyílás mérete, formája alapvetően meghatározza a hangszer hangzását. A finomhangolás is a fejrésznek a testhez képest történő teleszkópszerű elmozdításával történhet. A testen találhatók a hanglyukak, a hanglyukak fedését biztosító mechanika, amit zárt vagy gyűrűs billentyűzet működtet. A lábrészen találhatók a hangszer legalsó hangjait képező hanglyukak, a hozzájuk tartozó mechanikával. Ac-láb illetve ah-láb használatától függ az elérhető legmélyebb hang.
A többifafúvós hangszerhez hasonlóan a fuvolán a különböző hangmagasságokat oly módon képezik, hogy a hanglyukak nyitásával-zárásával a testben rezonáló levegőoszlop hosszúságát módosítják, ami a fuvola – akusztikailag mindkét végén nyitottnak tekinthető – csöve esetén mindig nagyjából a megszólaló hanghullámhosszának fele. Átfúvással, tehát a megfúvás módjának megváltoztatásával a rezgő levegőoszlopot másféle, egy vagy két oktávval magasabb hangnak megfelelő rezgési módok felvételére lehet késztetni, ezzel tovább bővítve a hangkészletet. A fuvolán összesen háromoktáv hangterjedelem érhető így el.
 | Bővebben:Fuvola hangszercsalád |
A fuvola aXVII. századtól aXIX. századig magányos hangszer volt, hangszercsaláddá bővülése csak aXX. századtól mutatható ki. Jelenleg több, mint tucatnyi méretben építenek fuvolákat, de ezek közül a legtöbb igen ritka hangszer. A Magyarországon használt leggyakoribb típusok a következők:
| név | alaphang | jellemzői, használata |
|---|---|---|
| piccolo | d" | kicsi, éles hangú, elsősorban zenekari tuttiban használják |
| fuvola vagy c-fuvola | c' | mindenféle műfajban a leggyakrabban használt típus |
| desz-fuvola | desz' | fúvószenekarban használt, desz alaphangú fuvola; az általában "b"-s (fél hanggal leszállított) alaphanggal büszkélkedőrézfúvós hangszerek miatt afúvós zenekarra írott darabok többsége is egy "b"-s hangnemben íródott: ezeket egy deszre hangolt fuvolán jóval könnyebb eljátszani |
| altfuvola | g | kicsit nagyobb, mint a normál c fuvola,kvarttal mélyebb |
| basszusfuvola vagyalbisiphono | c | a fejrésze visszahajlik, hogy a játékos keze elérhesse a billentyűket |
A fuvolafélék az összes fúvós hangszer közül a legegyszerűbb felépítésűek, így elképzelhető, hogy történelmileg a legkorábbi, de bizonyosan a legelterjedtebb fúvós hangszerek közé tartoznak. Ennek ellenére azókori görögöknél,rómaiaknál nem lehetett különösebben népszerű, hiszen alig maradt fenn ilyen hangszerre utaló forrás, ábrázolás, miközben számtalan adat dokumentálja anádnyelves hangszerek, pl. azaulosz, atibia elterjedtségét, közkedveltségét az antikvitásban.
Azeurópaiközépkor zenéjébe vélhetően Közép-Ázsiából kerülhetett, az mindenesetre tény, hogy a13. században már a harántfuvola is, és az egyenes irányban fújtcsőrős fuvola, azaz afurulya is ismert volt. A harántfuvolák ebben az időben elsősorban katonai hangszerként, dobok kíséretében szerepeltek, a kifinomultabb zenei ízlés ekkoriban és később, areneszánszban még inkább a furulyát preferálta. Abarokk zenében szintén a furulyának volt nagyobb tekintélye,Johann Sebastian Bach fuvolaszólamait is nagyobb részben ilyen hangszerre, kevésbé a maihoz hasonló harántfuvolára írta.
A17. században a harántsípok két típusa különült el, a katonai célra használt változat (Querpfeife, fifre) és a tulajdonképpeni harántfuvola (Querflöte, fluste d'Allemand). Ez utóbbi 3–4 féle hangfekvésben készült, anyaga leggyakrabbanszilvafa vagybukszus, dehegyikristályból,üvegből, későbbelefántcsontból,ébenfából,ezüstből is készítették.
Kb.1650-ig a fuvolát egy darabból, hengeres furattal építették hat hanglyukkal. Ekkor jelent meg a több darabból összerakható hangszertípus, melynek csak fejrésze volt hengeres, a testének többi része kúpszerűen szűkülő, a lábrésznél pedig kissé táguló furattal rendelkezett. A részekből álló hangszer méretezése pontosabb lehetett, darabjainak teleszkópszerű tologatása a tisztább behangolást segítette elő. Ezzel egy időben kezdtek egyes hangokat billentyűk hozzáadásával elérhetővé tenni. Az új konstrukciójú hangszer kifejlesztésében, népszerűsítésében nagy szerepe voltJohann Joachim Quantz (1697–1773) fuvolavirtuóznak,II. Frigyes porosz király zenemesterének. E módosítások révén a18. században a harántfuvola fokozatosan átvette riválisa, a furulya helyét, nagyon népszerű hangszerré vált.
A fuvola ma ismert formájának kialakítása – több más fúvós hangszeré mellett –Theobald Böhm (1794–1881) fuvolaművész és aranyműves nevéhez fűződik.1832-ben készült hangszerén a hanglyukak helyét és átmérőjét nem az emberi kéz anatómiájához igazította, hanem akusztikai megfontolások alapján határozta meg. Mindenfélhanghoz egymástól azonos távolságra lévő külön hanglyukat rendelt, melyeket gyűrűs billentyűk segítségével fedett.1847-ben a kúpszerű furat helyett hengeres fémtestet alkalmazott 15 lyukkal és 23 billentyűvel. Ezekkel az újításokkal sikerült kijavítania a hangszer régi hiányosságait, hamisságát, kiegyenlítetlen hangzását, a játéktechnikai nehézségeket. Azóta a fuvola konstrukciója, méretezése alig változott.
Harántfuvolák Európában és Latin-Amerikában is előfordulnak népi hangszerként, fából vagy nádból készítve, általában hat hanglyukkal. A magyar népzenében is általánosan ismertoldalfúvós furulya,flajta, flóta néven. Hangja valamivel élesebb a végén fúvós, dugósnépi furulyáénál, annál ritkábban előforduló hangszer.
Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap