Friuli-Venezia Giulia geopolitikai helyzetéből eredően hidat képez észak és dél, valamint kelet és nyugat között. Ennek következtében a térségben zajlikKözép-Európa, aFöldközi-tenger parti vidékek és a kelet, valamint azEurópai Unió és a dunamenti-balkáni térség tranzitforgalmának nagy része. Aránylag korszerű úthálózata azAusztriával ésNémetországgal kiépítettautópálya-kapcsolat által az európai közlekedési hálózat részévé vált.
Friuli-Venezia Giulia területének 42%-a hegyvidék, ez megfelel a régió északi tájainak; míg a többi tájegységet dombok és síkságok teszik változatossá (35%-a sík) az Adriai-tenger partján aTrieszti-öbölnél(Golfo di Trieste) és a karsztos fennsíkban végződve. A hegyvidéki terület földtörténetileg viszonylag újonnan keletkezett és napjainkban is változó (l.1976-os földrengés). Ennek részei aKarni-Alpok(Alpi Carniche) és aJúliai-Alpok olaszországi tájai. Itt az Alpok mészkőcsúcsainak egymásutánja határozza meg a tájképet. A hegyek magassága meghaladja a 2700 métert, köztük aMonte Coglians 2780 m (Karni-Alpok) és aJôf di Montasio 2754 m (Júliai-Alpok).
A Karni-Alpok festői vidékét délről a Tagliamento-folyó határolja. ACarnia néven ismert vidék központjaAmpezzo ésTolmezzo. A határvidéken aMonte Croce Carnicó hágó (1360 m) és aCamporosso-nyereg(Sella di Camporosso) vagy Tarvisiói-hágó (813 m) köti össze Ausztriát és Olaszországot. APredil-hágó(Passo di Predil) (1156 m) Szlovénia felé jelent átjárót.
A Tagliamentótól és fő mellékfolyójától, aFella-folyótól délre az Előalpok emelkedik, átlagosan 1500-2000 méteres magasságokba hatolva. Két kisebb zónája az impozánsKarni-Előalpok(Prealpi Carniche), legmagasabb csúcsa aCima dei Preti, 2703 m, és a keleti Júliai-Előalpok.
Az Előalpok részét képezi atrieszti karsztos vidék is, a Trieszti-öbölnek egy különösen sziklás zónája. A karszt vegyi-fizikai erózió útján jött létre és sok érdekes természeti képződményt rejt: dolinák, barlangok, földalatti vízfolyások stb. A terület dél felé dombvidékbe szelídül, majd síkságba megy át 100-300 méteres tengerszint feletti magassággal. A sík vidék nagyjából megfelel a Tagliamento völgyének, amely aPó-síksághoz hasonlóan északi és déli részre osztható.
A partok elérik a kb. 150 km hosszúságot a TagliamentótólMuggia településig, Szlovénia határáig. Nagyrészt a Trieszti-öbölhöz(Golfo di Trieste) tartozó területről van szó, az Adria olaszországi szakaszának legkeletibb részéről. Az öböl nyugati vidékén lassan mélyülő, homokos partok terülnek el, lagúnás vidékektől övezve, mint aMaranói-lagúna(Laguna di Marano), vagy aGradói-lagúna(laguna di Grado), pl.Lignano Sabbiadoro híres fürdőhellyel, míg keleti részén magas, sziklás partokat mos az Adria vize, aTrieszti karsztvidéki fennsík területét. Itt található az1908-ban megnyitottGrotta Gigante barlang is.
Számos vízfolyást tartunk számon a régióban, ezek legnagyobbika aTagliamento (170 km) aKarni-Alpokból indul útjára. Észak-dél irányban folyik végig a tartományon ésVenetóval közös határt képezve ömlik azAdriába. További jelentős folyók: aLivenza (112 km), ez ugyancsak hosszú szakaszon adja a régió határvonalát, és azIsonzó(Isonzo) (136 km), amelySzlovéniában, aJúliai-Alpokban ered.
A régiónak közel 1,2 millió lakosa van, jelentősszlovén kisebbséggel. Sauris, Timau és aKanal-völgy (Val Canale) térségében megőrződtek a német nyelvszigetek. Élnek ittladin nyelvű ősfriuliak is.
Afriuli nyelv (saját elnevezéseil furlan vagyla lenghe furlane,IPA[furˈlaŋ, ˈleŋge furˈlane]) arétoromán nyelv egyik fő változata, amelyet azolaszországiFriuli-Venezia Giulia autonóm régióban mintegy 530 ezer ember használ; e régióban hivatalosan elismert nyelvi státusszal bír. Többnyelvjárásra oszlik (középső, északi, délkeleti, nyugati), amelyek főleg a szavak utolsó magánhangzójában különböznek egymástól (a nyelvjárásokban ez leheta éso is). Afriuli története több ponton homályos; valószínűleg azonvulgáris latin nyelvjárásokhoz kötődik, amelyeket azókorban arómaiak általi. e. 181-ben alapítottAquileia tartományban beszéltek. A rétoromán nyelvek közül a friulit beszélik a legtöbben.
Aszlovén nyelv (szlovénül:slovenski jezik vagyslovenščina) azindoeurópai nyelvcsalád tagja, legközelebbi rokonai a szláv nyelvek, közülük is ahorvát és aszerb. Friuli határmenti területein ésTrieszt környékén 60-70 ezren beszélik.
A tartomány északi része hegyes; hús- (sonka) és tejtermékei révén ismert.A délen fekvő, part menti részeken számos kis mezőgazdasági üzem termel a belső szükséglet kielégítésére. Fő termények:búza,kukorica, zöldség és gyümölcs (főlegszőlő, a betiltott nevű Tocai borral). Ahalászatnak főképpen a tengerparton van szerepe, míg adohány termesztése Trieszttől délkeletre zajlik.
